A baráti viszonyokat nem kezdi ki egy rangadó: a szolnokiak centerére, Kis Gáborra hosszasan várakoztunk, míg végül abbahagyta a trécselést az egriek óriásával, Hárai Balázzsal.

Arra a felvetésre, hogy mintha a fejek lettek volna kissé megbolydulva a vendégeknél – elvégre a helyzetek megvoltak, csak a befejezéssel adódott gond, ott viszont feltűnően sok volt a hibás lövés –, Kicsi a következőket válaszolta: „Tudom, ez magyarázkodásnak hat, de a reccói túra így azért kemény volt, hogy végül egy nappal korábban kellett játszanunk. Eredetileg szombaton lett volna a meccs, végül a tévé miatt előbbre hozták, és ez az egy nap most szerintem nagyon hiányzott. Csütörtök hajnalban jöttünk meg, utána pihentünk, este azért már edzeni kellett, így ma reggelre maradt a videózás – miközben azért kint sem lötyögtünk: ha már egyszer kimegyünk Reccóba, akkor ott nem fogunk félgőzzel játszani. Szóval, szerintem ez játszott bele a mai teljesítményünkbe, nem kis mértékben.”

Az egriek csapatkapitánya, Biros Péter örült annak, hogy kintről egyértelműnek tűnt a sikerük. „Jó, hogy így látszott, de azért nem volt könnyű mérkőzés. A Szolnok sokat erősödött az elmúlt szezonhoz képest, azaz nagyon oda kellett figyelnünk. Talán azért tudtunk ilyen biztosan nyerni, mert mindenki megcsinálta a maga feladatát, mégpedig szinte maximálisan. Amit kértek tőlünk hét közben a videózások, a felkészülés alapján, azt megcsináltuk, és úgy, hogy mindenki a maga dolgára koncentrált, tudván, hogy segíteni ráér a másiknak azok után, ha a sajátját már elvégezte.”

Peti perpektívába is rakta a mostani sikert: „Akárhogy is nézzük, a döntőt minden bizonnyal az Eger-Szeged-Szolnok hármasból fogja vívni kettő. Azaz nem mindegy, hányadik leszel az alapszakaszban: ha elsőként végzel, akkor szinte biztos, hogy döntőbe kerülsz a negyedik elleni elődöntőből. Ha pedig első akarsz lenni, akkor otthon nem veszíthetsz pontot – mi most nem tettünk mást, mint behúztuk a hazai meccsünket a Szolnok ellen.”

A szolnokiak mestere, Kovács István a kezdés miatt dohogott: „Még a negyed felénél sem jártunk, már 3-0 volt oda, így nem lehet egy meccset kezdeni. A legjobb lövőink nem álltak bele normálisan a lövésekbe, csuklóztak, hanyattdőltek, így nem lehet hozzáállni. Ez nem fáradtság kérdése, nem a reccói túra miatt volt – ez a felfogáson múlik. Amikor a végén rendesen odaálltak, jöttek a gólok; na most nem ilyenkor kell belőni, amikor mínusz ötből lesz mínusz négy, hanem az elején, amikor még van esélyünk!”

Gerendás György ezúttal a kontrafaultok megítélése miatt volt kissé feldúlt, illetve – úgy egyébként, nem konkrétan a mérkőzés ürügyén – azon volt megakadva, hogy a hírek szerint az olaszoknál meglehetősen lazán kezelik a szabályváltozásokat. „Ha a szabályokon ilyen módon változtat egy szövetség, akkor az a minimum, hogy szemléltető filmeket készít és küld szét. Ez nem történt meg, így aztán teljes a káosz, és még csak sejteni sem lehet, mikor lesz rend.” A meccs kapcsán Gyuri annyit mondott: „Elsősorban a védekezésünk volt hatékony, ennek köszönhetjük a mai győzelmet.”