Benczur Márton együttese könnyedén hajózott át a csoportfázison, jóllehet a görögök is az útjába kerültek, ám még ők sem jelentettek nagyobb akadályt. A hellének elleni meccset indító 4-0-ás első negyed megadta az alaphangot, félidőben 8-3-ra vezettünk, és bár korosztályos csapatoknál óhatatlanul akadnak hullámvölgyek, azaz az eldőltnek hitt meccsek is váratlanul forróvá válhatnak, ezúttal azonban szó sem volt ilyesmiről. Csupán a zárórészben kozmetikázott valamennyit az ellenfél, 13-7 után ez is belefért (14-10).
 
A két gyengébb vetélytárs elleni találkákat is gond nélkül húzták be a lányok - mint utóbb kiderült, a németekkel vívott nyitómérkőzésben leginkább az lehetett volna a buktató, hogy az ellenfélnél ekkor még lappangó Covid-fertőzés átugrik játékosainkra, ami tönkrevághatta volna a legszebb terveket. A 23-4-es győzelem helyett végül 10-0 került a hivatalos eredménysorba, miután a németek két nappal később a pozitív tesztek miatt visszalépni kényszerültek - pozitívum, hogy senki sem kapta el tőlük, így a csoportkör zárónapját új gólrekord felállításával töltötték a lányok, akik 43-ig meg sem álltak szegény svájciak ellen, Hajdú Kata szintén csúcsot állított fel 11 góllal.
 
A komolyabb kihívások ezután következtek, legelébb is az olaszok elleni negyeddöntő. Mondjuk a nagyszünetben úgy festett, ez is csupán egy átlagos epizód lesz a nagyszerű és izgalommentes menetelésben, hiszen 7-2-re vezetett válogatottunk, ám ekkor jött ama bizonyos „utánpótlás-viadalokon bármi megtörténhet" effektus, az olaszok váratlanul magukra találtak, miközben a mi csapatunk még váratlanabb módon bezuhant. És mindez nem korlátozódott a 0-3-as harmadik negyedre, további két gól erejéig áthúzódott a zárórészre is, melyben a taljánok 7-7-nél utolértek bennünket. Hanem a kiváló csapatot az különbözteti meg a jótól, hogy képes egy ilyen krízist kezelni a meccsnek abban a fázisában, amikor minden eldől: először sikerült kibekkelni egy hátrányt, hogy aztán Dömsödi Dalma véget vessen a 16 perces gólcsendnek, és ha már így esett, akkor 50 másodperccel később lőjön még egyet. A rend helyreállt, több gólt már nem engedtünk vetélytársunknak, azaz következhetett az elődöntő.
 
Amelyben visszatértünk a tökéletes forgatókönyvhöz. Illetve, ez tán még annál is több volt - egy elődöntőben, legyen szó bármilyen világversenyről bármilyen korosztályban, 27 percen át megőrizni a kaput a góltól egészen döbbenetes teljesítmény. Lányaink ezt mutatták be a hollandok ellen - utóbbiak az első negyed vége felé lőttek egyet s vezettek 2-1-re, a következőt 2-8-nál, másfél perccel a duda előtt szerezték. Ami pedig közben történt... Azt nehéz szavakkal leírni: Benczur Márton amondó volt, a mezőny leggyorsabb csapatát sikerült a legteljesebb mértékig lefékezni, Neszmély Boglárka remekelt a kapuban, a blokkok a helyükön voltak, de talán a legfélelmetesebb az volt az egészben, hogy a hollandok nem hibáztak ziccereket; egyszerűen helyzetbe se nagyon kerültek a hermetikusan záró magyar védőfalnak köszönhetően.
 
Következhetett a spanyolok elleni finálé, amely... Sajnos nem a tervek szerint alakult, hogy finoman fogalmazzunk. Igazából a lányoknak először kellett hátrányban pólózni, és idővel mind komolyabb hátrányban... A félidőben 2-6 állt a táblán, mígnem... Igen, most rajtunk volt a sor a „bármi megtörténhet" fordulat bemutatásához, így a zárórész előtt csupán egy gól maradt a hispánok előnyéből (5-6). Sajnos, az ellenfél jól reagált, és a negyedik részben megint elment 6-9-ig, csakhogy innen is volt visszaút. Köszönhetően annak, hogy bátran bevállaltuk a 7 a 6 elleni játékot, melynek során Neszmély Bogi is bevállalta a lövést, és 53 másodperccel a befejezés előtt az ő góljával megint felzárkóztunk 8-9-re. És egy időkérés után maradt 24 másodpercünk az egyenlítésre, ám az újabb varázslat elmaradt - maradt hát az ezüst.
 
A szemek persze furcsán csillogtak, az érmek viszont annál szebben: nagyon megérdemelték a lányok legalább a második helyet, elvégre ez a két csapat kiemelkedett a mezőnyből. Hogy lehetett volna több? Nyilván. Ahogy Benczur Márton fogalmazott: picit a sorsolás is belejátszott abba, hogy mi kicsit fáradtabban érkeztünk a végső csatába, hiszen a hispánoknak eladdig egyetlen komolyabb mérkőzésük sem akadt (a csoportban egyedül nekik nem jutott komolyabb vetélytárs a hagyományos nagyok közül, a nyolc között a horvátokkal szórakozhattak, az elődöntőben ők is fürödtek a görögök ellen); ám ettől még csodálatos és felemelő élmény volt látni, ahogy küzdenek a végsőkig, és ahogy hatalmas szívvel kétszer is visszajöttek, megteremtve az esélyt a büntetőpárbajra.
 
Lábjegyzetként még annyit, hogy egy sor játékos mindezt még egyszer átélte később, a sorozatban már megénekelt U18-as vb-n, ahol az olaszokkal kétszer is előadták ugyanezt a duettet (komoly vágta után némi visszaesés, aztán győzelem), illetve az egyetlen vesztes meccs (a görögök elleni elődöntő) is kísértetiesen hasonlított a netanyai finálé menetére.
 
Két egygólos vereségen múlt hát, hogy nem lett háromból három arany 2022 nyarának női mérlege, mégis: egy pillanatig se érezzük, hogy bármit is elveszítettek volna az ifjú hölgyek. Hisz tudható, a legtöbbet tanulni az elveszített meccsekből lehet - és ezeknek a világversenyeknek leginkább az a céljuk, hogy felkészítsék a fiatalokat az igazán nagy dolgokra. Ha ebből indulunk ki, örvendhetünk: a magyar tehetségek sikerélményekkel és tanulságokkal egyaránt gazdagodtak - és ebből hosszú távon a magyar vízilabda fog profitálni.
 
A magyar válogatott Eb-kerete:

Neszmély Boglárka, Golopencza Szonja - kapusok

Dömsödi Dalma, Aubéli Tekla, Szegedi Panni, Hajdú Kata, Golopencza Nóra, Mácsai Eszter, Kóka Zelma, Tiba Panna, Sümegi Nóra, Irmes Rozália, Lendvay Zoé, Fekete Flóra, Varró Eszter ­- mezőnyjátékosok.

Szakmai stáb: Benczur Márton, Kisteleki Dóra, Béres Gergely