„Attól, hogy egy sportoló gyerek, egyáltalán nem mindegy, hogy 10 éves vagy mondjuk 16 éves kamasz. Körülbelül kétévente változik a gyermeknek nemcsak az izomzata vagy a hormonháztartása, hanem a gondolkodása, a társas kapcsolatai, a felnőttekhez fűződő viszonya, az érzelmi állapota és az érzelemszabályozás minősége is” – mondja Goschi Gabriella az előadás címével (Életkori sajátosságok szerepe a sportban) kapcsolatban, persze az egész nem ilyen egyszerű.

„Azt látjuk a kollégáimmal a Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesületben, hogy nagyon fontos lenne az edzőket abban segíteni, hogy a különböző korosztályok jellegzetességeit (ami nem a családi környezettől vagy a születési helytől függ), a személyiségfejlődés törvényszerűségeit megismertessük. Ha ezeket ismerjük, akkor talán jobban megértjük a gyerekeket, könnyebbé válik a velük való foglalkozás, kevésbé leszünk idegesek 1-1 helyzetben, könnyebben tudjuk kontrollálni és szabályozni a viselkedésüket, együttműködésüket.”

A sportpszichológus azt látja, hogy egy szemléletváltás folyamatában vagyunk benne, de ez természetesen nem egy vagy másfél óra alatt történik. Változik a világ, a felnőtteknek és szakembereknek is változniuk kell, hogy minél hatékonyabban tudják tanítani a gyermekeket. Szerinte ehhez tudatosságra van szükség, nemcsak a generációk különbözősége mentén, hanem ettől függetlenül is. 

„Jó, hogy ezen a konferencián globálisan is megnézhetjük azokat a változásokat, amik a generációkhoz kötődnek, de fontos felfedezni az állandóságot, hogy az emberi magatartás és személyiségfejlődés korszakokat átívelően hozza ugyanazokat a törvényszerűségeket. Ha ebben az edzők tudatosak és azt elviszik magukkal az előadásból, hogy ők mennyi mindent tudnak tenni a saját fejlődésükkel, gondolkodásukkal, kreativitásukkal egy-egy sportoló vagy csapat érdekében, akkor azt gondoljuk, hogy már sokat tettünk az ügy érdekében.” 

Az edzők többségére régen az volt a jellemző, hogy a legkevésbé sem engedtek „beleszólást” a munkájukba. Goschi Gabriella szerint ma már egyáltalán nem ez a jellemző, legalábbis ők azt tapasztalják, hogy évről évre nyitottabb az edzői társadalom, pontosan azért, mert sok dolog már nem, vagy nem úgy működik, mint régebben, és ezért óriási teher van rajtuk. Azt alkalmazzák, amit jónak gondolnak, de ez sokszor kevésbé hatékony, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, ezáltal viszont nagyon egyedül maradnak a problémáikkal, és ha megkérdezik a kollégát, sokszor ugyanazokat a megoldási sémákat hozzák ők is. 

„Ebből frusztráció lesz, hiszen ők a csapat vezetői, nekik kellene tudni, hogyan tovább vagy mit kellene másképpen tenni. De mivel ezek mögött nincs mindig rendszer, tudományosság vagy tudatosság, hiába kapnak bele újdonságokba, azoknak a kifuttatását nem tudják vagy nem merik végigvinni. Ezek a kulcsok vagy új módszertanok nem működnek azonnal, épülniük kell, miközben rengeteg feszültséget kell kibírnia az edzőnek, és mivel néha nem érti, mi történik, sokszor visszatér a régi iskolához, de közben mégis frusztrált marad, mert annyira mégsem működik. Ez meghasonlottsághoz is vezethet, hiszen szívét-lelkét kiteszi, de mégsem jó az eredmény. Ha sikerül egymásra hangolódnunk mint edzők és sportpszichológusok, akkor meg lehet találni a kivezető utakat, és nagyon szokták szeretni, amikor különböző esetek bemutatásával megértik a helyzeteket, valamint azokat a megoldásokat, amiket később ők is tudnak alkalmazni. Olyan ez, mint egy taktikai formáció, lépésről lépésre épül, és ezáltal átmennek ők is egy szemléletváltáson.”

A kooperációs hajlandóság tehát már megvan, és szerencsére azt is látjuk már hosszú évek óta, hogy a sportolók körében nincs démonizálva a sportpszichológusok bevonása. De vajon maguk a trénerek is igénybe szokták venni a segítségüket, amikor elakadnak?

„Ez is pozitív tendenciát mutat, nemcsak nyitottak, hanem be is vállalják ezeket a helyzeteket. Amíg 10 évvel ezelőtt alig jelent meg edző kliensként a rendelőben, addig ma már a klientúra 10%-át ők teszik ki, úgyhogy ebben is van egy nagy változás. Ez azért is jó, mert így is hozhatják a saját helyzeteiket, a sportolókkal való kapcsolataikat, hogy mi az, ami nem működik, és ehhez kapnak segítséget. Közben mi is rálátunk, hogy akár a saját múltjukban vagy személyiségükben hol vannak azok a kulcsok, amik nehezítik vagy könnyítik egy-egy helyzet megoldását, és így nagyon belsővé, saját élményűvé válik az itteni munka, tulajdonképpen eszközöket és szárnyakat kapnak és hatékonnyá válik a munkájuk egy ilyen tanácsadás-sorozat végén.”

A program:

8.00 Regisztráció

9.00 Megnyitó – köszöntő (Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke)

9.15 Tájékoztató a sportágat érintő aktualitásokról (Székely Bulcsú, a Magyar Vízilabda Szövetség szakmai vezetője)

9:30 Életkori sajátosságok szerepe a sportban (Dr. Csenki Laura és Goschi Gabriella)

10:30 Sportoló generációk harca a figyelemért (Steigervald Krisztián)

12:00 A 2024. évi felnőtt világesemények tapasztalatai, felnőtt- és utánpótlás szemszögből vizsgálva – kerekasztal-beszélgetés: Varga Zsolt, Cseh Sándor, Madaras Norbert, Dr. Molnár Tamás, Székely Bulcsú.