Kemény doktor, amellett, hogy a Magyar Televízió élő adásában is hosszasan nyilatkozott, néhány „diplomáciai” egyeztetést is folytatott a parton, többek között Simicskó István államtitkárral és Bóka István balatonfüredi polgámesterrel. Később arról is beszélt, miért fontos a magyar vízilabdázás számára is a Magyar Úszás Napja.

Az úszók szövetségi kapitányával, Kiss Lászlóval

„Ahogy a megnyitón is elhangzott, nagyon fontos cél, hogy tényleg minden gyerek tanuljon meg úszni. Egyre több létesítmény épül, azaz úgy gondolom, közel van az az idő, amikor a mindennapos testnevelés órák esetében ötből kettőt az uszodában fognak tölteni a fiatalok. És ez nagyon fontos: nem fordulhatna elő, hogy egy gimnáziumi tanuló nem tud normálisan úszni.”

Kemény Dénes szerint egy országos program keretében egyesíteni kell a sportágak lehetőségeit. „Annak nincs értelme, hogy valakit rögtön vízilabdázni kezdenek tanítani, igenis szükség van arra, hogy egy vagy inkább két évet mindenki ússzon. Helyi szinten ezt meg kell oldani, össze kell hangolni a programokat, mert mindenki csak profitálhat a normális együttműködésből.”

Az elnök ezt követően az Y-elméletet bontotta ki: „Miután a gyerek normálisan megtanult úszni, elérkezik a válaszút, azaz az Y két szára: marad úszó, vagy beáll vízilabdázni. Azért ha egy-másfél-két évet rendszeresen uszodában tölt, ennyi idő alatt kiderül, ki imádja a labdát, kinek van érzéke hozzá, ki az a vagány, akiből vízilabdázót kell csinálni, mert olyan a habitusa, és csak szétzúzná az úszócsapat monoton mindennapjait. Miképp az sem jó, ha mondjuk egy szülő csak a trendiség miatt vízilabdázni viszi a fiát vagy a lányát, aki szereti a vizet, de sehogysem illeszkedik a pólósok vibrálóbb közegébe, és sokkal jobban állna neki az úszás. Most, amikor mindkét sportág példátlan lehetőségeket élvez az utánpótlás-nevelés frontján, okos kooperációval óriásit léphetünk előre, kéz a kézben.”