Vízválasztó. Szokták ezt arra is mondani, amikor egy játékos kiöregszik a junior korosztályból. Főként akkor, ha szerepelt is az utánpótlás-válogatottakban. Ezt követően alakul ugyanis ki, hogy lesz-e esélye a felnőtt válogatott környékére kerülni, stabil első osztályú játékossá válik-e, vagy rossz esetben az sem, avagy nem feltétlen egyszerű az átmenet. A fiatal tehetségek ilyenkor klubcsapataikban igyekeznek villantani, felhívni az amúgy őket persze ismerő klubedzők figyelmét. Van azonban, aki másként csinálja – és nem a szokványos utat választja. Teleki Andrásról, a belgrádi U20-as világbajnokság negyedik helyen záró válogatottunk első számú centeréről van szó, aki Horkai György kapcsolatainak is hála a legutóbbi olasz bajnokság 6. helyén záró neves csapatában, az RN Savonában játszik a következő szezonban.

„Valóban így van. Igyekszem megfogadni Gyuri bá’ tanácsát, aki azt mondta, mutassam meg nekik, hogy igazi magyar vízilabdázó vagyok, minden meccsen, de minden edzések tegyem oda magam teljes erőből – amivel persze sohasem volt gondom, ez ugyanis az alapállásom. Izgatott vagyok, nagyon várom már, hogy bizonyíthassak! – erősítette meg az igazolást a 19 esztendős fiatalember, akinek az edzője az olimpiai bronzérmes, vb-ezüstérmes, Európa-bajnok Alberto Angelini lesz. – Természetesen beszéltem vele, azt mondta, mindenben számíthatok rá, tudja, nem feltétlen könnyű ilyen korban légiósnak állni, segít, amiben csak kell. De nem vagyok az az aggódós típus, nem félek a környezetváltástól.”

Teleki Andrásról tudni kell, a KSI-ben szerepelt ugyan, de a Bajnokok Ligája-győztes, magyar bajnok és kupagyőztes Szolnoki Dózsa-Közgép helyi születésű játékosa, avagy az Olaszországba igazoláshoz, egyéves kölcsönadásához kellett Kovács István szakmai igazgató és Cseh Sándor vezetőedző ámenje is. „Mindkettőjük támogatásáról biztosított, idővel számítanak is rám.”

A Kis Gábor, Mezei Tamás kettős mellett minden bizonnyal ebben a szezonban sem lett volna lehetősége sok játékra, márpedig, mint elmondta, most erre van szüksége. „A KSI-vel ugye kiestünk az első osztályból, a többi csapatban meg szinte mindenhol megvolt korán a két center, szűkösek voltak a lehetőségek. Végül örülök, hogy így alakult, a fejlődésem szempontjából jó, hogy egy ilyen főleg fiatalokból álló olasz csapatban próbálhatom ki magam. Tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, nagyobb fizikum szükséges, be kell még érnem.”

Vízilabda profi szinten, vagy erőteljes hobbi? – egyből rávágja, hogy az első. Az, hogy úgymond eltűnik a szemünk elől, nem jelenti azt, hogy feladata volna álmai, már csak azért sem, mert mint említette: „Nagyon komolyan veszem a pólót, szeretem csinálni, az életem. Szeretek küzdeni, harcolni a vízben, utálok veszíteni. Azért dolgozom, hogy felnőtt szinten is megálljam a helyem, és a legjobbak közé kerüljek.”

Tekintettel arra, hogy Horkai György az utánpótlás-válogatottakban végigkísérte pályafutását, kíváncsiak voltunk a montreali bajnok véleményére, vajon miként látja Teleki András helyzetét. „Alapjátékosként számítottam rá, nem is okozott soha csalódást. Elég csak az augusztusi junior világbajnokságig visszamenni, amelynek végjátékában, a legfontosabb meccseken sorra hozta a kiállításokat, nem rajtra múlt, hogy végül érem nélkül maradtunk. Nem az a nagy gólvágó, de rendkívül hasznos játékos, akinek jó a statikus játéka. Sokkal többet látok benne, mint néhányan vélekednek róla, bízom benne, ezt be is tudja majd bizonyítani. Savonában tovább fejlődhet, szorítok neki.”

S hogy azért mégsem tűnik el a látókörből, említsük meg, szövetségi kapitányunk, a remek olasz kapcsolatokkal rendelkező Märcz Tamás sikeres öt esztendőt töltött el annak idején Savonában (ahol többek között másik két olimpiai bajnokunk, Kásás Tamás és Varga Zsolt is szerepelt), úgyhogy a hírek megbízható forrásokból érkeznek majd róla kintről. Kívánjuk Teleki Andrásnak, hogy jók legyenek!