Kissé kísérleti labor jellege van a BL-selejtezőknek: míg a 2005-ös szabályváltozások teljesen megfoghatók voltak (35-ről 30-ra ment le a támadóidő, játékos blokkjáról nem volt szöglet, négyes helyett ötméteres, azon túl rádobható a szabaddobás, eltörölve a hétméteres vonalat), addig az idén nyáron elfogadott módosítások közül a legtöbb csak leírva világos, az értelmezésük eléggé szubjektív. Ahogy Varga Dani mondta, a horvátoknál egyedül a negyedenkénti időkérést nem sunnyogták el, minden más mintha maradt volna a régiben.

Némiképp erre rímel a hétvégi belgrádi BL-selejtezőn sípoló Vogel Gábor beszámolója, legalábbis a dél-szlávokra vonatkozó rész. Elmondása alapján egyértelműnek tűnik, az ex-jugoszlávoknál egyelőre nemigen ment át a szabályváltozások keménykedésre vonatkozó tiltásai. „Ami az olasz-görög-magyar bírónál nem jött be, azt a horvát sokszor elengedte” – utalt arra Vogel, hogy míg Gomezzel és Sztavridisszel egyetemben alkalmazták az új felfogást, addig Vlasics megengedőbb volt.

„Sok kiállításos mérkőzések voltak összességében a hétvégén – mondta játékvezetőnk. – Utólag végiggondolva leginkább azért, mert a szerbek és az oroszok sokszor a régi szabályok alapján akartak játszani. Az ítéletek legalább egyharmada emiatt született: faultolás labdavesztés után, illetve a támadó kétkezes fogdosása. Az első meccsen, a Zvezda-Volgográd mecccsen 34 hibát fújtunk be, ami nem annyira extrém, mint ami itthon volt a bajnokság elején, de azért több, mint a nemzetközi átlag.”

A szerbek LEN-delegátusa, Dejan Perisics az esti beszélgetések során jelezte is, már látja, változtatniuk kell azon, hogy a szerb-horvát-montenegrói meccseken eddig nemigen volt változás... „Sokadszor is hangsúlyozom: az új szabály nem engedi a gyilkos játékot, és ez Belgrádban is büntetve volt minden mérkőzésen” – szögezte le Vogel Gábor, jelezve, hogy a kinti bíráskodás gyakorlatilag összhangban volt azzal, ami a magyar bajnokikon van most, a Stex-házban kötött megállapodás, illetve a legutóbb érkezett nemzetközi iránymutató alapján.

A magyar játékvezető ugyanakkor egy fontos szabályértelmezésre is felhívta a figyelmet, amit elsősorban az olasz játékvezető alkalmazott – aki nyilván Gianni Lonzitól kapta az instrukciót, úgymond első kézből. „Labda nélküli kiállítás esetén meg kell állítani a játékot, a játékvezetőnek egyértelműen rá kell mutatnia a kiállítottra, akinek el kell indulnia kifelé, és a játék csak akkor mehet tovább, ha a játékvezető erre külön jelt adott. Perisics ezt ismeri, így a szerb csapatot ez például nem érte meglepetésként, az oroszok és a hollandok viszont csodálkoztak, hogy labda nélküli kiállítás után nem lehet azonnal beadni az üresen maradt centernek a labdát. Nálunk eddig ezt kevésbé alkalmaztuk.”

Arra a felvetésre, hogy a kapott hírek alapján mintha más szellemben vezettek volna Rijekában és Nagyváradon, Vogel Gábor konkrét tapasztalat híján nem tudott érdemi válasszal szolgálni. „Az biztos, nálunk átlag hat-hét kiállítással több volt, mint a többi helyszínen, ez lehetett a játékvezetés miatt, de ugyanúgy a csapatok másfajta játékfelfogása miatt. Egyébként úgy gondolom, hogy az olyan típusú játékosok, mint mondjuk Varga Dani, Dumi, aki eddig is nagy lábtempóval védekezett, igyekezett kitenni a kezet, amikor csak lehetett, szóval számukra a változás nem olyan feltűnő, hiszen ők már korábban is ennek szellemében játszottak. Más az a százhúsz kilós, tiszta izom szerb, aki azzal megy be bekkelni, hogy kettétöri a centert ott, ahol a legvastagabb – ők nemigen tudnak az új felfogáshoz alkalmazkodni. Azaz úgy gondolom, lassan be fog állni ez az egész, és ez hosszútávon szerintem nekünk, az olaszoknak, a jó vízfekvésű játékosoknak fog kedvezni.”