A bajnoki döntő negyedik meccsén 14-11-re győzött az Eger, ezzel megvédte címét.

Dabrowski Norbert, a ZF Eger vezetőedzője: 
„Nem erre a forgatókönyvre készültünk, viszont ha már így alakult – azaz sok kiállítást fújtak a játékvezetők –, igyekeztünk alkalmazkodni hozzá. Azt kértem a fiúktól, 5-8-nál se kezdjenek türelmetlenkedni, ne idegeskedjenek, mert ha ez maradt a trend – és semmi sem mutatott arra, hogy változna –, akkor ugyanúgy fogunk járni, mint a legutóbbi hazai mérkőzésünkön. Az döntött, hogy higgadtabbak tudtunk maradni, csináltuk azt, amit megbeszéltünk, a hátrányos védekezésünkön pedig sikeresen változtattunk a második félidőre. Ja, és még annyit, hogy persze eddig is tudtam, Biros Péter zseniális játékos, de a mai döntőn olyan mértékben járult hozzá a sikerünkhöz – nem pusztán a góljaival –, hogy csak állok, és nem győzöm csodálni a nagyságát.”

Kovács István, a Szolnoki Dózsa-Közgép szakmai igazgatója: 
„A miértet nem kérdezzék, csak azt tudom, hogy a negyedik mérkőzésre totálisan megváltozott a bíráskodás az első három találkozóhoz képest. Mivel már Mitroviccsal sem számolhattunk, ebben a szórásban nemigen lehetett esélyünk az Eger ellen. Ameddig bírtuk erővel és játékossal, addig jól álltunk, utána viszont beindult a henger, minden szempontból. Vörös Viktor négyperceséhez pedig annyit, hogy augusztus óta a kontratámadás akadályozása azonnali kiállítást jelent, ha azt megadják, akkor nincs a visszaütés sem – de nem ez volt az egyetlen momentum, amit értetlenül néztünk ma este. A csapatom minden dicséretet megérdemel, a végsőkig küzdöttünk – ám a második félidőre teljesen elfogytunk.”

Biros Péter, az Eger csapatkapitánya: 
„Jól ment, látszik, hogy két hónapja nem cigarettázom, nem? Egyébként nincs itt semmi titok. (Bisztritsányi) Dávid elkezdett védeni, innentől nekünk is könnyebb volt támadni, egyikből következett a másik. Ha a kapusod véd, nyersz, ha nem, nincs túl sok sanszod – nagyjából ezen múlik manapság egy mérkőzés.”

Gór-Nagy Miklós, az egriek játékosa: 
„Úgy gondolom, lélekben erősebbek voltunk, ez döntött. Persze, hosszabb a kispadunk is, ám ez nem feltétlenül jelentett volna akkora előnyt, ha a másik oldalon nincs két cserés meg egy négyperces kiállítás. Higgadtak maradtunk, ezért pontosabban is tudtunk játszani, miközben a szolnokiakon látszott, egyre jobban kezdik elveszteni a fonalat, ezáltal még inkább megkönnyítették a mi dolgunkat is.”