Evidens módon sem a Győr, sem pedig a Fradi nem úgy vágott neki a háromnapos nyolcas döntőnek pénteken, hogy majd a 7-8. helyért játszanak (kicsit délebbre, az MVM Dome-ban is leginkább döntőt akartak játszani egymással a két város legjobb kézis hölgyei...). Mondhatnók (sic), csalódott csajok csapatainak csatája zajlott, amelynek végén borítékolható volt a zöld-fehér győzelem… Az biztos, hogy csata volt, már az első sípszótól kezdve. Igaz, az első gólra négy percet kellett várni, ezt követően viszont beindult a gólgyártás: az első negyedben 3-3 találatig jutottak a felek, a másodikban is majdnem megvolt ugyanez, de a Győr nem jutott ötről hatra, így félidőben a Fradinál volt az előny (5-6). A hármashoz a nagyszünet után is ragaszkodtak a fővárosi zöldek, akiknél Felkai és Szabó vitte a prímet, összességében ők is háromig jutottak – fejenként. Ebből az aspektusból megelőzte őket a győri Németh, aki ötször mattolta az egyébként 50%-osan védő Obránczot, de azt már a közhelyszótárból tudjuk, hogy egy fecskének a nyárcsinálás nem igazán megy, ahogy esetünkben sem. Nem, ugyanis a harmadik részben már hárommal ment a Ferencváros (6-9), és hogy maradjunk a hármas szám bűvöletében, az utolsó etapban pont ennyi gól esett, amelyekből ezúttal a győriek vállaltak egyel többet, de ez sem segített rajtuk, ugyanis az FTC-Telekom megérdemlten nyert 10-8-ra, így nekik jutott a hetedik hely.

A Tatabánya és a BVSC az 5-6. hely eldöntése miatt szállt vízbe és a bányász lányok már az első etapban nagyon bekezdtek, öt góljukból Bíró Lola négyet vállalt, aki összességében ötig jutott, a BVSC viszont csak egyetlen találatig, legalábbis ekkor még (5-1). Aztán észbe kaptak a zuglóiak, hoztak is egy kettő-kettes etapot, de ez még mindig karcsú volt szempontjukból, mivel a félidőre maradt a négygólos hátrányuk. (7-3) Ekkor viszont előkapták az ősi, veretes mondást: fel, támadunk! A mondást tettek, a tetteket pedig gólok követték, szám szerint három, a védelmüket pedig olyan szinten rendezték, hogy egyszer sem kellett kapusuknak maga mögé nyúlnia, már csak karnyújtásnyira volt az egál. ((7-6) Ami meg is lett az utolsó játékrészben (1-2), jöhetett a szétlövés. Ebben viszont egyszer megremegett egy zuglói kéz (tulajdonosának nevét fedje jótékony homály), ami azt jelentette, hogy hiába volt a meseszerű feltámadás a vasutasoknál, a büntetőpárbajt elbukták, így a tatabányai lányok értek az ötödik pozícióba.

A bronzért a KSI a a Dunaújvárossal meccselt, ahol utóbbiak kezdtek majdnem úgy, mint a Tatabánya, négy-simával hozták le az első nyolc percet. A hidegzuhany azonban felrázta a sportiskolásokat, akik a folytatásban megmutatták, hogy ők is tudnak négyet vágni egy negyed alatt, igaz cserébe kaptak kettőt, de ugyanennyivel közelebb is lopóztak ellenfelükhöz (4-6). A nagyszünet alatt mindkét mester a védelmek stabilitásának fontosságát emelte ki, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az előre játék viszont akadozott itt és ott is, mintha fáradni kezdtek volna mindkét oldalon a hölgyek. Az újvárosiak nagyon nem szerették volna, ha kiéneklik a sajtot a szájukból, ennek megfelelően eggyel tovább növelték előnyüket a záró felvonás előtt (6-9). Mindent egy lapra feltéve rohamozott ekkortól a KSI, de méltó ellenfelükre akadtak, vetélytársaiknak mindig akadt válaszuk egy-egy sportiskolás találatra. A szép számú publikum egy végletekig kiélezett, hatalmas csata szemtanúja lehetett, jó kis meccs kerekedett a bronzcsatából, melyből Dunaújváros jött ki jobban, amely nem engedte felzárkózni a sportiskolásokat, és kétgólos győzelmével megérdemelten szerezte meg a bronzérmet. (9-11)

Hogy már az ifiknél is mekkora presztízzsel bír a döntő, annak ékes bizonyítéka volt, hogy az UVSE részéről sok felnőtt válogatott játékos is a helyszínen szurkolt ifjabb kortársaiknak. Azoknak a liláknak, akik toronymagas favoritjai voltak előzetesen a finálénak, hiszen veretlenül érkeztek a nyolcas döntőbe, ahol folytatták ezt a remek hagyományt. Az ellenfél Szentes pedig azzal a tudattal ugorhatott vízbe, hogy a győzelmi kényszer nem az ő vállukat nyomta, ergo felszabadultabban pólózhattak, no meg ad absurdum bebizonyíthatták a közhely igazságtartalmát, mely szerint: egy meccsen bármi előfordulhat. Spoiler: nem tudták bebizonyítani.

Nem, ugyanis az UVSE az első sípszótól kezdve esélyt sem adott erre. Átlövéseik ellen nem volt orvosságuk a szentesi hölgyeknek, akik a lila hengerrel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni. Olyan szinten hagyta állva ellenfelét a lila egylet, hogy kis túlzással az első nyolc perc után a nyakukba lehetett volna akasztani az aranyat (7-1)... A folytatásban csupán annyi változott, hogy ellentmondást nem tűrő újpestiek ezúttal csak háromszor voltak eredményesek, viszont a Szentest továbbra sem engedték kapujuk közelébe, lövőhelyzetbe meg pláne nem, tartva őket az egy árva góljukon. (10-1) A nagyszünet után a hazai kapus, Golopencza Szonja folytatta parádéját, ziccerek, büntetők sokaságát hatástalanítva vette el a kedvét a szentesi lányoknak, teljesen. Igaz, hogy csapattársai elöl kevésbé voltak hatékonyak, mint korábban, de ezért nem kaptak túl nagy fejmosást mesterüktől, Áts Bertalantól, hiszen kettővel így is tovább növelték előnyüket (12-1).

A befejező szakaszra legalább összejött a Szentes második gólja, másnak azonban nem igazán tudtak örülni, ugyanis ekkor is, ahogy az egész meccs során elsodorta őket a lila ár (5-1). Bármilyen döntőről is legyen szó, az, hogy az egyik finalista 15 góllal (17-2) bizonyuljon jobbnak riválisánál, ez bizony unikum, amely fényesen igazolja, hogy az UVSE-nél női fronton elképesztő színvonalú utánpótlásképzés folyik, már hosszú évek óta. Le a kalappal a klub előtt, amely veretlenül lett bajnok a leány ifi mezőnyben!

Leány ifjúsági nyolcas döntő – Hajós Alfréd uszoda

Döntő
UVSE–Prointerier Yordo Szentes 17-2

Bronzmérkőzés
KSI–Dunaújvárosi Főiskola 9-11

Az 5. helyért
TB.Womens Waterpolo–BVSC-Zugló 8-8 büntetőkkel: 5-4

A 7. helyért
GYVSE UNI Győr–FTC-Telekom 8-10