Azért lassan kiderül, nem könnyű szakma ez…
Viszont sosem reméltem, hogy az lesz…

Ma egy kicsit megint belealudtunk az elejébe.
Igen, sajnos öt labda átment rajtunk, mintha ott sem lettünk volna. Sem a kapuban, sem védekezésben nem ment úgy az elején, ahogy vártuk. Azaz megint jöhetett az, hogy miként tudunk felállni. Ismét sikerült, és ebből erőt lehet meríteni, ám egyvalamivel tisztában kell lenni: egy nagy világversenyen nem lehet arra építeni, hogy jöhet a krízis, úgyis megoldjuk. Ez nem gyakorlás kérdése. És egy világbajnokságon talán egyszer lehet így visszajönni 5-1-ről, de inkább egyszer sem. Azaz sokkal összeszedettebbnek kell lennünk – mégis, alapvetően nyugodt vagyok, mert őszintén mondom: még nagyon az elején járunk.

Mi a különbség a korábbi meccsek és a mostaniak között? Akkor nagyon jól zárt a védekezés, most viszont kissé lukasnak hat olykor.
Azért eddig az volt a helyzet, hogy volt egy Világliga-selejtező, külföldön, vagy nálunk, arra az egy meccsre felkészültünk, összerántottuk magunkat, az azért más, mint naponta helytállni, ráadásul úgy, hogy a fejekben ott van: fontos ez a döntő, ám alapvetően mégis a világbajnokság a lényeg.

A mai mérkőzésen mi jelentette a fordulópontot?
Védekezést kellett váltanunk, hogy egyáltalán esélyünk legyen a folytatásra. Jó dolog, hogy ez bejött, aztán hogy a végén mi nyertünk büntetőkkel – ennyi járt azért, hogy ilyen nagyot küzdöttünk két egymás utáni mérkőzésen. Viszont egyértelmű, hogy nincs megállás, mert nem fürdés lesz a japánok elleni mérkőzés.

Mi tagadás, elképesztően játszottak az amerikaiak ellen is...
És ha fegyelmezetten végigviszik az utolsó fórjukat, akár nyerhettek is volna. Egyértelműen látszik, tudják, mit akarnak játszani, mennek, azaz nagyon kemény meccsre számíthatunk.