Mi lesz az örökséggel?
Melyikre gondolsz? – kérdezett vissza Merész András, a RacioNet-Honvéd 55 esztendős szakvezetője, aki az MVLSZ sportszakmai igazgatói posztját a Párizs2024 kiemelt programja miatt nem engedi el, megtartja, amíg beindul az.
Természetesen a női pólóra.
Tudod, hogy az örök szerelem. Örök szerelem, amit nem engedtem el, sose engedném, ám most ez, a Honvéd férficsapatánál adódó munka jött szembe. Hírhedten fatalista vagyok, így most, hogy odaértünk egy folyóhoz, ami felett ráadásul volt egy híd, fölmentem rá. Eddig ennyi történt, mostantól igyekszem majd átmenni is rajta. Miközben meghatottan vettem tudomásul, amikor a szezon végén Hesz Máté, a Magyar Vízilabda Szövetség főtitkára felhívott a hírrel, amely szerint az ifi bajnok az Ördög Éva Vándordíjat kapja – tulajdonképpen most ezzel él tovább a női vízilabdával lévő kapcsolat.
Ami érzelmi kérdés, ugye.
Teljes mértékben. Nyilván ugyanúgy megmaradnak a barátok, akik eddig voltak, és ha valamit kérdeznek, kérnek, akkor igyekszem a jövőben is segíteni. Mindez a partvonalon kívül kicsit nehezebb, ugyanakkor más rálátással tudok majd bármit mondani, ami akár hasznos is lehet. Szívkérdés ez, nem vitás, de most a realitás az, hogy piros-fehérben kellene valamit előadni.
Valami nagyot?
Nézőpont kérdése, mi a nagy. Ami biztos: jó kerettel vágunk majd neki a munkának, és minden azon múlik, mennyit teszünk ebbe bele. Biztos vagyok benne, hogy még egy nyolcadik helyet sem adnak ingyen a bajnokságban, azért is kaparni kell majd rendesen – márpedig az első megfogalmazott cél, hogy oda kerüljünk. Aztán ott majd reményeim szerint az újratervezés következhet. Ebben a lebonyolítási rendszerben bármi megtörténhet, észnél kell lenni. De alakuljon bárhogy a sorsolás, legyen a csoportunkban majd bármennyi erős csapat, a nyolc közé kell jutnunk. Utána kell majd a következő lépcsőfokra lépni.
Mint a bemutatkozó sajtótájékoztatón említetted, a Honvéd ajánlatának elfogadásával nem a feleséged győzött – miért volt a másik oldalon?
Szereti a nyugalmat.
Félt?
Nézd, bármelyik korábbi munkámmal kapcsolatban elmondható, hogy örült a sikereimnek, de az esetleges kudarcokat, problémás szituációkat nálam is rosszabbul élte meg. Plusz, amikor látta rajtam a szenvedést, amit egy-két dolog okozott, akkor ő is szenvedett. De nem feltétlen önmagát, hanem engem akar védeni.
Viszont esélytelen, mert neked kell ez az egész, igaz?
Valahogy így. Kimondottan adrenalinfüggő vagyok, imádom az uszodát, így sok kérdés nincs. Már régen azon agyalok, hogy a Tüzér utcai uszodában július 16-án megkezdjük a munkát.
Alig várod?
Így van. 1997 áprilisában, a Szolnok, majd utána nem sokkal később két szezonon keresztül a KSI kispadján ültem utoljára első osztályú férfimeccsen a kispadon. Jó, utána voltak utánpótlás megbízatások, de tény, ob I-es meccsem egy sem. Magyarországon, ahogy mondani szokták, a vízilabdában szinte minden voltam, csak akasztott ember nem... Konkrétan az elnöki, a főtitkári és a férfi szövetségi kapitány poszt maradt ki az életemből, és miután egyikre sem vágyom, teljes a karrierem. Hangsúlyoznám, a Honvéd ajánlatát azért fogadtam el, mert szimpatikus közeg, szimpatikus célok jellemzik, lehet alkotni. Sőt ezt el is mondtam a fiúknak, rögvest az első évben alkotni kellene, mert aztán ki tudja, mi jön utána. Szóval a következő szezont meg kell tolnunk, ahogy csak tudjuk.
Szivós Márton nevét külön ki szoktad emelni – egy újabb érzelmi szál.
Az, hogy egyáltalán tavaly a Honvéd utánpótláshoz kerültem, tulajdonképpen neki köszönhető. Nagyon érdekes, hogy amikor elterjedt, hogy a felnőtt csapat edzője leszek, több barátom hívott fel, hogy, na, ő megmondta előre. Nagyon bizonygatni nem akarom, mert nem érdemes, de korábban szóba sem került, ilyenről egyáltalán nem volt szó. Egyszerűen így alakult.
Húsz év után újra az edzője leszel – közös az öröm?
Az isztambuli junior világbajnokság szép emlék, akkor is különösen jó volt a kapcsolatunk, ami azóta még jobban elmélyült. Persze kicsit könnyebb is úgy, hogy csak felhívtuk egymást, leültünk egy kávéra beszélgetni, mi a helyzet, hogy vagy. Most más lesz, minden nap mondhatom neki, hogy hopp, ugorj a vízbe, és ússz ennyit, meg annyit. Különös lesz. Különös, de szép is egyben. Klasszist edzeni mindig kiváltságos állapot.