Volt itt minden – és ismét az Eger a bajnok

2014. május 19. 20:52

Megvédte címét a ZF Eger együttese, miután egy 45 súlyos hibát hozó, irdatlanul feszült mérkőzésen harmadszor is legyőzte a Szolnoki Dózsa-Közgép gárdáját, ezúttal 14-11-re.

Fotó: Kovács Anikó

A Németh András, Fodor Rajmund bírópáros rögtön a meccs elején jelezte, nem kérnek a trancsírozásból, mezőnyből, illetve labda nélkül szórtak ki egy-egy keménykedőt (ez a meccs második félidejére elég durván visszaütött...) – ebből (ekkor még...) az Eger jött ki jobban, minthogy Gór-Nagy Miklós gólra mentette a kissé dadogó emberelőnyt, míg Török Béla a kapásszélről a blokkba bombázott. Innen korábban Stefan Mitrovics tüzelt, igen eredményesen, a szerb gólgyáros azonban betegsége miatt nem volt bevethető állapotban, nem is nevezték.

Török mindazonáltal javított nem sokkal később: egy remek lefordulásból – melynek során kiállították az őt visszahúzó védőt – ejtett szépen (1-1 – megjegyzendő, egy olyan egri támadást kontráztak meg, amelynél a hazaiak 09-nél álltak fel...).

Az akciógól jel volt a táncra, a Szolnok átvette az irányítást: Varga Zsolt második centerként elengedett csavarját fogta Decker Attila, átellenben Vörös Viktor fórt szállított, Jansik Dávid pedig szépen húzott a falból. Az egri előny is bement, Biros Péter pattintott pazarul, ám a szolnokiak is szépen gyártották a előnygólokat: előbb Zsivko Gocsics használta ki, hogy négy és fél méterről lőhet, miután bent nagyon vigyáztak Kis Gáborra – majd amikor Hosnyánszky Norbertre léptek ki jobban, ő meg tudta játszani Kist a falban. Az egriek ugyanakkor két menetben sem tudták befejezni a fórjukat – egy blokkról visszapattanó után időkérés jött, majd még 7 másodpercnyi játék hat az öt ellen, hasztalan (2-4).

A hajrá viszont az övék volt, Kovács Gábor szabaddobásból lőtt szép gólt – kitűntek a blokkok a képből –, aztán 7 másodperccel a duda előtt olyasmi történt, ami az elmúlt időszakban szinte soha: Bisztritsányi Dávid kikapta a bal vinkliből Milan Alekszics ötméteresét! (A szerb szokás szerint kereszt fölsőt célozta, de a hevesiek kapusa számított rá.)

A második negyedre visszatértek a régi trendek: az egriek emberelőnye tovább dadogott, míg a szolnokiak sebészi pontosságú lövésekkel operáltak: Török kapáslövése és Hosnyánszky rakétája is megakadt a léc alatt (utóbbi egy kettősből szimplává szelídülő fór végén született), avagy Mitrovics nélkül is zsinórban az ötödik előnygóljuknál tartottak a hazaiak.

Röpke reményként egy már szintén elhaló fór utáni pillanatokban elengedett Graham-hosszúsarkos szolgált (4-6), ám az sem sokáig: a következő vendégelőny is góllal végződött, megint Hosnyánszky volt kíméletlen. Ugyanez Fodor Rajmundra is igaz volt: kíméletlenül befújt egy ötöst, amit Biros higgadtan értékesített, tartva az övéiben a lelket (5-7).

A változatosság kedvéért kimaradt egri előny következett, utána viszont a szolnokiak is belehibáztak a megjátszásba, igaz, a kapujuk előtt elkövetett szabálytalanság után kellett volna eredményesnek lenniük. És mindez másodszor sem jött össze nekik később – az egrieknek ez jó hír volt, az kevésbé, hogy már öt játékosuk állt két hibával, sőt, Bundschuh Erik még a félidei duda előtt elköszönt a folytatástól.

A hazaiak támadójátéka továbbra sem kezdett el ketyegni, amire ráfizettek: Török Béla – bőszen megragadva a lehetőséget, amit Mitrovics kiesése jelentett – immár a harmadik gólját szerezte, ezúttal átlövésből, 5 másodperccel a duda előtt. Így meglehetősen remek pozícióból várta a második félidőt az amúgy igencsak behatárolt humán erőforrásokkal gazdálkodó szolnoki egylet (5-8).

Fordulópont-gyanúsan indult a harmadik rész: Török Béla ugyanis némileg túlpörögve reagált arra, hogy kiküldték – így végleg cserével partra került, aztán Gocsics is kiment (neki ez volt a második hibája), Salamon Ferenc pedig élt az eséllyel. Sőt, jött feljebb is az Eger, Graham hátulról, átlövésből törölt egy szépet, a szolnoki lejtmenetet pedig elég jól illusztrálta, hogy Hosnyánszky Norbi egy kettős előnyt blokkba vert. Bár a hazaiak is elszórtak egy fórt, a szolnokiak sem tudtak mit kezdeni a sajátjukkal (időkérés után), a címvédő pedig szépen beérte őket: Hárai Balázs csavart pazarul, igaz, ekkor már Pásztor őrizte – Gocsics és Hosnyánszky két hibával állt, Jansik kipontozódott, nem maradt már őrző.

Kisvártatva aztán Gocsics is elköszönt, Bátori pedig betette a szélről az előnyt, immár vezetett az Eger, a gesztusokból pedig érződött, lecsengőben van a bajnoki finálé; 52 másodperc múlva Hárai a falból húzta be a következő előnyt, átellenben pedig gyakorlatilag nem maradt befejező ember, Alekszicsre fórban is követő emberfogással vigyáztak, Hosnyánszky jobb híján rossz kéz szélen próbálkozott, de betakarták, a többiek meg nem tudták megoldani a helyzetet (10-8).

A meccs a negyedik rész elején dőlt el: ekkor Vörösnél tényleg nagyon lejött a vörös köd, összeverekedett Bedő Krisztiánnal, ő volt brutálisabb, ezért kiment 4 percre, Bedő cserével szállt ki – az ötös ettől még járt az Egernek, Biros nem tévesztett, közte háromnál pedig kezdett kivégzés-jelleget ölteni a találkozó.

A szolnokiak mentek becsületből, összehoztak egy öt a négyes fórt, amiből Kis Gábor gólt húzott, ám ez nem sokat segített: a négyperces hátrányban két újabb hazai gól született (Kovács Gábor, majd Bátori Bence jóvoltából), a közönség tombolt, úgy festett, révben van az Eger (13-9).

A folytatás maximum amiatt rejtett izgalmakat, hogy egyrészt továbbra is irdatlan feszültség uralkodott a vízben, másrészt kérdés volt, a hazaiaknál szintén megkavarodott felállásból vajon a Szolnok B ki tud-e hozni valamit. Az egriektől ugyanis már öt játékos hiányzott (Salamon, Bedő, Varga, Gór-Nagy, Bundschuh), igaz, a szolnoki veszteséglista is tekintélyes volt már (Gocsics, Török, Vörös, Jansik).

Hosnyánszky Norbert mindenesetre két góllal élesztgette a vendégek reményeit (13-11), ám két és fél perccel a duda előtt minden eldőlt: ekkor Alekszics is begyűjtötte a harmadik hibáját, a fórt Hárai egy passz után betette. Később kiment Hosnyánszky is végleg – ez volt a hatodik kipontozódás –, így a szolnokiaknál immár Nagy Richárd és Kalmár Milán állt csatasorba (ezzel egyébként el is fogyott az összes tartalék, már csak a cserekapus, Lévai Márton ült „legálisan” a kispadon).

A mérkőzést 14-11-nél és 45 súlyos hibánál csöngették le (26-19 volt a megoszlás) – ebből azonban a Bitskey lelátóján már csak az első adat érdekelte a nézőket, akik vadul ünnepelték együttesüket: az Eger megvédve címét, ismét megnyerte a magyar bajnokságot!
 
Eredmény - férfi bajnoki döntő, 4. mérkőzés:

ZF-Eger - Szolnoki Dózsa-Közgép 14-11 (3-4, 2-4, 5-0, 4-3)
Játékvezetők:
Németh András, Fodor Rajmund

ZF-Eger: Bisztritsányi – Bátori 2, Graham 2, Gór-Nagy 1, Bundschuh, Hárai 3, Biros 3 (2). Csere: Meixner (kapus), Zalánki, Salamon 1, Kovács Gábor 2, Bedő, Varga Zs., Lőrincz. Vezetőedző: Dabrowski Norbert

Szolnok: Decker A. – Gocic 1, Hosnyánszky 4 (1), Hangay, Jansik 1, Kis G. 2, Török 3. Csere: Vörös, Aleksic, Pásztor, Kalmár, Nagy R., Tóth P. Szakmai igazgató: Kovács István

Gól/emberelőny: 8/17, illetve 7/23
Ötméteresek: 2/2, illetve 1/2
Kipontozódott: Bundschuh (14.), Salamon (20.), Gór-Nagy (21.), Varga (24.), illetve Jansik (13.), Gocic (22.), Aleksic (30.), Hosnyánszky (31.)
Kiállítás cserével: Bedő (25.), illetve Török (17.)
Kiállítás 4 percre: Vörös (25.)

A bajnokság legjobb játékosa (a mezőny szavazatai alapján): Stefan Mitrovic (Szolnok)
A bajnokság legjobb kapusa: Decker Attila (Szolnok)

Galéria

A többi képért kattintson a képre!



Női OB I

BVSC-Zugló Diapolo - Szegedi V. T&N SZTE

2016. okt. 30. 16:30

Arcok és pillanatok Biros Péter búcsúmeccséről (Fotó: Dobos Sándor)
Biros Péter búcsúmeccse (Fotók: Dobos Sándor)
E.ON ob 1.: BVSC-Zugló-ZF-Eger (Fotók: Fehér Anna)
E.ON ob 1: ZF-Eger-FTC-PQS Waterpolo 10-10 (Fotók: Fehér Kálmán)
BENU MK: Pannergy-Miskolci VLC-VasasPlaket (12-10, fotó: Fehér Kálmán)
Közreműködők, egyesületek
Bizottságok