„Én eredménykényszerben játszom, amióta az eszemet tudom. Játékosként is, edzőként is” – sóhajt Vad Lajos, miután kicsit fúj egyet az edzői szobában a mérkőzés után. Mondom neki, most ugyan ki miatt vannak győzelemre ítélve – elvégre azt aligha várhatja bárki is, hogy ezzel a csapattal dobogóra álljanak. „Magam miatt. Egyszerűen így vagyok bekötve.”

Akkor most jól érezheti magát, hiszen jó kis meccsen nyertek három góllal a nagyjából hasonló játékerőt képviselő BVSC ellen. (Csendben megjegyeznénk: a válogatott nyári remeklése mintha ismét megpezsdítette volna a medencék környékét, nagyjából egészéből megteltek a hosszanti lelátók a Kőérben, volt hangulata a mérkőzésnek.) A Honvéd kapta el jobban a rajtot, elment 2-0-ra, ám a vendégek némi mázlival – egy emberelőnynél kétszer pattant vissza hozzájuk a labda Gergely István védéseit követően, és harmadjára betaláltak – megtörték a jeget, és ettől beindultak, a negyed végén már vezettek is.

Utóbb elmondható, az ügydöntő szakasz a második játékrész elején következett, amikor két BVSC-fórból két gólt lőtt a Honvéd. Szőke Szabolcs szédületes megúszásgólja után az újabb kibekkelt hátrányból megint indultak a hazaiak, és Steinmetz Barna zseniális passzát Boros Tamás simította be egyetlen mozdulattal – ez volt a vízilabda maga. És a Honvéd tovább hömpölygött, újabb hátrányokat védekeztek ki, Kiss Gergő bevert egy jogos büntetőt (Szabó Bendegúz feledkezett meg arról, hogy ma már öt méteren belül elég egyszer rányúlni hátulról a csatárra, azonnal jön az ötös.)

A második negyed KO-ja akkor lett teljes, amikor egy halódó Honvéd-fórban, egy másodperccel a kiállítás lejárta előtt szögletből betették a labdát Tóth Bendegúznak, aki szemfülesen behúzta a labdát – így lett 4-0 a második negyed, s ezzel 6-3 a félidő, innentől gyakorlatilag esélytelenül próbálkozott a BVSC.

Bár a harmadik rész két, feszültséget generáló vendéggóllal startolt – egy véleményes keresztbeúszásba „lőtt bele” Kotszidisz Nikolaosz, majd egy hátrányban bemutatott szerelés után fújtak szabaddobást a vasutasoknak, így a már meginduló honvédosok mögött egyedül maradt Mezei Tamás, és nem hibázott. Ám hiába mutatkozott némi remény 6-5-nél, hamarosan a Honvéd két ifjú húzóembere, Boros és Szőke újabb remekbe szabott akciógóljaival visszaállt a közte három. Különösen Szőke időnél elengedett elképesztő bombája (kapufás gól a hosszúba) volt parádés.

Az utolsó negyedben azért fel-felcsillant a remény a BVSC-nek, ám hiába jöttek vissza rendre két gólig, a Honvédnak mindig volt válasza: Kiss Gergő, az ihletett formában játszó Szőke, végül a kockáztató vendégek között a támadást választó Illés is betalált, mind a három akciógól volt, azaz még a látványra sem panaszkodhattak a szurkolók.

Miközben a remek védések sorát bemutató Gergely Pista (11-8 volt a hárítások aránya, akárcsak a góloké...) azzal vicelődött, hogy esetleg szóljon valaki két jó szót az érdekében a szövetségi kapitánynak, Benedek Tibornak, hátha megakad rajta a szeme, Kiss Gergő mosolyogva méltatta a kollektíva erőfeszítéseit. „Jól ment a csapatnak, szerintem ott mutatkozott meg, hogy van erő bennünk, amikor a második negyedben 1-4-es kiállítási arány mellett csináltunk egy 4-0-át. Abban benne lehetett volna az is, hogy kapunk egy-két gólt, elmegy a BVSC kettővel, és akkor teljesen más a meccs. Csakhogy sikerült jól védekeznünk, helyén voltak a blokkok, Pisti is nagyokat védett, és ezt elöl még gólokkal is meg tudtuk fejelni – ebből azért látszik, ma nagyon együtt voltunk, elöl is, hátul is.”

Gergő sydneyi bajnoktársának, Märcz Tamásnak kevésbé volt derűs a kedve: a BVSC edzőjeként ismét gazdagodott néhány tanulsággal, viszont látszott rajta, nagyon dolgozik benne a meccs feszültsége. „Most be kéne mennem egyet úszni, talán az lenne a legjobb... – sóhajtott Tamás. – Több volt ebben a meccsben, sokkal több... Hiába kaptunk ki hárommal, az van bennem, hogy pontot, pontokat hagytunk itt. Nincs ennyi a két csapat között, csak hiányzott belőlünk az a magabiztosság, az a felszabadultság, ami a honvédosokban megvolt. Tudod, az a durva, hogy szerdán úgy játszottunk, hogy valami elképesztő, minden összejött – most viszont ebből nem igazán köszönt vissza semmi.”

Ami visszaköszön, hogy az elmúlt évtizedben Märcz Tomi Itáliában pallérozódott taktikailag, és látszik a BVSC játékán, hogy úgymond „formattálva” van, csak... „Csak jó lenne, ha mindez nem szerdán, hanem szombaton jönne ki. De hát ez az edzői szakma szépsége.”

Erről speciel Vad Lajos is tudna mesélni, aki évről évre épít valamit – aztán évről évre újrakezdheti, miután a Kőérből évről évre lehalásszák a jobb játékosokat. „Mi nem tudunk az élcsapatokból igazolni, marad az alulról építkezés – mondja Lajos, miután a nagy időket látott edzői szobában letelepszünk kicsit. – De mindennek idő kell. Ma már az látszott a játékunkon, hogy kezdenek az új embereink felengedni, végre bátran vállalkoznak. Látni kell, ez ma már egy másik világ. Engem annak idején újoncként egy rossz lövés után Varga Guszti elküldött az anyámba, nagyon nem érdekelt, legközelebb megint ellőttem. Ma egy új gyerekre rámordulsz, kis túlzással egy évig kell utána pszichológushoz járatni, hogy megint használható legyen. Nagyon lényeges érezni, hogy miként kell velük bánni. Én állítom, hogy ha egy győzelem, egy siker száz egység, abból hatvan a pedagógia és a pszichológia. Nem kell túlfetisizálni a taktikai részt. Steinmetz Barnának én nem fogom elmagyarázni, hogy mikor hogy passzoljon – az alapokat elvben mindenki tudja, vagy legalábbis a többség. Most ne menjünk bele, hogy néhány fiatallal mennyit kell foglalkozni, mert azért súlyos hiányosságokkal kerül ide némelyikük... Itt évek óta egy igazi közösség van, láttad, Hárai Pufi ma is megnézett minket, visszajár, mert aki nálunk eltölt egy bizonyos időszakot, azt visszahúzza a szíve.”

A jó kezdés persze nem teszi elbizakodottá a honvédosokat. „Tudjuk, hogy bele fogunk nézni még néhány nagyobb pofonba, mert ismerjük a képességeink határait” – mondja Vad Lajos. Bár Tóth Imre már azzal a kérdéssel konferálta fel a jövő heti bajnokit, hogy „na, ki a következő áldozat?”, Lajos szerint a KSI elleni péntek esti mérkőzésre is nagyon komolyan oda kell figyelni. „Nézd, én már kinőttem a holló szerepét, engem nem fogsz egy fa ágán ülve látni, sajttal a csőrömben...”
 
Eredmény - OB I.-es bajnokság, 4. forduló:

Racionet-Honvéd–BVSC-Zugló 11-7 (2-3, 4-0, 2-3, 3-2)
Játékvezetők: Mucskai, Molnár

Honvéd: Gergely – Boros 3, Fülöp, Steinmetz B., Kovács P. 1, Szőke 3, Kiss G. 2. Cserék: Mátyás, Tóth B. 1, Illés 1, Csacsovszky, Simon. Vezetőedző: Vad Lajos

BVSC: Györke – Kotszidisz 1, Nyéki 1, Telegdy, Mezei 2, Borsós 1, Létay 2. Cserék: Tatár, Nagy, Ambrus, Szabó B., Mészáros 1. Vezetőedző: Märcz Tamás

Emberelőnyök: 5/2, ill. 11/2
Ötméteresek: 1/1, ill. –
Kipontozódás: Kovács P. (21. p.)