Mi volt az első reakciód?
Az első? Emlékeim szerint az, hogy örülök, mert megint hazajöhetek.

És a második?
Hogy közepes nehézségű feladat előtt állunk. Félre ne értsd, csak annyiban, hogy a Recco alighanem iszonyú nehéz lett volna, a Kazany pedig eggyel könnyebb a Szolnoknál – azaz csupán ennyiben. A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy miképpen hitessem el Rijekában a többiekkel: az a Szolnok, amelyikkel találkozunk, nem ugyanaz lesz, mint amelyiket a váradi videók alapján ismernek meg, hanem sokkal jobb. Én azt gondolom, Hosiék még maguk sem tudják, mennyire erősek – mert az eddigi meccseiken ezt valamiért nem sikerült megtapasztalni...

A ti hétvégétek elég könnyed volt, közte hét volt a legszorosabb meccs. Lesz olyan hőfokú partitok, amelyik felkészít a Szolnok elleni összecsapásokra?
Na ez az. A Szolnok, akármennyire nem kellett volna, mégis játszott három izgalmas mérkőzést, plusz egyet az Eger ellen otthon, nekünk viszont még nincs ilyen tapasztalatunk. Egyelőre nem derült ki, nehéz helyzetben hogyan muzsikál a csapat, eddig ugyanis csak könnyed kamaradarabokat játszottunk. Nekünk itt csupán a Jug jelent igazán kemény ütközetet, velük pedig majd az első szolnoki mérkőzés után találkozunk.

Röviden elmondanád, miként telt az utóbbi két hónap? Mondjuk úgy: az alászállás a rózsaszínű felhőkből...
Nem gondolnám, hogy rajtuk üldögéltem – pontosan tudod, mennyire szoktam örülni... Szóval, a realitás, a napi dolgok elfoglaltak. A barcelonai aranyérem persze afféle pozitív szorzó, amikor eszembe jut, az jó, de alapvetően tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy ment tovább az élet.

Még egy kérdés, kicsit visszatérve a Szolnok elleni párharcra: az évnek eme szakaszában mekkora rizikófaktort jelent, hogy a bíráskodás gyakorlatilag akármilyen lehet?
Ne is mondd: az elmúlt időszakban háromféle játékvezetéssel találkoztam. Főként azzal, hogy nincs semmi változás, kivéve a negyedenkénti időkéréseket, mert azt, ugye, mégiscsak meg kell adni. Így vezettek a felkészülési tornákon, a hazai bajnokságban és most két BL-mérkőzésen. Aztán volt egy meccsünk a Mladost ellen, amelynek különösen az első félidejében minden az új szabályok szellemében történt, szórták ki a játékosokat, a második félidőben azért lett kevesebb a kiállítás, mert a csapatok alkalmazkodtak, és tisztábban játszott mindenki. És végül volt a harmadik opció, a második BL-meccs az Acquachiara ellen, a legrosszabb az összes közül, amikor nemhogy negyedről negyedre, de egyenesen támadásról támadásra változott a hozzáállás. A létező legnagyobb káoszt idézték elő, a kontrák és a kiállítások mennyiségével csak az emiatt vörös fejjel reklamálók száma vetekedett.

Egyébként mi a véleményed a szabályokról?
Az sem rossz, ha marad a régi, és az sem, hogy tényleg alkalmazzák az újat – ha választani kellene, akkor én egyébként az újra szavaznék. Ám látszik, nem tudják eldönteni, melyikre voksoljanak. Nagyon vártuk ezt a BL-hétvégét, ám nem lettünk okosabbak. Magamnak ezt úgy fogalmaztam meg, hogyha most kellene valami szép szlogent kreálni a közönség és a sportág kapcsolatáról, az így hangzana: a vízilabdát muszáj szeretni – mert érteni nem lehet...

A párosítások és Kovács István szakmai igazgató rövid véleménye: ITT. A játéknapok: október 26. és november 9.