Nehéz helyzetben volt idén Szűcs Levente, a zöld-fehérek csapatának edzője, hiszen az egész idényben a serdülő korosztály legjobbjaival kellett feltöltenie hétről-hétre bajnoki keretét. Ebből fakadóan az alap- és a középszakaszt is a hetedik helyen zárta a Fradi, így utolsóelőtti csapatként kvalifikálták magukat a nyolcas döntőre. Ott, a negyeddöntőben a bajnokesélyes, talán a legjobb erőkből álló KSI-vel, míg a fináléban a szinté előrébb rangsorolt UVSE-vel kellett megküzdeniük, mégis a kilencedik kerületbe került a bajnoki serleg.
Szűcs Levente, a Fradi edzője a finálé előtt nem sokat tett volna arra, hogy végül az övéi nyakába akasztják az aranyérmet:
„Alapból a KSI elleni negyeddöntőre akartam kihegyezni a csapatot. Tudtam, hogy meg tudjuk verni őket, ugyanakkor ahhoz, hogy ez sikerüljön, nagyon sok mindennek kellett egybevágnia, egy időben. Hál’ Istennek, sikerült. A döntő előtt deviáns érzéseim voltak: egyrészt az járt a fejemben, hogy három nap alatt háromszor csodát tenni, az szinte egyenlő a lehetetlennel. Ugyanakkor abban szinte biztos voltam, hogy az újpestieket nyomasztani fogja az esélyesség terhe, és ha azt látják rajtunk, hogy kicsit sem megszeppenve, eltökélten ugrunk medencébe, és süt rólunk, hogy mi meg akarjuk nyerni a bajnoki serleget, akkor mégis csak sikerülhet a harmadik csodát is véghez vinnünk. Sikerült. Nyéki Balázzsal és Felkai Mátyással közösen egész évben azért dolgoztunk, hogy valahogy eltüntessük a különbséget a javarészt serdülő játékosok alkotta Fradi és a többi csapat között. Mindent ennek rendeltünk alá, ennek szellemében zajlottak az edzések és a versenyeztetés is.”
A klub kötelez, a név kötelez, a sikerek köteleznek. A Fradinál, lett’ légyen szó bármilyen sportágról, ha nem vagy bajnok, az csalódás. De mennyire minőségiek a merítési lehetőségek – van-e reális alapja egy optimista jövőképnek?
„Mindenképpen. Mi úgy állunk hozzá, hogy a gyerek- és a serdülő korosztálynak mindig van esélye érmet nyerni, az ifi az a fejlődés éve, legalábbis a mostani idényben mindenképpen, mivel ebben a korosztályban alig volt játékosunk. Összességében nincs okunk panaszra, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Nyugodt szívvel merem kijelenteni, hogy a Ferencváros vízilabda-utánpótlása a lehető legnagyobb rendben van, mind mennyiségben, mind pedig minőségben.”
Amikor – sportágtól függetlenül – az ember utánpótláskorú játékosokkal foglalkozik, akkor nem csak edző, hanem kicsit tanár, szülő, nevelő is egyben. Mennyire prioritás Szűcs Leventénél, hogy a hozzá kerülő srácokból értelmes felnőttet, jó embert faragjon?
„Mindig is prioritás volt ez nálam. A legnagyobb élmény számomra, amikor sok-sok év elteltével találkozom volt játékosaimmal, és azt látom rajtuk, hogy legyen szó az élet bármely területéről, sikeresek. Rengeteget kapok, kaptam tőlük és sokat is adtam, ezért meleg szívvel gondolunk egymásra mindig. Van egy értékrendem az életben, amit próbálok átadni nekik. Ezek talán klasszikus értékek, amelyek a mai világban már sajnos nem is annyira dominánsak, de azt szinte azonnal felfogják a gyerekek, hogy azért jók, és át is veszik őket, ami meg engem tesz boldoggá. A sport sosem csak a sportról szólt, hanem az életről is – ugye, szokás mondani, hogy a sport a legjobb nevelő. Ugyanakkor feltétlenül meg kell említenem, hogy professzionális körülményeket biztosít a klub, vagyis a Ferencváros. Olyan stáb dolgozik mellettünk, körülöttünk, hogy ezeknek a gyerekeknek tényleg semmi mással nem kell foglalkozniuk, csak azzal, hogy hétről-hétre a legjobbat hozzák ki magukból.