A Szolnok 11-7-re verte a Pro Reccót a szombati bronzmérkőzésen a BL Hatos Döntőjében. A Hajós-uszoda közönsége egy eltökélt, hajtós és lelkes Szolnokot láthatott a vízben, fontos volt számukra ez a bronzérem. Reakciók a játékoskijáróból.

Vámos Mártont kérdeztük először:

Mi történt tegnap este, ma délelőtt, mivel hergeltétek magatokat fel a mai meccsre?
Reggel még nem hergeltük magunkat, mert azért hosszú a nap, ha felhergeled magad, elfáradsz, mire odaérsz a meccsre. Igazából a tegnapi meccset folytattuk, mert attól függetlenül, hogy kikaptunk a végén, jól játszottunk. És ma is, hiszen 7 gólon tartottuk ezt a Reccót és 11-et lőttünk, ez önmagáért beszél. Még akkor is, ha nem volt itt a kapusuk. Nagyon jók voltak a blokkok, jó volt a védekezés.

Hogy látod az egész torna tanulságait?
Nagyon pozitív volt a hétvége, nagyon sajnálom, hogy ez a csapat többet már nem fog együtt játszani. Az egész tornán végig esélyesek voltunk a végső győzelemre, egy kicsin múlott, hogy nem jutottunk a döntőbe. Ha ott lettünk volna, lett volna esélyünk.

Fotó: Madar Dávid

Neked jobban ment most, mint a bajnoki döntőben, igaz?
Nem tudom, hogy ment a bajnoki döntőben, mert két meccsen is csak egy negyedet játszottam… Sajnáltam is, de most már megpróbálom elfelejteni, mert egy BL-bronzéremmel zárult a szezon. Ez egy szép eredmény egy nagyon erős csapat ellen, hazai környezetben, rengeteg néző előtt.

Hogy érzed, épülhet tovább a Szolnok?
Többen is elmennek a csapatból, ezzel gyengülünk, és nyilván lesznek érkezők, de hogy ez mit jelenthet, egy év múlva tudjuk majd megmondani.

Madaras Norbert következzék:

„Ültem a negyedik negyed végén a kispadon, és bevillant, hogy nagyon jó, hogy ki tudtuk hozni ebből a meccsből a maximumot, és hogy le tudtuk győzni a Reccót. Hazai pályán amúgy is fontos, hogy így fejezzük be, de azért a tegnapi meccsel kapcsolatban van hiányérzetem. Ez a csapat nyugodtan játszhatott volna döntőt, és meg is nyerhettük volna azt. Sajnálom a tegnapit, majd biztos el fog ez egyszer múlni, de most még nyilván ez van bennem.

Tizenkettedik BL négyes vagy hatos döntődet éremmel fejezted be. De milyen volt ez a két szolnoki év?
A két bajnoki cím nagyon jó, ezért is jöttem haza a többi közt, mert fontos volt nekem, hogy magyar bajnok legyek. Mint mondtam, ez is jó, hogy a körülményekhez képest a tornából is kihoztuk a maximumot. Pozitívan értékelem abszolút a szolnoki két évet, de a tegnapi miatt biztos lesz bennem hiányérzet. Ma is bizonyítottuk, hogy ebben a Hatos Döntőben egy kicsivel több volt.

Varga Dánieltől azt kérdeztük, számára mi volt ennek a mérkőzésnek a mögöttes tartalma, függetlenül a győzelemtől, mint céltól.

„Egy aranyérem esetében egyértelmű, hogy miről szól a küzdelem, mi a cél, mi a motiváció. Egy bronzmeccs esetében mindig van egy közös rendező elv a csapatban, hiszen valamiben meg kell egyezni, maradni kell valamiben, nyilván abban, hogy ez fontos, és meg akarjuk nyerni, de elkerülhetetlen, hogy egyénekben mást és mást jelent a bronzérem. Én magam azt éreztem, hogy ebben a szezonban szeretnék még a csapatomért utoljára mindent megtenni. Szeretném méltóképpen lezárni ezt a szezont, és ehhez minden dramaturgiai kellék adott volt. Ha azt nézzük, hogy a Pro Recco ellen játszottunk és a Margitszigeten játszottunk. Itt jön a szubjektum: én a Margitszigeten nőttem fel, nekem ez egy csoda, sokkal többet nyújt nekem, mint talán másoknak. Ezek a külön sztorik segítettek minket abban, hogy rátegyünk még egy lapáttal, és megnyerjük ezt a bronzérmet.

Jó szájízzel zárul tehát a szezon?
A mai nap miatt igen, de a tegnapi miatt kicsit mérges vagyok. Elszalasztott lehetőséget hagytunk itt a Szigeten, mert ez a csapat szeptembertől mostanáig összeállt annyira, hogy megnyerjük ezt a Final Sixet. A sport ilyen, az itteni hat csapat mind a legmagasabb szintet képviseli, de csak egy nyerhetett. Amikor mi nyerünk, akkor biztos mások éreznek úgy, mint mi. Most más fog nyerni, más lesz a legboldogabb, mi meg csináljuk a dolgunkat. Hiányérzetem nincsen, mert többet nem tudtunk volna megtenni a siker érdekében. Az, hogy balszerencse vagy dekoncentráltság, vagy milyen szakmai okok vezettek a tegnapi vereséghez, az legyen az elemzők dolga. Most elégedett vagyok, egy hét pihenő jön, aztán belevágunk a riói felkészülésbe, hiszen életünk legfontosabb állomása következik.

Fotó: Madar Dávid

Cseh Sándor jöjjön a végén:

„Megnyertük a magyar bajnokságot és a BL-ben bronzérmet szereztünk, ez egy nagyon nagy siker. Edzőként nyilván máshogy is értékelek, és azt mondom, ezen a három napon olyan teljesítményt nyújtottunk, ami elég lehet akár egy BL-győzelemig is. Ma is, tegnap és tegnapelőtt is. Az, hogy Nagy Viktor szenzációsan védett, kiemelendő, de a mai vízilabdában három napon keresztül ilyen kevés gólon tartani az ellenfeleinket, az az egész csapatra nézve elismerésre méltó. Ma nem azért vertük meg a Reccót, mert a cserekapus védett, hanem azért, mert 7 gólon tartottuk.

Mit mondtál a csapatnak a tegnapi után?
Az edző bármint mondhat, a játékosokban dől el az, hogy mit akarnak. Nekem nagy öröm volt, hogy azt láthattam a játékosokon, hogy ők ezt a meccset nagyon meg akarják nyerni. Egymásért küzdeni, a klubért hajtani. Ezt láthattuk, nem okoztunk csalódást senkinek.

-dobos-