Ratko Rudic elismerte, hogy az első héten látottak alapján meglepte, amint a magyarok a dobogó tetejéig meneteltek. „Nem történt túl nagy átrendeződés a világ vezető csapatai között, nagyjából mindenki megőrizte a londoni pozícióját – egy kivétellel: a magyarok újra győztek. Azt kell mondanom, hogy a csoportmérkőzésen látottak alapján szemernyi esélyt sem adtam nekik, hogy végül nyernek. Számomra Szerbia sokkal erősebb favoritnak tűnt. Csakhogy ismét kiderült: a felkészítésbeli különbségek óriási eredményeket hozhatnak. Bizonyos csapatok képtelenek azonosan magas koncentrációs szinten végigjátszani egy egész tornát. A magyarok mesterien csinálták, hogy a legfontosabb mérkőzésekre időzítették a legjobb formájukat. Ez üzenet mindenki másnak, hogyan készüljön fel legközelebb. A magyarok az elődöntőben és a döntőben játszottak messze a legkiemelkedőbben, tökéletesen megérdemelten nyertek.”

Ami a többieket illeti, a horvát maestro többnyire elégedett volt a teljesítményekkel, bár az olaszok szerinte most kevesebbet nyújtottak, mint amennyit tudnak (mint ismert, a taljánokat az a Sandro Campagna edzi, aki Rudic kedvenc játékosa volt, amikor a Settebello letarolta az összes trófeát 1992 és 1994 között).

„Az olaszok ezúttal nem tudták ugyanazt a szintű játékot nyújtani, mint az elmúlt néhány évben. Mi, horvátok ismét érmesek lettünk, ami remek eredmény a sok új játékost és új kapitányt felvonultató válogatottól. A spanyolok ismét megmutatták, hogy azért számolni kell velük. Montenegró igazán pozitív meglepetést okozott: nem túl nagy ambíciókkal érkeztek Barcelonába, végül mégis fantasztikus eredményt értek el. Ezen kívül láttunk több jó, fiatal csapatot, így az amerikaiakat és az ausztrálokat, utóbbiak simán kiejthették volna a horvátokat a negyeddöntőben. És én a németektől is kiugró eredményeket várok a jövőben.”

Mind általában, a legnagyobb mérkőzéseken egyetlen gól döntött (esetleg kettő), csupán egyvalamiben különbözött ez a torna az előző vb-ktől: a fináléban elmaradt a hosszabbítás. Az utolsó három alkalommal mindig a ráadásban dőlt el az aranyérem (2009-ben még büntetőket is lőttek) – ehhez képest most nem csupán a döntő, de a negyeddöntők és az elődöntők is a rendes játékidőben dőltek el. Mégis, Kemény Dénes és Ratko Rudic egyaránt úgy véli: a mezőny még sohasem volt ennyire kiegyensúlyozott.

„Olyan mértékben kiegyenlítődtek az erőviszonyok, hogy egy nagy védés vagy egy remek lövés dönti el a végeredményt – mondta Kemény Dénes. – Gyakorlatilag a második és a hetedik helyezett csapat között egyetlen gól a különbség.”

„Az egész mezőny sokkal sűrűbbé vált, az élcsapatok szinte egy szinten vannak minőség szempontjából, ami remek hír a vízilabda-rajongók számára” – vélekedett Rudic.

A legnagyobb meglepetést egyértelműen a szerbek bukása jelentette: 1999 óta most fordult elő először, hogy nem jutottak be egy világverseny elődöntőjébe. Kemény Dénes meglehetősen nyílt szavakkal értékelte produkciójukat.

„Egyértelmű, hogy a szerbek továbbra is a vezető nagyhatalmak közé tartoznak. Most ugyan egy góllal kikaptak Montenegrótól a negyeddöntőben, ám ez hosszútávon még jót is tehet nekik. Emlékezzünk vissza: az elmúlt két ciklusban az olimpia utáni első évben mindig világbajnokok voltak. Privát társaságban ezzel kapcsolatosan annyit mondtam: ennél rosszabb nem is történhetett volna velük. Ez ugyanis nem tesz jót a mentalitásuknak – és végül Pekingben és Londonban is csak a bronzéremig jutottak, jóllehet mindannyian tudjuk, hogy komoly esélyük volt az aranyra. Úgy vélem, szükségük volt erre a katarzisra Barcelonában, hogy a következő években ismét a legjobbjukat nyújthassák.”

(A 3. részben Kemény Dénes a három dobogósról, így a magyar együttesről mondja el értékelését, Ratko Rudic pedig a jövőbeni trendekről beszél.)