Női Világliga: Oca hiába ordított és toporzékolt

Idegeskedő edzők, meglepő eredmények, avagy az olimpia ezüst- és bronzérmese lemaradt a Világligában az elődöntőről.

És az aranyérmes amerikaiak is vért izzadtak az eddig nyeretlen kanadaiak ellen, hogy kiharcolják a legjobb négy közé jutást Pekingben, a női Világliga Szuperdöntőjének negyedik játéknapján, amikor is a negyeddöntők voltak műsoron.

A napot mi kezdtük az ausztrálokkal, és mint megírtuk, veszett izgalmakat követően, büntetőkkel megvertük régi nemezisünket, az olimpiai bronzérmest, 17-16-ra. Annyival még tartozunk, hogy visszaidézzük az ausztrál kapitány, Greg McFadden néhány gondolatát: „Az első negyedben kiválóan játszottunk, a terveknek megfelelően. Aztán viszont túl sok levegőt hagytunk a magyaroknak, így visszajöttek 6-2-ről 9-8-ig, és attól fogva ismét kétesélyes volt a meccs.

Összességében nem volt rossz látni, hogy a hét helyen kicserélődött csapat miként teljesített. A magyaroknál nem volt sok változás, viszont talán a mi együttesünk változott a legtöbbet az egész mezőnyben. Sok időt sem tudtunk együtt gyakorolni, azaz nincs nagy vész, csak tanulni kell ezekből a mérkőzésekből, ráébredni, hogy igenis ragaszkodni kell a taktikához, nem elkanyarodni tőle, mert azon rajtaveszthetünk.”

A következő meccsen az amerikaiak nagy nehezen lebirkózták a kanadaiakat, akiket az egykori amerikai mester, Guy Baker remekül felkészített erre a meccsre (is). Az utolsó negyedig ikszre állt a birkózás (4-4), ám a zárórészben az amerikaiak megugrottak 6-4-re, 1:43-mal a vége előtt Kanada szépített, aztán az utolsó támadásuk előtt, 0:38-nál időt kértek, az első lövés után még a labda is visszakerült hozzájuk, ám végül nem tudták kiharcolni a szétlövést.

Meglepően könnyen bánt el Kína Oroszországgal, a hazaiak a félidőben 8-4-re vezettek, és nem igazán forgott veszélyben a győzelmük. Igaz, az utolsó percre már a kínai cserekapus is beszállt, miután a bírók szépen megszórták a feleket, 20-14 volt a kiállítások aránya (az olaszok javára). Az taljánok kapitányának, Fabio Continak mégis savanyú volt a szőlő, közölte, úgy baromi nehéz játszani, hogy senki sem érti, mi történik a vízben. „Meccsről meccsre változik a felfogás – dohogott a szakvezető. – Mindig adódik valami furcsaság. Most például minden faultra jött egy kettős kiállítás. Ha ez marad a trend, húsz játékost kell nevezni egy csapatba. Jó lenne, a játékvezetők a csapatokkal egyetértésben megfelelően alkalmaznák a szabályokat.”

Miguel Oca Fotó: Archív

A zárómeccsen aztán jött a bombameglepetés: a negyedik helyről, nulla győzelemmel rajtoló oroszok kiütötték az olimpiai ezüstérmes spanyolokat. A hispánok pedig 4-1-re is vezettek a második negyed elején, ám az oroszok pillanatok alatt visszajöttek a meccsbe (4-4). Ezután egy darabig fej-fej mellett haladtak a csapatok, 7-7 után azonban zsinórban három orosz gól következett. A spanyolok azonban jól hajráztak, 42 másodperccel a befejezés előtt 10-9 állt a táblán. Ekkor jött a nagy balhé: az oroszok támadásából még volt két másodperc, amikor a beszámoló szerint a játékvezetők kontrát mutattak, igaz, a sípjukba még nem fújtak bele, ugyanakkor a spanyol edző időt kért. Sípszó híján viszont ez illegális time-outnak ítéltetett, és Miguel Oca hiába ordított és toporzékolt, az oroszok ötöst lőhettek, és ezzel eldőlt a meccs, egyszersmind előállt az a fura helyzet, hogy kizárólag a mi csoportunk (A) együttesei jutottak a legjobb négy közé...

Negyeddöntők: Magyarország–Ausztrália 17-16 (büntetőkkel), Egyesült Államok–Kanada 6-5, Kína–Olaszország 11-8, Oroszország–Spanyolország 11-9.

A szerdai program:
5-8. helyért: Ausztrália–Spanyolország (8:40 – magyar idő szerint)
Elődöntő: Kína–Egyesült Államok (10.00)
5-8. helyért: Olaszország–Kanada (11.20)
Elődöntő: Magyarország–Oroszország (12.40)
Az elődöntőket live stream segítségével élőben is követhetik a www.fina.org honlapon!