Egy órával a kezdés előtt Bíró Attila nyugodtan ült a pontevedrai uszoda előterében. „Kíváncsi vagyok, mit sikerül megvalósítaniuk a játékosoknak abból, amit megbeszéltünk” – tette hozzá a szövetségi kapitány, aki – mint bevezető írásunkban is kifejtette – egyértelműen a házigazdát tartotta a meccs esélyesének. Ugyanakkor ennek ellenére bízott saját csapatában, hiszen többször is bizonyította, újjáalakuló társaság ide, összeszokottabb rivális oda, van potenciál a mieinkben. Speciel nem kell messzire menni a felek múltjában az utolsó magyar sikerig: ezen Világliga-sorozat 2. fordulójában a Hajós-uszodában felejthetetlen találkozón 10–9-re nyertünk. Persze ennek a decemberi partinak a felemlegetését a szakmai stáb még véletlen sem hozta fel, mert egyrészt a múltból ugye nem lehet megélni, másrészt a vb-ezüstérmes otthonában nyilvánvalóan más meccs várt a csapatra.

Speciel az első negyed az otthonira hasonlított: remek volt a támadójáték, pazar volt a védekezés, a kapusteljesítmény, szenvedtek a hazaiak a magyar zónában. Keszthelyi Rita és Szilágyi Dorottya belőtte a centerek által kibrusztolt fórt, és ugyan Garcia összekapart átellenben egy akciógólt, erre Gurisatti Gréta válaszolt szintén egyéni akcióból.

Igen ám, de a második negyedre sajnos „szétszedték” ezt a bizonyos zónát. Nem kevesebb, mint hat gólt szereztek… A beinduló spanyolokat nem tudta feltartóztatni ekkor a csapat, ráadásul elöl sem ment, az egy szem pontos Keszthelyi-lövésen kívül sajnos sok jót nem fedezhettünk fel.

Nagyszünetben változtattunk, és bejött: ismét levédekeztük jól a spanyolok centerre épülő játékát, jellemző, hogy csak egyszer tudtak fórt szerezni, azt is kivédekeztük. Odaát viszont Keszthelyi magabiztosan „betett” két fórt (Gyöngyössy Anikó remekelt), Gurisatti ismét akciózott egyet, így egy gólra felzárkóztunk. Lehetett volna akár egál is, de zsinórban három fór kimaradt – de így sem panaszkodhattunk persze.

A záró menetet ugyan Garcia gólja nyitotta, ám a zseniálisan játszó Keszthelyi előbb egy távolit zúdított be, majd egy szabaddobást ijesztett be, és játszott be belőle Parkes Rebeccának, aki belőtte a ziccert. Egyenlítettünk tehát. Aztán egy páros kiállítás után Leimeter Dóra balja is villant, 4:03-mal a vége előtt újra vezettünk!

Aztán veszni látszott minden. Veszni, mert a spanyolok 12–10-re elléptek, és már csak 1:54 volt hátra. De a mai csapat innen is képes volt talpra állni. Horváth Brigitta 24 másodperccel a vége előtt szépített, majd egy labdaszerzés után Szilágyi egyenlített!

Az ötméteres párbajban a spanyolok voltak a jobbak (nálunk Vályi Vanda belőtte, de Szilágyi, Keszthelyi és Leimeter kihagyta), így egy, de igen értékes egy ponthoz jutott válogatottunk.

Világliga, európai selejtező, 5. forduló,
Spanyolország–Magyarország 12–12 (1–3, 6–1, 1–3, 4–5) – ötméteresekkel 3–1
Pontevedra, vezette: Zwart (holland), Dreval (orosz)

SPANYOLORSZÁG: Ester – B. Ortiz 3, C. Espar 1, M. Ortiz, Leiton 1, Pena, A. Espar 1. Csere: Bach, Lloret, Forca 1, Crespi 1, Garcia 4. Szövetségi kapitány: Miguel Angel Ocha

MAGYAROSZÁG: Kasó – Szilágyi 2, Keszthelyi 5, Parkes 1, Máté, Szücs G., Vályi V. Csere: Gurisatti 2, Horváth B. 1, Leimeter 1, Gyöngyössy, Csabai, Gangl (kapus). Szövetségi kapitány: Bíró Attila

További eredmény:
Hollandia–Oroszország 12–13
 
Az állás: 1. Spanyolország 11 pont (50-45), 2. Magyarország 7 pont (45-47), 3. Hollandia 6 pont (43-44), 4. Oroszország 6 pont (46-48)

Következik
6. (utolsó) forduló – május 1.
Spanyolország–Hollandia
Oroszország–Magyarország