Persze harc után okos a katona, de nagyon úgy tűnik, hogy az OSC-vel szembeni elődöntő volt a(z egyik) kulcsa a Szolnok bajnoki címének. Hiába torkollott három nehéz meccsbe a párharc, ez végül jót tett a Dózsának, amely a fináléban 3–0-ra győzte le az Egert.

„Ahogy bejutottunk a döntőbe, már éreztem, hogy nagyon összeálltunk és csapatként funkcionálunk, s szerintem ez mindhárom meccsen jól látszott – mondta Nagy Viktor, aki a három meccsen, összesen 16 gólt kapott, a 48 egri kapuralövésből 32-t hárított, ami azt jelenti, hogy éppen kétszer annyi lövést védett, mint amennyiből gólt kapott. – Egy negyedet leszámítva zseniálisan játszottunk mindhárom mérkőzésen, de szerencsére ez nem számított. Most örülünk, ezen a héten még lehet, a következő héttől viszont már csak a Bajnokok Ligája számít.”

Egyelőre persze még lehet ünnepelni, hiszen sorozatban harmadszor lett bajnok a Szolnok, amely kilenc győzelme mellett csak kétszer kapott ki a három évad fináléjában. A gárda a mostani döntőben rendkívül magabiztos volt, uralta a meccseket, így aztán teljesen megérdemelten emelhette fel a bajnoki trófeát Zsivko Gocics csapatkapitány.

„Gratulálok az egész csapatnak, Cseh Sándornak, a stábnak, az egész szolnoki klubnak. Le a kalappal a csapat előtt, hiszen nemcsak a fináléban, hanem az egész szezon során jól játszottunk. Nehéz ellenfél volt az Eger, de mi voltunk a jobbak” – mondta a boldog csapatkapitány.

fotó: Madar Dávid

A döntőben az is adta a Szolnok erejét, hogy minden találkozón több olyan pólósa is volt, aki kimagaslót nyújtott, említhetjük itt Nagy Viktor, Varga Dénes, Vámos Márton, Andrija Prlainovics, vagy éppen Kis Gábor nevét.

„Az egriek az elmúlt időszakban tényleg elég komoly erőt mutattak, azt is bizonyították, hogy mire képesek, éppen ezért nagyon büszke vagyok a csapatra, mert egymás után három találkozón megverni az Egert és letudni a párharcot, azt lehetetlennek tartottam még a harmadik mérkőzés előtt is – mondta Kis Gábor. – Sőt, nem azt mondtam, hogy lehetetlen, hanem azt, hogy csoda lenne, ha máris megnyernénk a finálét. Azt gondoltam, ez szinte képtelenség, mert nem engedheti meg az Eger, hogy háromból meccsből nyerjünk – és mégis sikerült. Az, hogy így alakult a döntő, nem azt jelenti, hogy az Eger volt rossz, hanem mi lettünk nagyon jók, felnőttünk a harmadik meccshez is. Kőkeményen dolgoztunk végig és fegyelmezettek voltunk az edzéseken is. Annyira lazultunk csak el, amennyi még belefér. Ez volt a titkunk.”
 
E.ON férfibajnokság, döntő
1. mérkőzés:
Eger–Szolnok 7–13
 
2. mérkőzés:
Szolnok–Eger 9–6
 
3. mérkőzés:
Eger–Szolnok 3–8