Ahogyan arról már írtunk, hiánypótló az a képzés, amelyet a LEN is akkreditált. Az elmúlt időszakban ugyanis nem volt lehetőség arra, hogy valaki mértékadó papírt szerezzen arról, hogy birtokában van a sportág alapvető és folyamatosan változó ismereteinek.

A képzésre dr. Molnár Tamás, háromszoros olimpiai bajnok centerünk is beiratkozott. Papeszt kérdeztük arról, miért döntött így, és mit vár a "sulitól".

„Lényegében az egész életemet a vízilabda töltötte, tölti ki, és jó ideje terveztem, hogy elvégzem az edzőit, mert úgy gondolom, ez egy kiindulópont kell, hogy legyen sokunk számára. Ez nem azt jelenti, hogy pályafutásom befejezésével biztosan edző lesz belőlem, de a helyzet az, hogy ez is jócskán benne van a pakliban” – mondja a Szeged játékosa.

„A 2000-es évek elején a TF-en zajlott egy négyéves kurzus, de akkor annyira friss volt a jogi egyetem élménye, hogy nem volt kedvem beiratkozni. Aztán addig-addig gondolkodtam, míg megszűnt a lehetőség. Ezután is nézelődtem, érdeklődtem, de nem mindegy, hogy milyen képzésen vesz részt az ember. Ha most megnézzük a hallgatókat, olyanok iratkoztak be, mint Varga Zsolt, Fodor Rajmund, Varga Tamás, Petőváry Zsolt, Lukács Dénes vagy a szegediek, Lehmann István, Varga Péter, Szabó Zoltán. Olyan szakemberek, akik már aktívan részt vesznek az utánpótlás-nevelésben, de mindannyian szeretnénk a legújabb módszerekkel megismerkedni. A nevelésben és a képzésben mindig naprakésznek kell lenni, és annál autentikusabb képzés, mint a szövetségé, nem nagyon van. Ez a terület nem volt lefedve korábban, a szövetségnek kötelessége is volt elindítania. Ráadásul van lehetőség külföldi előadókat is meghívni. Azt gondolom, erre szükség is van, mert tisztában kell lenni a vízilabda nagyhatalmak módszereivel. Nem szégyen tanulni tőlük, ha van olyan, amit be tudunk építeni mi is a képzési rendszerünkbe” – véli dr. Molnár Tamás.

S hogy mire számít a még mindig aktív pólós?

Fotó: MTI

„Jó ideje benne vagyok a sportágban, most is aktívan játszom, így azt gondolom, a vízilabdáról olyan túl sok újat nem fogok megtudni. Ugyanakkor a tudományos háttér, az anatómiai ismeretek, az élettan, az edzéselmélet lényegi pontjai fontosak. Az, hogy egy edzésnek milyen hatásai vannak, hogyan működik egy gyermek, egy felnőtt emberi szervezet vagy a sportpszichológia mit javasol egy bizonyos szituációra, elengedhetetlen információk. A pszichológiát például a legtöbb klubban még mindig nem tartják fontosnak. Mindenki azt hiszi, ez azt jelenti, hogy meg kell oldani a játékosok problémáit, holott egyáltalán nem erről van szó. A lényeg az, hogy egy játékos ismerje meg önmagát, és tanulja meg azokat a módszereket, amelyekkel a legtöbbet ki tudja hozni magából azután, ha már nem tud többet edzeni, amelyekkel téthelyzetben elő tudja venni azokat a taktikai elemeket, amelyeket ismer. Ennek a folyamatnak az elismerése még gyerekcipőben jár itthon.”

A szövetség elnökségi tagjaként is tevékenykedő Molnár Tamás annak is örül, hogy ismerősökkel találkozik.

„Olyan emberek tartanak előadásokat, akikkel sok-sok éven át dolgoztam együtt vagy a válogatottnál vagy a klubjaimban. Kásás Zoltán, Dubecz József, Pavlik doktor a válogatottnál volt stábtagunk, de Lénárt Ágota sportpszichológussal például az olimpiákon beszélgettem sokat. Ők segítenek abban, hogy elmélyedjünk olyan kiegészítő területekben, amelyekkel nap mint nap találkozunk, de nem ismerjük a tudományos hátterüket. Márpedig akik gyerekekkel foglalkoznak, azoknak, ez szinte kötelező.”

Papeszt megkérdeztük a Szeged idei szerepléséről is.

„Az elmúlt két szezonban is jól kezdtük a bajnokságot, de aztán a tavaszra elfogytunk. Azt gondolom, tanultunk a hibáinkból. A kényszer és a szerencse is alakította a keretünket, és végül minden úgy alakult, hogy a változásokból előnyt tudunk kovácsolni. Az öt új játékos pluszt hozott, így tulajdonképpen nem is kellett semmit átalakítani, hiszen a szakmai munka szerintem eddig is rendben volt” – foglalta össze tömören a szegedi helyzetet az újjáalakult edzőképzés egyik illusztris hallgatója.