A kilencvenes években klubcsapataink közül leginkább az Újpest tűnt ki, amely Kovács István irányításával 1993-ban bajnok és kupagyőztes lett, továbbá megnyerte a LEN-kupa első kiírását. A következő szezonban itthon megvédte az elsőségét az ob I-ben, sőt a legrangosabb sorozatban, a BEK-ben is varázslatosan pólózott. 1994 tavaszán egymás után múlta felül a horvát Mladost Zagrebet, az olasz Posillipo Napolit, majd a fináléban odahaza néggyel győzte le a spanyol Catalunyát. A barcelonai visszavágón mintegy kétszáz újpesti szurkoló tombolt két és félezer helyi drukkeren kívül a lelátón, amikor a Mátéfalvy Csaba, Rázga Zoltán, Gál András, Dala Tamás, Benedek Tibor, Vincze Balázs, Bene András, Zantleitner Tamás, Szabó Zoltán, Fazekas Zoltán, Vogel Zsolt, Nitsovits Tamás, Kovács Zoltán alkotta csapat a serlegért küzdött. Sikerrel, hiszen 11–11 lett a csata vége, és kezdődhetett az ünneplés.

Amelynek aztán újabb követhetett. Az Európai Szuperkupáért a KEK-győztessel, az olasz Pescara kellett ugyanis játszani. A korabeli beszámolók alapján Kovács István mester háromgólos sikerrel már elégedett lett volna a Komjádi uszodában. Utólagos nyilatkozata szerint nagyon szenvedett a kispadon, mígnem a második negyed után Benedek góljai láttán már egy budai szanatóriumban érezte magát. „Fantasztikus ez a srác" – tette hozzá a 9–5-ös magyar sikert hozó, 3000 néző előtt megvívott találkozót követően.
A Gazzetta dello Sport tudósítása szerint: „Benedek megbüntette a Pescarát – a fiatal csillag varázslatos négy gólt lőtt.”

Öt nappal később, április 30-án rendezték a visszavágót. A felejthetetlen visszavágót, amely 12-8-cal ért véget, avagy a Pescara kiegyenlítette hátrányát. Jöhetett a kétszer három perc hosszabbítás, amely elképesztő izgalmak mellett 3-3-mal zárult. Ezután az első találatig tartó hirtelen halál következett – ezt a gólt pedig Szabó Zoltán passzából Vincze Balázs dobta!  „Egy kicsit lecsúszott a lövés, de kit érdekel, a lényeg, hogy beakadt" – mondta akkor boldogan.

De jó is ezekre visszaemlékezni…!

Nos, a csapat is így gondolta, Bene András szervezésének hála kedden este, a pescarai győzelem napra pontosan 25 éves évfordulóján összejöttek (egyedül az Olaszországban élő Fazekas Zoltán nem tudott eljönni), sztorizgattak, beszélgettek egy jót, esetlegesen rég nem látott barátok ölelték meg egymást. Szabó Zoltánnak hála közös fotón is láthatjuk őket. Jó kis csapat volt, na. És ma sincs ez másként.