A nagyobb viadalokat kötelezően megelőző technikai értekezleten kiderült, nem lesz túl sok idő a melegítésre: a vízben csak annyi idő tölthető, amennyi marad a kezdésig az előző összecsapás után, ugyanis nincs másik medence. Az első nap ráadásul még rövidebb idő jut nekünk és az amerikaiaknak, minthogy a megnyitó ünnepség okán a meccsünk előbb kezdődik. Ráadásul az első nap mindenkinek eljátsszák a himnuszt is, ezért hamarabb is kell kijönni a vízből: nagyjából húsz perc marad tehát.

A kötelező tiszteletkörök mellett ez volt a legfontosabb mondanivalója az összejövetelnek, illetve mindenki megtudta, kik vezetik a nyitónap találkozóit. A magyar–amerikai találkozón a román Alexandrescu, illetve az új-zélandi Williams fújja majd a sípot. Előbbi jó ismerősünk, nagyváradi, kicsit beszél magyarul – az új-zélandi csak világversenyeken tűnik fel, nincs sok tapasztalata, azaz néha bele tud kavarodni, de jószándékú, kétméteres termetével alighanem a legnagyobb az összes játékvezető között (és nem csak itt).

Az uszodába bekukkantva egyébként nem lepődtünk meg: a házigazda orosz csapat természetesen a versenymedencében edzett – mindenki más a tréninguszodába volt beosztva.

Az edzők távozását követően Gianni Lonzi, a FINA TWPC – vízilabda technikai bizottság – feje eligazítót tartott a játékvezetőknek. Leginkább azt kérte tőlük, hogy amikor ítélnek, csak a szabálytalanságokra figyeljenek, olyasmi ne forogjon a fejükben, hogy ezzel helyzetet teremtenek vagy sem. Ezen túlmenően a szimulálást, színjátékot akarják mindenáron száműzni – nagy kérdés, sikerülhet-e ez.