Igencsak színvonalasnak ígérkező előadásokkal csalogatták a honi edzőket a III. Utánpótlás Konferencia szervezői – és a szakemberek „rá is haraptak” a témákra és az előadókra, így minden korábbinál többen, 250-en ültek a Duna Arénában, amikor Madaras Norbert megnyitotta az eseményt.

Az MVLSZ elnöke rövid bevezetőjében kiemelte, dolgoznak azon, hogy az MVLSZ teljesen új alapra kívánja helyezni az edzőképzést – az új oktatási bizottság munkájába egyetemi tanárokat vontak be, hogy a 21. századnak lehető legjobban megfelelő tanyagot és követelményrendszert állítsanak össze. 

„Ahogy a januári konferencián mondtam, készülünk egy valóban mindenre kiterjedő könyvvel, amelyhez videós segédanyagok is készülnek, olyan feladatokkal, gyakorlatokkal, amelyeket napi szinten tudtok már alkalmazni a mindennapi munkátokban. Legalább húsz szakember dolgozik rajta, ha elkészül, az egy óriási lépés lesz az egész sportágnak” – mondta Madaras Norbert. Hozzátette: a Daikin belépésével olyan támogatója van az MVLSZ-nek, amely az utánpótlást támogatja, és ennek a szponzorációnak köszönhetően olyan területekre is jut forrás, amelyekre eddig nem, vagy nem lehetett a TAO-ból finanszírozni. Az elnök végül jelezte, dolgoznak azon, hogy az MVLSZ-képzésen szerzett végzettség államilag elismert diploma legyen.

A konferencia főszervezője, Székely Bulcsú azzal vezette fel az előadásokat, hogy nem véletlenül helyezték a védekezést a mostani konferencia fókuszába. „Azt szeretnénk, hogy a gyerekekkel a lehető leghamarabb sajátíttassuk el a védekezés fontosságát – ha ezt megvalósítjuk, akkor előnyt nem is szerzünk talán, de biztosan nem kerülünk hátrányba.”

Az utánpótlás-bizottság vezetője ezután ismertette a megújulás előtt álló liszensz-rendszerrel kapcsolatos tudnivalókat, majd jelezte: ellentétben a korábbi két alkalommal, a mostani előadásokat profi tévéscsapat rögzíti, és a vágott verzió hamarosan elérhető lesz a szövetségi platformokon.

A nyitóelődást Varga Zsolt szövetségi kapitány tartotta a szoros emberfogás és a zónavédekezés legújabb trendjeiről. A világbajnok együttes szakvezetője először is kijelentette: mindennél fontosabb, hogy a vízilabdázók már fiatalon megtanulják: a védekezés a támadás utolsó öt másodpercében indul. „Legutóbb a szakmai testület ülésén is elmondtam: nagyon sok játékos csinálja azt, hogy visszaindulásnál még azon jár a feje, hogy miért volt rossz a lövése, vagy miért nem ő lőtt, vagy a passza miért lett rossz, vagy miért nem kapott kiállítást – ahelyett, hogy azonnal teljes erőből induljon vissza, és attól fogva kizárólag és folyamatosan a védekezésre koncentráljon. Ezt muszáj belenevelni a fiatalokba” – szögezte le a kapitány.

Varga Zsolt kitért arra, hogy „lövésalapú és gólalapú az egész játékunk, azaz ha csak az edzésen azt kérnétek a gyerekektől, hogy a végén, ha nincs jó lövőhelyzet, dobják ki a labdát oldalra, aztán hagyod őket öt-hat percet játszani, akkor az első alkalommal kidobják, de utána vissza fognak jönni a lövések, ha kell, ha nem.” 

A kapitány nagyon aprólékosan elemezte, hogy a szoros emberfogásnak ma már legalább három verziója van, és hogy milyen mértékben alakult át a helyezkedés az elmúlt években. A védekezés oktatása kapcsán ezt tanácsolta az edzőknek: „Időnként fel kell adni a kézivezérlést a védekezés irányításában, a szoros és a zóna váltogatásánál, ne üvöltsünk állandóan, ki mit csináljon – jelenjen meg a képesség a vízben, ilyenkor tolerálni kell a hibát, mert garantáltan lesz hiba, csak vegyük fel bármilyen eszközzel, hogy aztán meg tudjuk mutatni, miben hibáztak; ha így csináljuk, akkor látványos lesz a fejlődés.”

Varga Zsolt néhány tanáccsal is szolgált, például arról, miként érdemes szárazföldön fogáskeresést és -bontást gyakorolni, mennyire fontos a zavarás, a rombolás, hogy ívelt passzokra kényszerítsék a támadókat, zónában az intenzív mozgások, a robbanékonyság, mert egy jó védőmozgás 5-6 másodpercet nyerhet a csapatnak, ami óriási nyereség az adott támadáson belül és hosszabb távon is.

Stieber Mercédesz évtizedes olaszországi légióskodás és edzősködés után tért haza, azaz a kinti és a hazai utánpótlás-nevelés összehasonlításáról szóló előadása kifejezetten érdekfeszítő volt. A kétszeres világbajnok elöljáróban megjegyezte, hogy amikor az előadásra készülve felhívta olaszországi ismerőseit, ők meglepődtek: „Te kérdezed, hogy mit csinálunk jól? Nekünk kellene titeket hívni, hogy adjatok tanácsot.”

Ugyanakkor akad néhány megfontolandó elem, ami az olaszoknál valóban működik: a legtöbb klubban például a gyerekcsapatok heti egy órát profi úszóedzővel dolgoznak (miután Olaszországban szinte mindenütt egy egyesületbe tartoznak a pólósok és az úszók). Stieber Merci a pozitív mentalitást is említette, amit muszáj lenne még inkább beleplántálni a fiatalokba: „az olaszok mindig hamarabb túlteszik magukat egy hibán a meccsen, vagy egy vereségen a bajnokságban vagy egy nagyobb versenyen. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy a mentális felkészítést egészen fiatal kortól el kell kezdeni, hiába tanítjuk meg őket, hogyan kell jól lőni és jól úszni, attól még nem biztos, hogy a játékos kész lesz arra, hogy a felnőttek között helytálljon.”

A konferencia második részében a férfiválogatott szárazföldi edzője, Pozsonyi Zsolt egészen elképesztő részletességgel beszélt a szárazföldi bemelegítés sérülésmegelőző aspektusáról, illetve arról, hogy miként lehet a leghatékonyabb módon építeni a vízilabdázóknál fontos izomcsoportokat. Egy-egy részletet szinte felesleges kiragadni a szakember előadásából – aki még arra is felhívta a korosztályos csapat edzőinek a figyelmét, hogy a mai gyerekek sokkal több időt töltenek ülve, mint régebben, ami a medencecsontra és az izomzatra is hatással van, és ezt is figyelembe kell venni a gyakorlatoknál –, az általa elmondottakat valóban érdemes visszanézni, már csak azért is, mert levetítette a férfiválogatott legutóbbi edzésén a tornateremben felvett videót, amelynél minden gyakorlatot részletes kommentált.

Végül Varga Dániel a blokkolásról tartott egy igen részletes előadást, melynek mottójaként azt fogalmazta meg, hogy „nagyobb blokkolás-számmal könnyebb meccset nyerni, mint tíz-tizenkét lőtt góllal.”

Az OSC mestere amondó, minden korábbinál komplexebb lett a védekezés, ezért a régi beidegződéseket már felül kell vizsgálni, mert a vízilabda teljesen más lett már az 5-8 évvel ezelőtti játékhoz képest is. „Nagyon komolyan változott a játékosok szerepe, szorosból visszajönni, zónázni, kiugrani, oldalsó blokkot csinálni, rendes blokkot, és még ebből fordulni – és ez jóval komplexebb felkészítést is igényel.”

Varga Dániel igen aprólékosan elemezte a téma fontosságát, életkori-élettani sajátosságokkal fűszerezve – a fő üzenetet pedig ekképp fogalmazta meg: „A blokkolás voltaképpen testbeszéd, egy szándéknyilatkozat, üzen a lövőnek, hogy te itt nem mehetsz át.” A szakember megjegyezte, hogy Varga Zsolt nyomán ideje bevezetni a „testblokk” terminust is, hiszen ma már nem csupán karral-kézzel, de testtel és fejjel kell takarni a kaput. „A jó blokk az, amikor el sem lövik a labdát” – összegezte a legfőbb tanulságot Varga Dániel, hozzátéve, hogy ezt a legnehezebb mérni. Viszont még egyszer aláhúzta: „edzőként folyamatosan tudatosítsuk a gyerekekben, mennyire fontos a jó védekezés, a blokkolás – ha ugyanúgy tudunk örülni neki, mint egy gólnak, és ezt mutatjuk, akkor épül be az ő gondolkodásukba is ennek a fontossága: csak az lesz nekik is az, ami nekünk is.”