Mint beszámoltunk róla, szerdán este a női elődöntő első mérkőzése után a Dunaújváros került lépéselőnybe, miután hektikus, nagy csatában 11–9-re legyőzte a BVSC-t. A mérkőzés elején mindkét alakulatnak lett volna lehetősége ellépnie ellenfelétől, ám itt is, ott is kimaradtak a nagy lehetőségek (fórok, ötösök), érezhető volt, a végéig garantált a tétnek megfelelő feszültség. A hazaiaknak sikerült végül előnyt szerezniük, amely végig az „egy és a három közte” között mozgott, ergo a zuglóiak egy pillanatra sem törtek meg, sőt a végén labdájuk volt kétszer is az egyenlítéshez. Ez nem sikerült, amit a Dunaújváros a mezőny legjobbja, Garda Krisztina révén góllal büntetett – ezzel alakult ki a 11–9-es végeredmény.

„Gratulálok a Dunaújvárosnak, kihasználta a hibáinkat, amivel megnyerte a meccset. Jól élt a lehetőségeivel, ettől jó csapat – kezdte az értékelését Petrovics Mátyás, a BVSC vezetőedzője. – Az előző két meccsen, a bajnokságban és a kupában önkritikusan el kell, hogy mondjam, nem éreztem a második negyed végén, hogy nyerhetünk, és ugyan nyilván az ember végig hajtja a csapatát, de óriási volt a különbség. Megvoltak azok a sarokpontok, amelyek miatt ez megtörténhetett. Az volt a célunk, hogy ezeket a hibákat kiiktassuk, amit 37 percen keresztül azért megoldottunk, ezért mindenképpen dicséret illeti a csapatomat. Az eredmények, a szezon alapján az esélyek a Dunaújváros mellett szólnak, picivel esélyesebb a döntőbe jutásra – az volt a másik célunk, hogy elhiggyék a játékosaink, hogy ha a mi erényeink megvalósulnak, akkor lesz esélyünk. És volt. Az emberhátrányos védekezésünk gyengén működött, ennek az okait megtaláljuk péntekre, hiszen ez egy olyan sakkjátszma, amelyben a következő lépést nekünk kell meghúzni. Másik probléma az volt, hogy az elején kimaradt két büntető, ráadásul olyan szituációban, amikor mi is kinyithattuk volna a mérkőzést, illetve kaptunk két gólt olyan egyéni hibákból, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak, miközben végiggüriztük a meccset. Pénteken új fejezet következik a mi uszodánkban, mindenki elemez, majd újra egymásnak feszülünk.”

Újvárosi kollégája, Mihók Attila természetesen elégedettebben nyilatkozott: „Nekünk egyértelműen a győzelem volt a célunk. Mindazt, amit eddigi gyakoroltunk, amiért edzettük, többek között azért tettük, hogy ezt a mérkőzést megnyerjük. Egy ilyen meccs után nekem talán nem kell úgymond értékelnem a mutatott teljesítményt, sokkal inkább az eredményt – azzal pedig elégedett vagyok. Hozzá kell tennem, a BVSC-t, főleg Dunaújvárosban, nagyon nehéz nekünk megverni, ahhoz, hogy ez sikerüljön, a kevés lehetőségünket, amit a BVSC enged, gólra kell váltani. Leginkább a fórokat tudtuk megfelelő százalékban és a legjobbkor kihasználni. Az elmúlt három-négy évben mindig ilyen meccseket vívtuk a BVSC-vel, és ha minden jól megy, ez így lesz a jövőben is. Azt hiszem, egyik edző sem gondolta, hogy simán nyerhet a csapata, mindenki tudta, az utolsó utáni pillanatokig koncentrálni kell, és az utolsó gól dönthet el mindent.”

Tekintettel arra, hogy az első két mérkőzést két nap alatt rendezik meg, sőt a lehetséges harmadikat hétfőn tartanák, adódik a kérdés: az edzőknek mennyiben okoz ez nehézséget, vagy éppen ellenkezőleg, lendületből megoldják a játékosok a feladatot?

„Dolgozik mindkét csapat annyit, hogy ez ne legyen probléma, tele válogatott játékosokkal, akik naponta, kétnaponta játszanak mérkőzéseket, ez szerintem nem probléma. A tüzet könnyű így fenntartani” – válaszolt Petrovics Mátyás.

Mihók Attila szerint „Nem az a probléma, hogy a két elődöntő ilyen közel van egymáshoz, hanem hogy ilyen közel van a legutóbbi tétmeccshez, a legutóbbi tétmeccs pedig az azt megelőzőhöz, az azt megelőző az előttihez, és így tovább… Nem mondom végig mindazt a 23 kemény tétmeccset, amit az elmúlt időben lejátszottak a lányok. Azt gondolom, sokkal jobban kellene vigyázni azokra az értékeinkre, akik jelen esetben a két csapatban oly nagy számban vannak. Ez egy nagyon rövid ideig fenntartható állapot. Ha csak a teljesítmény minősége romlik, már rossz, és akkor nem beszéltünk azokról a sérülésekről, amit ugye nem lehet rendbe hozni, nem lehet vele foglalkozni, szinte saját magunk előtt is le kell tagadnunk. Beszélhetünk az önbizalomról is, arra sincs idő, hogy egy sikert megéljünk, adott esetben három nap múlva azért kell szomorkodni, mert kimaradt a büntető… Félreértés ne essék, tudom, hogy vannak olyan sportágat, mint mondjuk az NBA vagy az európai csúcs labdarúgása, ahol vannak olyan játékosok, akik erre hosszú távon képesek, ugyanakkor ott egy nagyon komoly stáb vigyázz arra, hogy a terhelés valóban működni tudjunk. Itt nem így van. Azt sem látom, hogy az európai szövetség tárgyalna a világszövetséggel, a világszövetség a magyarral, és így tovább – és ugyan nálunk van két testület, a NŐVÉR és a liga, amelyen ugyan beszélhetünk erről, de arra nincs lehetősége a kluboknak, hogy azt mondják, ne így legyen. Márpedig azért, mert nincs hely a versenynaptárban. No, ez így nem megy sokáig. Ahol olyan értékes játékosok vannak, mint például ebben a két csapatban, ott nem várható el a játékosoktól hosszú távon a minőségi teljesítmény.”

„Egyetértek!” – fűzte ehhez hozzá Petrovics Mátyás, avagy a valóban rettentően sűrű versenynaptár (a két csapatból kilencen voltak ott a válogatottban a pontevedrai héten, az újvárosiak jövő héten pedig már LEN-kupa négyes döntőben érdekeltek) miatt érezhetően nem feltétlen vannak topon a játékosok, ami nem feltétlen a fizikumban mutatkozik meg, sokkal inkább egy-egy döntésben. Persze jelen helyzetben nincs mit tenni, reménykedni abban, a következő szezonban a FINA és a LEN megállapodása miatt a nemzetközi fronton ésszerűbben terhelik a csapatokat.

No, de visszatérve az elődöntőre: a válogatottban az olasz Palmieri által időre (Világliga-meccs) harcképtelenné tett Garda Krisztina orrtörése után is ott volt a vízben. A maszk sem zavarta a jelek szerint, mert ugyan az első pár lövése nem volt sikeres, utána ihletett állapotban bánt a labdával.

„Így sikerült, lehet a maszk is segített – mondta erre mosolyogva, majd természetesen komolyra váltott: – A BVSC ellen sohasem könnyű lezárni egy meccset, mindegy, hogy kettővel, hárommal vagy eggyel vezet a csapat, mert ellenük innen is ki lehet kapni. Speciel tavaly ez sajnos megmutattuk… Szóval, tudtuk, hogy akkor biztos a győzelem, ha vége a meccsnek. Persze hiába a tavalyi tapasztalat, ott a vízben 180-as pulzussal, oxigénhiány mellett nem feltétlen jut ez az eszedbe, nem olyan könnyű. A BVSC is vétett sok hibát, mi is, de talán nálunk jobban sikerült kihasználni a helyzeteket, főként fórban, ami miatt sikerült győzni. Ez utóbbira sem készültünk, így jött ki, sokszor jól megtaláltuk az üres embert.”

Miután többször is ő volt az, és bátran elvállalta, arról érdeklődtünk nála, érezte-e, hogy ez az ő napja lehet. „Nem gondoltam volna, különösen az elején nem, amikor kihagytam két helyzetet. De utána úgy voltam vele, hogy ha én vagyok ott üresen, nekem kell magamra vállalni a felelősséget, mert így kell segíteni a csapatomat. Örülök, hogy sikerült. Tudtam az orrtörésem estéjén, hogy játszok az elődöntőben, így is készültem, edzettem, de a meccs olyan kemény volt, hogy néha eszembe jutott, talán mégsem kellene felúsznom… Az utolsó gólnál kiszakad belőle minden, átszellemülten éltem meg ezt a győzelmet, viszont óvatosnak kell lenni, mert még nincs meg a döntőbe jutás. Tavaly is így kezdtünk, aztán tudjuk, mi lett a vége. Sok időnk nincs, de ez nem meglepő, ez az év ilyen: meccsről meccsre megyünk. Fizikálisan nem lehet probléma, hiszen erre készültünk, edzettünk korábban akár meccsnap előtt is. De ezzel a BVSC is így van, szóval pénteken is kiélezett, hatalmas csatára számítok.”

Női OB I., rájátszás
Elődöntő, 1. mérkőzés
Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics–BVSC-Zugló Diapolo 11–9 (2–2, 3–1, 4–4, 2–2)
Dunaújváros, Fabó Éva Sportuszoda, vezette: Petik A., Bereczki M.

DUNAÚJVÁROS: Aarts – Szilágyi 1, Gurisatti 1, Mahieu, Vályi V. 2, Mchunu 1, Vályi F. Csere: Huszti, Horváth B. 2, Garda 4, Ziegler, Brezovszki, Luka. Vezetőedző: Mihók Attila

BVSC: Tóth E. – Farkas K., Farkas T. 1, Leimeter 1, Kuna 1, Kele, Gyöngyössy 1. Csere: Utassy, Hertzka 2, Takács O., Besszer, Varga V. 1, Máté 2. Vezetőedző: Petrovics Mátyás

(Teljes jegyzőkönyv: itt)

Az egyik fél második győzelméig tartó párharc állása: 1–0 a Dunaújváros javára

Következik – 2. mérkőzés
Április 6., péntek
BVSC-Zugló Diapolo–Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics, Laky Károly Uszoda, 20:00

A másik elődöntőben az UVSE és az FTC először szombaton (április 7., Hajós-uszoda, 19:00), majd jövő hét szombaton (április 14., Népliget, 18:30) találkozik.