Elnöki megválasztása óta eltelt egy hónap – beszélhetünk érzésekről?
Annyiban feltétlen, hogy a büszkeség töretlen – sőt. Elmondhatatlan érzés azt a sportágat szolgálni, amelyben az álmaimat elértem. Természetesen mindez hatalmas felelősséggel is jár, a szeptember 30-ai tisztújító közgyűlés adott pillanatában kicsit rám szakadt ez az érzés. Félreértés ne essék, ott is elmondtam, ez nem félelem, nem ijedtség, sokkal inkább a feladat súlyának ismerete. Ugyanakkor nem aggódok, mert rengetegen segítenek, a klubokkal való folyamatos egyezetések során érzékelem a partnerséget, a bátorítást, mindenki tudja, egy hajóban evezünk.
A hajó irányítása három ember kezében összpontosul – hogy működnek együtt?
Nyugodtan mondhatom, maximális bizalommal, kellő hatékonysággal. Kollár Edina komoly jogi és gazdasági tudást, illetve komplex sportszakmai rálátást hozott a szövetségbe – nélkülözhetetlen a profizmusa, ami ráadásul nem pusztán vízilabda-specifikus, hiszen a sportért felelős államtitkárságon ült korábban a másik oldalon, ergo abszolút széles körűek az ismeretei. Kovács Zoltánt, „Gólyát” azt hiszem a vízilabda-társadalomnak, talán a rajongóknak sem kell bemutatni, kiváló kapusként, kétszeres Európa-bajnokként, világbajnoki ezüstérmesként a sportszakmai rálátása megkérdőjelezhetetlen. Így, hárman vagyunk – mondjuk úgy – a board tagjai, tesszük a dolgunkat, de szeretném kihangsúlyozni, természetesen kizáróan csapatban gondolkodunk.
Az eltelt időszakban az ő érkezésük mellett is történtek változások.
Valóban, a különböző bizottságok személyi összetételén változtattunk, amit kitettünk a szövetség honlapjára, ezzel is tájékoztatva a közvéleményt. Az elnöki programom részét képezték ezek a döntések. Megköszöntük a leköszönő elnökök eddigi munkáját, jól dolgoztak, mindazonáltal a következő időszakban más irányvonalat tűztünk ki magunk elé. Tekintettel arra, hogy ezek a változások elnökségi hatáskörbe tartoznak, ki kell emelnem, hogy az elnökség teljes egységben, egyetértésben határozott a változtatások mellett. Az új elnököknek, új tagoknak sok erőt kívánok, és gratulálok nekik ahhoz, hogy az átadás-átvétel napján is flottul levezényelték a különböző mérkőzéseket, ez is bizonyítja szakértelmüket.
Szabad kezet kaptak?
A szükséges kontroll mellett természetesen igen. Nagy feladat áll előttük is, hiszen a több technikai fejlesztés, így a számítástechnikai rendszer bővítése a közeljövőben történhet meg, amely sok munkát ró az érintettekre, ám amelynek köszönhetően csökken majd a felettébb időigényes kézi adminisztrációs tennivaló. Ebben a társasági adós időszakban elkezdtük és folytatjuk ennek a megvalósítását, ami tudjuk, a klubokban is okozhat nehézségeket. Éppen ezért hosszabbítottuk meg az átállási időszakot, ezzel is igyekszünk segíteni az egyesületeket. A különböző adminisztrációs feladatok elvégzése azt a célt szolgálja, hogy a jövőben mindannyiunk munkája könnyebbé, átláthatóbbá váljon. A különböző szövetségeknél magas színvonalon működő technikai rendszerek átvétele teljes mértékben ésszerű döntés, hiszen ami jó, azt alkalmazni, nyugodtan mondhatjuk, másolni kell.
Ebből mit vesz észre a nagyérdemű?

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Jó a kérdés, mert összességében valóban az a legfontosabb, hogy a közönség maximálisan ki legyen szolgálva. Komplex történet ez, hiszen egy-egy megrendezett mérkőzés hihetetlen háttérmunkát igényel, sok-sok mozaikkockából áll össze a nagy egész. A szövetség a szakmai háttérben igyekszik maradéktalanul segíteni a klubok által szervezett eseményeket, azon vagyunk, még jobban tudás alapúvá váljék a munka. A képzési rendszereinket is ennek szellemében alakítjuk – ki is kell emelnem a Testnevelési Egyetemmel zajló egyeztetéseket, amelyeket annak érdekében kezdeményeztünk, hogy a vízilabda edzői képesítés bsc és msc fokon is megvalósulhasson. Bízunk benne, hogy lesz majd hivatalos okirat aláírás, és ezen a területen is nagyot léphetünk előre. Hiszünk a lépcsőzetes rendszerben, abban, hogy az egyetemi alapképzés után a fiatal, vagy éppen a már rutinosabb szakemberek pluszképzést, plusz sportág specifikusabb képzést kaphatnak, ami összességében a magyar vízilabda előnyére válik. És itt nem pusztán az eredményességre gondolok.
Hanem?
A vízilabda népszerű, komoly sport, ám a mai világban állandó kihívásokkal állunk szemben. Sportágunk nézettsége jó, ám ezt nem csupán szinten kell tartani, hanem javítani kell rajta. Ezeken a képzéseken keresztül szakértelemmel juthatunk el a gyerekekig is, ami az alfája és ómegája a sportszakmai témakörnek. A kormányzat által biztosított társasági adós fejlesztések során minőségi közösségi terek, uszodák, létesítmények épülnek, amelyekbe a szülők szívesen engedik el a gyermekeiket. Mint gyakorló szülő állíthatom, a jó környezet, a minőségi sportesemény képes magával ragadni a gyermeket, aminek a hatása felbecsülhetetlen. Növeli a sporttal kapcsolatos érzéseket, ezáltal magát a sportolást, és igen, idővel a nézőszámot is. Nem elfelejtendő persze, hogy minden az iskolákban kezdődik, tanulás nélkül nincs sportolás sem, szóval a nevelés értékében hiszek, hiszünk a csapatommal. Ez minden eszközzel igyekszünk segíteni! Ebben nőttem fel, ez a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. A vízilabdában mindig nagyon komoly tudással rendelkező, értékrendjükben is kimagasló emberek tanítottak – ez biztosítja azt, hogy ott lehessünk a top sportágak között.
A reflektorfényben értelemszerűen a felnőtt-válogatottak vannak, fontosak az eredményeik.
Ez nem kérdés, ekképpen amiben csak tudunk, a korábbi évekhez hasonlóan segítjük a munkájukat. Nagyon örülök, egyúttal nagy büszkeséggel tölt el, hogy az általam vezetett szövetség első nemzetközi mérkőzése jól sikerült. Mind eredményben, mint szervezettségben. Bízom benne, a november 6-ai, Franciaország elleni női válogatott Világliga- és Európa Kupa-selejtező is hasonlóan magas színvonalú lesz minden tekintetben. Köszönöm Eger és Szolnok városának, a két klubnak, hogy hogy befogadták az eseményt! És köszönet persze a Märcz Tamás vezette férfiválogatottnak, hogy Németország ellen megmutatta tudását, maximálisan kiszolgálta a szakértő közönséget.
Az általános vélekedések szerint is a válogatottba visszatérő játékosokkal erősebb lett a csapat – volt ebben szerepe?
Az elnökségnek, a vízilabdacsaládnak volt ebben szerepe. De nem megkerülve a kérdést: nekem, mint elnöknek is határozott célom, hogy mindig a legerősebb válogatott legyen a vízben. Ebben a magam eszközeivel természetesen a jövőben is segítek, bár meggyőződésem, hogy a nemzeti együttesben szerepelni kitüntetés, rang, nem kell magyarázni senkinek. Ellenben feltétlenül ki kell hangsúlyozni azt is, hogy a mi időnkben nem volt ennyi esemény, manapság hatványozottan nagyobb a nemzetközi szintű játékosok terhelése. Hála istennek a magyar csapatok közül többen az európai kupasorozatok végéig érintettek, mérkőzés mérkőzés hátán, és ezt is figyelembe kell venni, a rotáció kiemelten fontos a mai élsportban, de ezt a szakembereink nálam sokkal jobban tudják. Ettől függetlenül – miként Fecsó bácsi szokta mondani – a válogatottban az adott pillanatban a legjobb tudással oda kell állniuk a kiválasztottaknak, legyen akár hajnali háromkor a mérkőzés. Nagyon örültem, büszke voltam, hogy erős csapatot láttam a vízben a Szolnoki Vízilabda Arénában, az eredmény is ezt igazolta, még ha egy meccsből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, arról nem beszélve, hogy céljaink egyik apró állomása volt ez csupán.
Merthogy a fő cél a tokiói kvalifikáció.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

Pontos a megfogalmazás: a kvalifikáció! Azért emelem ki, mert komoly sportszakmai feladatnak tartom.
Afféle nyomásnak?
Nem érzem annak, sokkal inkább az egyik, ha nem a legnehezebb kihívásnak, amelyet viszont biztos vagyok benne, hogy sikerrel is veszünk, így a női-, illetve a férfiválogatott is ott lesz majd a legnemesebb világversenyen. A konkurencia nagy, sokan szeretnének kijutni, az európai csapatok mindkét nem esetében komoly erőt képviselnek, ezért is mondtam, hogy nagyon komoly feladat előtt állunk.
Elnökként sűrűbben járnak ezen a gondolatai?
Kétségtelenül egyre markánsabban kerít a hatalmába, ugyanakkor miután itt is egy folyamatról beszélhetünk, azon vagyok, hogy ezeket a folyamatokat segítsem, ennek mindent alárendeljek. A jövő évi budapesti Maccabi Európai Játékokon a szervezőkkel együtt a Magyar Vízilabda Szövetség rendezi az esemény póló részét, 2020-ban Európa-bajnokságot rendezünk, amely olimpiai kvalifikációs viadal, tornyosulnak előttünk a feladatok, amelyeket meg fogunk oldani, de közben értelemszerűem folyamatosan fókuszálunk Tokióra.
Adott esetben kvalifikációs tornák rendezési szándékát is bevetjük az európai-, vagy éppen a nemzetközi szövetségnél?
Mint említettem, mindent alárendelünk a válogatottak olimpiai részvétele érdekében, hiszen ez a magyar vízilabda szempontjából abszolút kulcskérdés. Akár a jövő évi női Világliga Szuperdöntő is ilyen lehet, de ne szaladjunk még ennyire előre. Különböző pályázatokat szakmai szinten véleményezzük, a különböző korosztályokban lévő lehetőségeket is vizsgálva szeretnénk néhány utánpótlás- és felnőtt világversenyt megrendezni. Nem nagy számról beszélünk, hanem két-három kiemelkedő eseményről, amelyen a sportszakmai, a minőségi háttér cseppet sem csorbul, amelyen a közönség jól szórakozik, és amely a nemzetközi sportdiplomácia tekintetében is kedvező ránk nézve.
Az FTC-vel való együttműködés, a november 30-án közösen szerveződő Európai Szuperkupa is ebbe a sorba illeszkedik?
Teljes mértékben. Nagy büszkeség, hogy a Fradi a kupáért játszhat, a Bajnokok Ligája-győztes görög Olympiakosz Pireusz ellen a Komjádi-uszodában. Biztosan magas hőfokú, izgalmas mérkőzést vívnak majd, amely igazi csemege lesz a közönségnek. Ezért is állunk a klub mellé a rendezésben, illetve az említett 2020-as Európa-bajnokság miatt is fontos, hogy a nemzetközi tisztségviselők lássák, a Magyar Vízilabda Szövetség fontos partnere a kluboknak. Ez természetesen klubfüggetlen gesztus részünkről, akinek csak tudunk, segíteni próbálunk, székházunk ajtaja nyitott minden tagszervezetünk előtt. Hiszek a kommunikáció, a partnerség erejében, így léphetünk előre. A lehetőségeinkhez mérten segítjük tovább a városok által létrehozott létesítményeket, az azokban zajló munkát, illetve támogatjuk a kezdődő beruházásokat. Ennek kapcsán ért az a megtiszteltetés, hogy Nyíregyházán részt vehettem egy új uszoda alapkőletételén. Az új létesítmény nagy lökést adhat majd ennek a régiónak is. Faragó Tamással Dunaújvárosban is jártam, ahol személyesem megtapasztaltuk, hogy a város vezetése az uszoda felújítása alatti nehéz időszakban mindenben segíti a klubot. Ennek kifejezetten örülök, mert így a női szakág egyik meghatározó fellegvára megfelelően tud dolgozni, és utána még magasabb színvonalon nemzetközi szintű létesítményben tevékenykedhet tovább. Biztos vagyok benne, hogy válogatott mérkőzést is játszunk majd ott.

Fotó: MTI

Optimista, tettre kész, kisimult – a jelek szerint azt kapta ettől az egy hónaptól, amit várt.
A kisimultságot azért nem mindig látom a tükörben… De a viccet félretéve: tudtam, hogy az első időszak, az első három hónap nehezebb lesz, mindenhol így van, ezt nem is szabad túldimenzionálni. Meg kell ismerkedni a munkafolyamatokkal, biztosítani kell a folytonosságot, a zavartalan működést, magyarán már az átadás-átvétel alatt is magas színvonalon dolgozni. A székházban az első napon, majd az elnökségi ülésen is elmondtam, kis türelmet kérek – úgy tapasztalom, mindenkitől megkapom. Szeretném ezt megköszönni, továbbá a szövetségben dolgozó kollégákat kiemelni, akik alázattal teszik a dolgukat. Köszönöm Dénesnek, hogy bármilyen kérdés, kérés esetén számíthatunk rá – napi kapcsolatban vagyunk vele. Egyértelmű, hogy a jövőben is így lesz, hiszen a FINA edzőbizottsági vezetőjeként a magyar pólóért dolgozik, támaszkodhatunk a szakértelmére, a tudására, a kapcsolatrendszerére. A magyar vízilabda nagy család, hiszem, hogy a dicső múltat fényes jövő követi.