Miként arról beszámoltunk, Varga Zsolt együttese az E.ON Férfibajnokság 5. mérkőzésén 8–7-re legyőzte a Szolnokot, így 18 esztendő után újra bajnoki címet ünnepelhetett a zöld-fehér klub. Örömszavak a medence széléről, a főszereplőktől, és értékelés a minden dicséretet megérdemlő, ezüstérmes Tisza-partiak mesterétől.
 
„Hat évvel ezelőtt a 9. helyért játszottunk a KSI-vel, és a 27. büntetővel nyertük meg a találkozót. Eltelt öt év, és most itt vagyunk! Ezt a sikert Ambrus Tamás emlékére ajánljuk, aki nem hagyta, hogy a ferencvárosi vízilabda meghaljon! Akárhol is van a Tamás, imádjuk, és sosem feledjük” - nyitotta a sort az örömtől könnybe lábadt szemmel Nyíri Zoltán, az FTC operatív igazgatója.

„Nagyon büszke vagyok és boldog, hogy kettő elvesztett mérkőzés után így fel tudtunk állni, és higgadtan, tiszta fejjel bele tudtunk állni a mindent eldöntő döntőbe. Annak ellenére, hogy az elején nem működött úgy a védekezésünk, ahogyan szerettük volna, míg a túloldalon hol Viktort találtuk el, hol pedig ő maga védett nagyokat, a második félidőben összeszedtük magunkat, és óriásit védekeztünk. Nagyon kevésen múlt a bajnoki cím, 2-0 után rengetegen odajöttek hozzám és rám írtak, hogy ezt már be kell söpörnünk, mert nagyon elfáradtak, és ez egy kicsit meg is tévesztette a csapatot, mert a következő két mérkőzésen el is vertek minket, úgy, hogy a harmadik meccsen sanszunk nem volt. Ezután a lelki előny náluk volt, mi azonban nem foglalkoztunk vele, tudtuk, hogy itthon minden esélyünk megvan a végső győzelemre, és ezt meg is csináltuk” - értékelt a pezsgőfürdőtől bőrig ázva Jansik Szilárd. 

„Hihetetlenül boldog vagyok! Kacérkodtam a gondolattal, hogy milyen lehet, ha megnyerjük a bajnokságot, de nem tudtam elképzelni, talán nem is lehet. Nem tudom szavakba önteni, tudom, hogy közhelyek, és el is durrogtatták már páran, párszor, de az első mindenkinek emlékezetes marad örökre, olyan ez, mint a szüzesség elvesztése" - fogalmazott Sedlmayer Tamás.
 
„Nagyon kemény mérkőzés volt, de erre számítani is lehetett, hogy az utolsó egy igazi vízilabdameccs lesz! Ami egyből eszembe jut, az az, hogy 18 év után sikerült a Fradinak bajnokságot nyernie, és ez nagyon nagy öröm. S egyből át is térnék arra, hogy úgy gondolom, ez egy sikerkorszaknak is a kezdete. Azt kívánom ennek a szakosztálynak, minden játékosnak és minden szimpatizánsnak, hogy még sok ilyen örömben és ünnepben legyen része. Minden feltétel adott ahhoz, hogy jövőre is szép sikereket érjen el a csapat" - vélekedett Varga Dániel.
 
Szirányi Balázs tagja is volt a Varga Dániel által emlegetett bajnokcsapatnak: „Sok mindenben hasonló, és ugyanakkor sok mindenben teljesen más ez a bajnoki cím a 18 évvel ezelőttihez képest. Érdekes, mennyire hasonlít, mégis azt valamilyen szinten kívülről éltem meg, hiszen akkor még néhány meccsre voltam csak beírva, míg most "végigszenvedtem" - elég erősen érzem is a fáradtságot. De fantasztikus érzés! Hatalmas dolog bajnokságot nyerni, s nem akarom túldimenzionálni, de a Fradival bajnokságot nyerni külön élmény, már csak azért is, mert látja az ember, hogy milyen sok mindenkinek tud ezzel örömet okozni. Különös érzés, hogy milyen sokan örülnek ennek a győzelemnek. Nehéz ilyenkor értelmes dolgokat mondani anélkül, hogy az ember klisékbe szaladna bele. Amit már elmondtam, de úgy gondolom, fontos kiemelni, hogy ez a szolnoki csapat gratulációt érdemel, mert fantasztikus, hogy mit küzdöttek, és nem csak a döntőben, hanem az egész szezonban. Európa talán legterheltebb együttese volt idén, hiszen a világ legerősebb bajnokságában játszanak, és a Bajnokok Ligájában is helytállnak - náluk voltunk mi most jobbak." 
 
„Boldog vagyok! Szerintem a szolnoki mérkőzés második félidejében dőlt el a párharc, hiszen borzasztó fegyelmezettek voltunk, és vissza tudtunk jönni a meccsbe, most pedig azt vittük tovább. Nagyon fegyelmezettek voltunk, ez volt a titok, valamint Madi és Dani is nagyon jól játszottak, 40 éves koruk ellenére is" - viccelődött Vámos Márton.

„Öt nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl, melyek közül úgy gondolom, hogy az első három meccs nem tükrözte azt, milyen erőt is képvisel a két csapat. Izgalmassá tettük a végére, így, hogy az ötödiken dőlt el az aranyérem sorsa. Nagyon boldog vagyok, hogy 18 év után a Fradié lett a trófea, az pedig még egy óriási pluszt jelent számomra, hogy 18 évvel ezelőtt édesapám volt tagja az akkori bajnokcsapatnak, most pedig én" - nyilatkozott boldogan és büszkén Vogel Soma. 

„Fantasztikus, eufórikus érzések kavarognak bennem. A csapatot látva nagyon nehéz volt ez az öt találkozó, az első két meccsen nagyon jól játszottunk, majd egy kicsit akadozott a gépezet, de úgy érzem, hogy a mindent eldöntő, utolsó mérkőzésre össze tudtuk magunkat szedni, csapatként mentünk, és szívvel-lélekkel küzdöttünk az utolsó pillanatig. Hatalmas érzés" - mondta Gárdonyi András.
 
Manhercz Krisztián szerint a koncentráltság döntött, méghozzá a zöld-fehérek javára: „Nagyon nagy csatát sikerült megnyernünk! Aki végignézte mind az öt mérkőzést, az tudja, hogy itt egy igazi háború zajlott, melyből nagy örömünkre mi kerültünk ki végül győztesen. Az első négy mérkőzés rengeteget kivett mindkét csapatból, ezért úgy gondolom, hogy itt és most már csak azon múlt, ki tudja a maradék erejét jobban mozgósítani, és a fegyelmezetlenségek, hibák elkerülésére fordítani.”

A mindenki által agyonszeretett Varga Zsolt meghatottan értékelt: „A klubban zajló építkezés a csúcsra jutott, nehéz ilyenkor mit mondani. Köszönöm a csapatnak, köszönöm a bizalmat mindenkinek, köszönöm, hogy elkezdhettünk anno dolgozni, Ambrus Tomi most biztos büszke ránk odafent – mi azok vagyunk rá, és sohasem felejtjük. A döntő? A Szolnok fantasztikus csapat, nagy dolog legyőzni.”
 
Míg Cseh Sándor, a Szolnok vezetőedzője méltán büszkén, de természetesen csalódottan nyilatkozott: „Gratulálok a Ferencvárosnak! Nagyon sokat tettünk azért, hogy győzzünk, de alapvetően három hibát vétettünk. Három olyan hibát, amikor teniszben valaki beleüti a labdát a hálóba, három ki nem kényszerített, eladott labda, és tulajdonképpen ez megpecsételt a sorsunkat. Nyilván azok az emberek, akik ezeket a labdákat eladták, azok rengeteget tettek ebben az évben, az elmúlt hetekben, van, aki az elmúlt akár öt-hat évben a Szolnokért, tehát nyilván nem haragszunk rájuk. Furcsa ez, mert úgy tudom, pont holnap lesz két éve, 2016 májusa óta minden nemzetközi, hazai sorozatot, kupát, döntőt megnyertünk. Tudtuk, hogy egyszer vége lesz, és azt is tudtuk, hogy nagyon rossz érzés lesz.”
 
E.ON Férfibajnokság, döntő, 5. mérkőzés 
FTC-PQS Waterpolo–Szolnoki Dózsa 8–7 (3–4, 3–2, 1–0, 1–1)
Komjádi-uszoda, vezette: Székely B., Csanádi Zs.

FTC: Vogel – Szirányi, Vámos 1, Jaksics 1, Varga Dániel 3, Varga Dénes, Mitrovics 1. Csere: Sedlmayer, Madaras 2, Manhercz, Nikics, Jansik Sz., Pohl. Vezetőedző: Varga Zsolt

SZOLNOK: Nagy V. – Gocics, Zalánki 1, Mezei, Younger 1, Prlainovics 2, Jansik D. Csere: Bátori 1, Hangay Z., Alekszics 1, Csuk 1, Kis G., Fülöp. Vezetőedző: Cseh Sándor

(Teljes jegyzőkönyv: itt)

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–2 az FTC javára
 
A végeredmény. Bajnok: FTC-PQS (Gál Dávid, Gárdonyi András, Goschi Ádám Áron, Nikola Jaksics, Jansik Szilárd, Madaras Norbert, Manhercz Krisztián, Sztefan Mitrovics, Német Toni Josef, Szlobodan Nikics, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Szirányi Balázs, Vámos Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vogel Soma), 2. Szolnoki Dózsa, 3. ZF-Eger, 4. A-Híd-OSC-Újbuda, 5. MKB Euroleasing-BVSC-Zugló, 5. PannErgy-Miskolci VLC, 7. RacioNet-Honvéd, 8. Debreceni VSE, 9. Kaposvári VK, 10. Pécsi VSK-Mecsek Füszért, 11. Metalcom-Szentes, 12. VasasPlaket, 13. AVUS Szombathely, 14. Tatabányai Vízmű SE, 15. UVSE, 16. Contitech-Szeged