Mikor fogalmazódott meg önben az, hogy pályázik a feladatra, és mi kellett ahhoz, hogy a szándékot, ha volt, tettek kövessék?
Azért pályáztam, mert lényegében az egész szakosztály mögém állt. Amikor világossá vált, hogy új szakmai igazgatóra lesz szükség és elkezdtünk erről beszélgetni a kollégákkal, egyre többen és többen kezdték el mondogatni: „én rád gondoltam”, „ez neked való”, „én is rád gondoltam”. Amikor ezeket ízlelgeti az ember, egy idő után azt mondja, ha ennyien így gondolják, akkor tényleg csinálni kell, próbáljuk meg. A klub vezetőitől is éreztem a támogatást, dolgoztam is az utánpótlásban a kapusok képzésében, jól ismerem a klubot, és voltak elképzeléseim is a jövőt illetően. Szóval összeállt a kép, így benyújtottam a pályázatot.
 
Ha nem biztatják ilyen sokan, akkor nem fontolta volna meg?
Akkor kevésbé vagy nem ekkora lendülettel, de olyan erős támogatást kaptam, hogy úgy éreztem, meg kell próbálni, hátha tudok segíteni valamit a klubnak ebben a minőségben is.
 
Földi László támogatását is élvezi?
Igen, de azért ő kevésbé örült annak, hogy ezentúl főállásban szakmai igazgatóként dolgozom. Kevesebbet leszek a felnőttek mellett.
 
Nem is ül majd a padon a bajnokikon?
Nem, maximum a lelátón. A kapusokkal továbbra is én foglalkozom, de a délutáni edzéseket az utánpótlás-csapatoknál töltöm majd.
 
Elődje, Steinmetz Ádám is támogatta?
Igen, kimondottan szerette volna, hogy vállaljam a feladatot. Tényleg nagyon meglepett ez a bizalom, de persze nagyon jól is esett.
 
Valójában mit csinál egy utánpótlás szakmai igazgató?
Nagyon szerteágazó a feladat, egy részével magam is most szembesültem, ez egy tanulási folyamat az elején nekem is. Az összes szervezési feladatot a szakmai igazgató látja el, így az edzések beosztásának elkészítését, az edzőtáborok szervezését, a felszerelések beszerzését, de hozzám tartoznak a TAO-ügyek adminisztrálása, a szülőkkel való kapcsolattartás, a visszajelzések kezelése, az ellenőrzések elvégzése, és még ezer dolog. Szép, összetett feladat.
 
Azért a szakmával is kell foglalkozni…
Természetesen, meg kell határozni a fő szakmai irányokat, és a kollégákkal együtt rá kell találni arra az útra, ami a Vasasnak jó. Az egységes képzés felé már eddig is mozdultunk, azt szeretném, ha ebben előre tudnánk lépni, függetlenül attól, hogy minden edző más, mindenkinek megvannak a maga módszerei. A meglévő erősségeket tovább kell erősíteni, de dönteni kell majd, hogy a mennyiséget vagy a minőséget tartjuk szem előtt. Azt szeretnénk, hogy nagyon nagy legyen a bázis, vagy azt, hogy inkább valamennyire kisebb, de minőségibb legyen az „alapanyag”. A fő cél továbbra is az, hogy a lehető legtöbb játékost adja az utánpótlás a Vasas felnőtt csapatának. Ettől függetlenül a súlypontokat meg kell találni. Ha egy év múlva beszélgetünk, már látni fogjuk, mely irányokba mozdultunk.
 
Ha a mennyiség és a minőség fenti dilemmájában kellene dönteni, most melyiket gondolja erősebb célnak?
Alapvetően a minőség felé vinném az irányt, de eltökélt célunk, és ezt a pályázatomban is jeleztem, hogy a piramis legalját, a Vasas utánpótlásának bázisát szeretnénk megduzzasztani, növelni. Eddig kevésbé voltunk sikeresek, de szeretnénk előrelépni ebben.
 
Mi a legizgalmasabb ebben a feladatban és az utánpótlás-képzésben?
Látni a gyerekek fejlődését. Maga az a folyamat, ahogyan odakerülnek hozzánk, ahogy elkezdünk velük foglalkozni, ahogy napról napra, hónapról hónapra, évről évre fejlődnek, előrelépnek. Eddig 90 százalékban kapusokkal foglalkoztam, mindig örömmel és boldogsággal töltött el, ha azt láttam valakin, hogy magabiztosabb, elhivatottabb, lelkesebb lett, és persze azt is, ha a kemény munkának köszönhetően fizikálisan is erősödött. Ebben a közös munkában mindig jöhetnek és jönnek a problémák, a konfliktusok, a kihívások, ezek megoldása, tapasztalatként való hasznosítása és viszontlátása a vízben, nos, az mindig izgalmas és jó érzés.
 
Kapusedzéseket az utánpótlásnak is tart majd, gondolom, ez nem kérdés…
Igen, a délutáni utánpótlás-edzéseken ott leszek, így még jobban szem előtt lesznek a srácok, mint az eddigi, ritkább foglalkozásokon. Tehetséges kapusaink vannak, így bízom benne, hogy év közben látszani is fog majd a fejlődés a teljesítményükön.
 
Mondhatjuk, hogy Plézer János, az ifik, Godova Gábor, a serdülők és Monostori Attila, a gyerekek edzője kapott egy főnököt?
Mondhatjuk, igen.
 
És mire számíthatnak?
Őszintén szólva nem vagyok az a főnökösködő típus, már csak azért sem, mert nem voltam még ilyen pozícióban. Hiszek abban, hogy mindent meg lehet beszélni, ha partnerként tekintünk egymásra. Meggyőzhető vagyok, ha valakinek megfelelőek az érvei. Természetesen, mivel én lettem a szakmai igazgató, bizonyos döntéseket én fogok meghozni szakmai, szervezeti és személyi ügyekben is, de ezzel egyúttal enyém lesz a felelősség is.
 
Voltak-e kiemelt célok a pályázatban?
A már korábban említett bázisnövelés elég hangsúlyos volt a terveimben, emellett az edzésmódszerekben szeretnék nagyobb változtatásokat, kiemelve a szárazföldi edzéseket, ezzel egy kicsit többet foglalkoznánk a jövőben.
 
A nyáron, illetve az előző hónapokban egy másik feladata is volt, Märcz Tamás invitálására dolgozott a magyar válogatott mellett. Így utólag hogy esett ez a pár hónap?
Nagyon jól éreztem magam és nagyon örültem, hogy végül elvállaltam a kapusok felkészítését. A visszajelzések alapján is jó volt ez a pár hónap, Tamás és a kapusok is örültek, hogy ott voltam. Nagy élmény volt maga a felkészülés is, és aztán a világbajnokság is, szerintem egy nagyon jó eredményt értünk el az ezüstéremmel. Ez a szereplés jó alapot jelenthet Tamás számára a folytatásra, sok pozitívumot láttam a válogatottnál, és egyébként is érdekes volt egymás módszereit megismerni, hiszen korábban nem dolgoztunk együtt. Sikeresnek tartom a közös munkát, a világbajnoki szereplést is, büszke vagyok rá.
(forrás: vasassc.hu)