Brazíliában él és dolgozik, most csak a masters miatt jött haza?
Nem, minden évben hazajövök egy-egy hónapra télen és nyáron, úgyhogy ez most pont a szabadságom - válaszolta a montreali olimpiai bajnok Sudár Attila, aki 63 évesen szerepelt a +55-ös korosztályban, ahol bronzérmet szerzett az MC Walrus csapatával. - Pontosabban meghosszabbítottam a szabadságon ezzel a tíz nappal.
 
Érdemes volt maradni?
Persze, jó együtt játszani a srácokkal. Bár nekem kellemetlen volt, mert edzésben vagyok folyamatosan, de a masters-vb előtt a Pánamerikai Játékokon voltam a csapatommal, a brazil U17-es válogatottal, utána elmentem Peruba kirándulni, aztán a gyerekekkel voltunk raftingolni, majd a Balatonra a családdal, szóval gyakorlatilag úgy ugrottam be a vízbe, hogy egy hónapig labdát sem fogtam.
 
Azért szerintem nem sokan panaszkodnának, ha 63 évesen így tartanák magukat!
Jó igen, de nekem ennél azért sokkal jobban kellett volna játszanom, igaz, ez a magammal szembeni elvárás. Az első meccs volt a legrosszabb, aztán egy hét alatt nagyjából belerázódtam, azonban edzés nélkül nem lehet, ez egy olyan játék, ahol nem lehet hazudni.
 
És hogy bírta erővel?
Többször kellett cserét kérnem, szombaton például eléggé elfáradtam, azért is szúrtam el az ötméterest, mert előtte három és fél negyedet játszottam. Vasárnap a bronzmeccsen jobb volt, kétszer is ki tudtam jönni.
 
Milyen élményt ad egy masters-vb?
Élménynek nem nevezném, annyi, hogy a meccs után a barátokkal elmegyünk, iszunk egy sört. Vannak olyan résztvevők, akik most akarják bebizonyítani, hogy ha fiatalon nem voltak elég jók, akkor majd most azok lesznek. Pedig ez már nem erről szól. Fognak, tépnek, ez nem tetszik, ami igen, hogy együtt vagyunk a srácokkal.
 
Több helyen lehetett olvasni arról, hogy a brazil póló anyagi háttere is megroppant az olimpia után. Az ön bauri projektjét ez érinti?
A mi csapatunk száz százalékig stabil, magánkézben van, és mi csapatunk lesz a brazil válogatott. Teljesen mindegy, milyen eredményt ért el most a válogatott, amikor ezek a srácok 20-22 évesek lesznek, akkor ők alkotják majd a válogatottat, s annak a csapatnak én leszek az edzője. Van hat játékos, aki a nulláról kezdte nálam és most mind a hat válogatott. Ez nem semmi.
 
Jó visszajelzés lehet, hogy érdemes velük dolgozni.
Nekem ez nem munka, élvezem, szeretem csinálni. Jól érzem magam, csak pozitív élményeim vannak.
 
Megtalálta kint a számításait?
Száz százalékig.
 
Hazajönne még?
Egyáltalán nem tervezem.
 
Miért jobb Brazíliában?
A legnagyobb megbecsülést kapom. Azt csinálom, amit szeretek, senki nem szól bele a munkámba. Egyre jobb a csapatom, az 1998-as, az 1999-es, a 2000-es, a 2001-es és a 2003-as korosztály is bajnok. Úgy kezdtük, hogy 28-1, meg 20-0-ra kaptunk ki először, most pedig már teljesen más. Felnőttcsapatunk még nincs, ott egyelőre az a hat 17 éves játszik, akit említettem. A Pánamerikai Játékokon például másodikok lettünk, csak egy góllal kaptunk ki az amerikaiaktól.
 
Meddig lehet eljutni a brazil vízilabdával?
Akármeddig. Akár világbajnokok is lehetnek.