„Ezzel a csapattal gyakorlatilag ez az első ilyen torna, ami nem világesemény, és ahol nap nap után különböző stílusú és minőségű ellenfelekkel játszhattunk” – utalt arra kezdésként Mihók Attila, hogy miután Cseh Sándorral tavaly ősszel átvették a csapatot, az Eb, majd a vb előtt egy-egy tesztmeccs jött össze, de klasszikus felkészülési tornára nem jutott idő.

„Most így, az utolsó meccs lefújását követően azt mondom, elégedettek lehetünk, bár nyilván nem úgy képzeltük ezt a hétvégét, hogy rögtön kikapunk az ausztráloktól – fogott bele az értékelésbe a kapitány. – Kissé eszetlenül kezdtük el a tornát, a 0-5-ös indulást követően kellett másfél negyed, hogy észhez térjünk. Viszont rendeztük a védekezésünket, aminek nálunk mindig is a célkeresztben kell lennie. Meccsről meccsre, vagy inkább negyedről negyedre javultunk, és pont ma, a görögök ellen sikerült a legjobbat nyújtani ezen a téren.”

Persze, a 0-5-ös indításba erősen belejátszott a balszerencse-faktor is, jóllehet a szakvezető megjegyezte: „azért tehettünk volna többet is a gólok elkerüléséért. Amihez az is hozzárakható, hogy aztán az ausztrálok jól elkalapálták a görögöket – mindez nekünk annyi tanulsággal szolgál, hogy azért, mert valamikor mi nyertünk az ausztrálok ellen, most a nyáron a meccsek nem onnan folytatódnak, ahol mondjuk a dohai világbajnokságon abbahagytuk. És nagyon nem árt, hogy ezzel most tisztában van már mindenki, mielőtt az olimpián találkozunk Kanadával, Kínával és Ausztráliával. Szükségszerű volt átélni ezt az élményt itt, helyretenni magunkban azt, hogy nem a dohai második helyről indulunk a versenybe, hanem mindenki mással egyetemben a nulladikról. Azt viszont jó volt látni, hogy ezt a lányok is veszik, ennek köszönhetően tudtunk szakmailag finomhangolódni, keményedni, továbbá bánkódni, küzdeni és örülni is, azaz mostanra mindenki lerendezte a fejében, hogy Párizsban pontosan ugyanolyan élet-halál harc lesz minden egyes meccs, mint volt az Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon.”

A görögök elleni utolsó találkozó eléggé vérzivatarosra sikeredett, a szó szoros és átvitt értelmében, noha ennek kapcsán Mihók Attila visszaidézte társa, Cseh Sándor mérkőzés előtti gondolatát, mely szerint „aki nem tudja elviselni, hogy Görögországban a görögök ellen kellemes, de sokkal inkább kellemetlen élmények érik minden fronton, az ne jöjjön Görögországba tornát játszani.”

Nos, mi végül is elviseltük. „Nagyon-nagyon kemény mérkőzés volt, sok mindent el kellett tűrni, mentálisan és fizikálisan is, de hogy 16 hátrány ellenére sikerült nyolc gólon tartani őket, arra azt mondom – ez pont az a határ, amivel szeretnénk tervezni a jövőben is.”

Arra a zárókérdésre, hogy a négy nap mennyivel vitte közelebb az olimpiai tizenhárom kijelöléséhez szakvezetőinket, Mihók Attila annyit válaszolt: „Alighanem közelebb vitt, de mindenképp szeretem megnézni a statisztikákat, visszanézni a mérkőzéseket, akár többször is, aztán ülünk majd le Sanyival, hogy meghozzuk a nehéz döntéseket.”

Együttesünk egyébként nem tér haza, Athénből egyenesen San Franciscóba repülnek a lányok, ahol tíz napig készülnek az előző három olimpiát megnyerő amerikai csapat vendégeként.