Ha nem is volt biztosra vehető az újpestiek sikere, a fogadóirodák nem adtak volna túl nagy odds-ot bármelyik másik csapat győzelmére. Ettől és mindentől függetlenül Csicsáky Vince, a lila-fehérek edzője szerényen fogadta gratulációnkat.
– A tavalyi hasonló sikerünk után várható volt, hogy meg tudjuk ismételni bajnoki szereplésünket, de persze a kellő alázattal dolgoztuk végig a szezont. A bajnoki döntő végeredménye csalóka képet mutat, ugyanis a KSI méltó ellenfelünk volt, remekül megszervezték a játékukat, ezért igen magas színvonalú lett a döntő, ahol nagyon jó játékot láttam mindkét csapat részéről. Próbáltam levenni a terhet már a nyolcas döntő előtt és közben is a lányok válláról, nehogy agyonnyomja őket az esélyesség terhe. Sokkal inkább abba az irányba igyekeztem terelni őket, hogy élvezzék ki és éljék meg a szituációt, azt, hogy ennyi ember előtt tudnak játszani, ilyen jó hangulatban. Büszke vagyok rájuk nagyon, és nem feltétlenül csak a bajnoki cím megszerzése okán, hanem azért is, mert megfogadták a tanácsaimat és mindenféle görcs nélkül hozták sorban a meccseket.

Az már-már tradíció, hogy női utánpótlás fronton évek óta tarol az UVSE. Beszélhetünk-e bármiféle „titokról” ennek kapcsán, vagy ez csak egy újságírói bullshit, és nem másról van szó, mint elhivatott, konzekvens, alázatos munkáról?
Azt gondolom, hogy ennek az alapja az, hogy nagyon jól megszerveztük mi, edzők az Újpestnél a munkát, kölcsönösen segítve és kiegészítve egymás tevékenységét a korosztályok között, megfelelő átjárást biztosítva, ha ez szakmailag indokolt volt. Ezen felül napi szinten minimum 2-3 órákat edzenek a lányok, ennek a rengeteg, tisztességgel elvégzett munkának pedig előbb-utóbb meg kell legyen az eredménye.

Gyermekekről beszélünk, leánygyermekekről, akik kamaszok. Mennyire egyszerű, vagy sem velük a munka?
Bizonyos esetekben egyszerű. A fiúknál konzekvensen fenn kell tartani a hierarchiát, de a lányoknál nagyon nem kell fegyelmezni, mert csinálják a dolgukat a legjobb tudásuk szerint. Nyilván vannak edzések és napok, amikor nem úgy sikerülnek dolgok, ahogy eltervezem, ahogy szeretném, de én mindig igyekszem onnan megközelíteni az egészet, hogy ha lejön edzésre, akkor élvezze azt, és mosollyal az arcán tudjon hazamenni. Ebben az életkorban nem az a lényeg, hogy kőkemény munkát követeljek tőlük, mert az akár a kedvét is elveheti az egésztől, éppen ezért igyekszem változatos edzéseket tartani, valami újdonságot kitalálni, amit ők élveznek, szeretnek és mosolyogva teszik a dolgukat. De nekem, nekünk, utánpótlás edzőknek ennél is komplexebb a szerepünk, feladatunk, hiszen az iskola után a medencében, a csapattal töltik a legtöbb idejüket és ez alapvetően befolyásolja és formálja a személyiségüket. Törekszünk arra, hogy a lányok jó vízilabdásokká váljanak, de ugyanígy szeretnénk, ha egyben jó emberek is lennének.