Tavaly csupán a szétlövés döntött egy végletekig kiélezett meccsen a Recco és a Novi Beograd között – akkor Zalánki Gergő mentette meg az olaszokat, ő lőtte az egyenlítő gólt 12 másodperccel a duda előtt, majd értékesítette a mindent eldöntő büntetőt az ötméteres-párbajban. Ezúttal messze nem akadtak ilyen izgalmak a belgrádi éjszakában – az olaszok zavarbaejtően simán húzák be 11. BL-győzelmüket. 

Már az első negyedben elmentek a reccóiak három góllal (1-4), miután háromból három fórt lőttek be (ha kettőt másodjára is), plusz egy ötöst (ez utóbbit Gergő), míg a szerbek az első előnyük kihasználását követően hármat puskáztak el zsinórban. 

Jelentős fordulatot vehetett volna a meccs a második részben, ekkor ugyanis olyasmi történt, ami még soha. Na jó, hogy Gonzalo Echenique fejbever valakit, az a mindennapok része, miként az is, hogy a bírók csak egy sima kiállítást fújnak, mert csupán annyit észlelnek, hogy valami faultjellegű történt. A meccs egyik delegátusa, Molnár Tamás ugyanakkor azonnal, szabad szemmel látta a reccói balkezes brutalitását, megvárta az akció végét (gól lett amúgy), majd az új szabályok adta jogával élve képernyőhöz rendelte a játékvezetőket. A VAR pedig egyértelműen mutatta a víz fölötti ütést, amiért BL-döntő ide, 10-szeres bajnokcsapat oda, szemrebbenés nélkül kivágták négy percre az Argentínából importált játékost, a gólt érvénytelenítették, ehelyett ötöst dobhatott a hazai gárda (ezt is belőtték), és jöhetett a négyperces emberelőny (a reccóiak nem is nagyon vitatkoztak...). 

Egy NBG szintű csapatnál az lett volna a minimum, hogy 3-5 után visszajönnek ikszre, de legalábbis átveszik a vezetést. Ehhez képest a négyperces fór „félidejében” 3-7-re álltak – az olaszok rém rutinosan töltöttek el negyven másodpercet a hazaiak kapuja előtt, kibrusztoltak egy 5 a 4-et, ezt belőtték, kivédekezték a következő támadást, majd Ivovic öt a hat ellen is belőtte nyolcról, a Novi kapusának nem nagy dicsőségére. Bár a szerbek nagy nehezen úrrá lettek a vészhelyzeten, és végül csak összehoztak két gólt, ám összességében csupán 3-2-t tudtak kihozni a kiállításból – ráadásul amint kiegészült a Recco, vágott két akciógólt, azaz a szünetben 9-5-re vezetett. 

A harmadik rész eleje pedig végérvényesen az olaszok által vájt mederbe terelte a meccset: bár akadt néhány jobb pillanatuk a belgrádiaknak, hiszen gyorsan lőttek két gólt, plusz kibekkeltek egy hátrányt, ám aztán Di Fulvio hamarjában hintett két akciógólt kintről, ami után – ilyet is szökőévenként látni – Zivko Gocic kénytelen volt másodszor is lecserélni a nagyszünet után visszaküldött Joao Fernandezt. A kétségbeesett kapuscserélgetés jól mutatta, hogy a piros sapkások nagyon nem működtek ezen az estén, és a védelem se nagyon segítette őket – 11-7 után pedig a Recco már nem adott több esélyt. A hátralévő időben az NBG egyszer sem tudott három gólon belülre kerülni, Zalánki Gergő is kedvére püfölte a gólokat, végül di Fulvióval együtt négynél állt meg. Átellenben az erre a szezonra Barcelonetából hozott Alvaro Granados próbálta vállára venni a csapatot, ám hiába jutott öt gólig a spanyol – s kapta meg az MVP címet –, a mai védőteljesítményt egyszerűen nem lehetett túllőni elöl. 

A Recco végül simán révbe ért s gyűjtötte be 11. BL-elsőségét, továbbá zsinórban a harmadikat – korábban erre csupán a Mladost Zagreb volt képes, még 1968 és 1970 között. Egyéni rekordok is dőltek: bár Belgrádban már nem kapott szerepet, a Recco 39 éves veteránja, Pietro Figlioli az alapszakasz-meccseken szerepelt, így hivatalosan immár 7-szeres BL-győztesnek számít s ezzel mostantól egyedül vezeti az egyéni örökranglistát. 

Másféle csúcsot ért el Aaron Younger: a mi legkedvesebb ausztrálunk, aki éveken át játszott nálunk, a BL-történetben elsőként mondhatja el magáról, hogy négy egymást követő döntőn emelhette magasba a serleget – 2019-ben még a Fradival nyert, majd az utóbbi három alkalommal a Reccóval. Minthogy ’17-ben a Szolnokkal lett BL-első, Aleksandar Ivoviccsal egyetemben bekerült egy eddig négy főt számláló elitklubba, az ötszörös BL-győztesek közé (ahol egyébként Kásás Tamás az egyik tag). 

A bronzérem a Barcelonetának jutott, igaz, nem múlt sokon, hogy nem koronázta újabb csodával itteni szereplését a Vouliagmeni – a negyedik helyen beevickélt görögök a Brescia elejtése után a harmadik helyért vívott találkozón sehogysem akartak leszakadni, olyannyira, hogy a meccset addig összességében uraló spanyolok a negyedik részben azon kapták magukat, hogy már a hellének vezetnek. És a Vouliagmeninek még 9-9 után is akadt két fórja, hogy megnyerje a meccset, ám az addig remeklő lövőik keze megremegett, akárcsak a büntetőpárbajban, így végül a Barceloneta visszakapott valamit az ötösökkel elbukott elődöntő után. 

Bajnokok Ligája, nyolcas döntő 
Finálé: Novi Beograd (szerb)–Pro Recco (olasz) 11-14 
Bronzmérkőzés: Zodiac Barceloneta (spanyol)–Vouliagmeni (görög) 9-9, büntetőkkel: 5-4 
Végeredmény: 1. Recco, 2. Novi Beograd, 3. Barceloneta, 4. Vouliagmeni, 5. Olympiacos Piraeus (görög), 6. FTC-Telekom, 7. Jug Dubrovnik (horvát), 8. AN Brescia (olasz)