„Soha nem felejtünk Gulyás Zoltán” – húztak ki egy molinót maguk elé a Galatasaray játékosai a Millennium elleni mérkőzés előtti bemutatás során. A törökök ezzel emlékeztek a két éve elhunyt szakemberre, aki meghonosította náluk a vízilabdát. Megható gesztus volt, le a kalappal!

A folytatásban aztán az örömé volt a főszerep, hiszen az aranycsapat emlékezetes estét varázsolt a 4800 néző számára. A drukkerek hatalmas szeretettel fogadták a csapatot, láthatóan imádták az egykori hősöket, akik remek játékkal hálálták meg a fogadtatást.

A gólgyártást Molnár Tamás kezdte meg, hogy aztán Kiss Gergő, Székely Bulcsú, Kásás Tamás, Biros Péter és Vári Attila is betaláljon az első negyedben, amely után 6–0-ra vezetett a Millennium. Igaz, már a meccs előtt sem volt kérdés, hogy melyik csapat nyeri meg a meccset, a legendák viszont valóban odatették magukat, s ha régi önmagukhoz képest kicsit lassabban, azonban hasonló odaadással játszottak.

A második negyedben Varga Tamás, a szövetségi kapitány Märcz Tamás és Varga Zsolt is meglőtte az első gólját, a harmadikban Benedek Tibor, illetve Fodor Rajmund is betalált, és aztán a negyedik játékrészben végül Steinmetz Barna is meglőtte a maga gólját –ballal –, így minden mezőnyjátékos betalált (22–5), a Szécsi Zoltán, Gergely István kapuspáros pedig hátul remekelt.

Fodor Rajmund: „A reptérről érkeztem, hat órakor szállt le a gépem, bár nem volt tervezve, hogy a gép harmincöt percet késik, kicsit nyugodtabb érkezésre gondoltam. Szerencsére egy jóbarátom motorral kijött értem, és sikerült befutni a meccsre. Óriási érzés volt a mérkőzés, a közönség, leírhatatlan. Ennyi ember boldogságát látni, mi pedig a vízben mutatjuk ezt a játékunkkal.”

Benedek Tibor: „Azért volt fantasztikus ez az egész, mert nem számítottunk rá, pár évvel ezelőtt senki sem gondolta, hogy itt egy masters-világbajnokság lesz, ahol mi játszani fogunk. Azt gondoltuk, hogy Biros Péter búcsúmeccse az utolsó, ahol felléptünk. Aztán az égből leesett ez az alkalom, és sokszor elmondtuk, Kásás Tamás lelkesedése tartotta egyben a csapatot. Voltak hullámvölgyek az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy ez valóban összejöjjön, s azt mondom, mindenkinek megérte. Nagyon jól éreztük magunkat, így lesz az egész héten, és úgy láttam, a közönség nagyon szeret bennünket, szereti azt, hogy egy ilyen sikeres csapat újra együtt van.”

Kásás Tamás (ne vegyék komolyan a szavait): „Azért nem lőttem egész pályás gólt, mert már nem látok el a túlsó kapuig. Az elején Benedek Tibor volt az, aki a legjobban húzta a száját, hogy ő ezt nem fogja bírni, ne égessük magunkat, aztán az első edzés után ő volt a leglelkesebb. Az első meccsen még volt erőnk, a másodikon talán már csak két negyedet bírunk, és teljesen elfogyunk a végére. Ebből a meccsből is lehet tanulni, biztosan vétettünk hibákat, visszanézzük ezt a meccset, aztán az olasz ellenfélről is nézünk videót. Nem is láttam, hogy Steinmetz Barna gólt lőtt, a kispadon voltam, de azt hallottam, ballal szerezte. Barna szerény ember, ő a fontos meccseken szeret gólt lőni, így majd a döntőben szórja a gólokat.”

Kemény Dénes: „Állítólag többször mutatott a kamera és szomorú nem voltam egyszer sem. És ez így is történt, nagyon élveztem a szép megoldásokat. Nagyon tetszett, hogy a játékosok folyamatosan kommentáltak mindent, és a kimondott mondatok mögött folyamatosan valamiféle második gondolat volt. Végig nevetgéltük az egészet. Ami nem azt jelenti, hogy lenéztük az ellenfelet, sőt a végén odajöttek hozzánk, megköszönték a meccset, mert azzal becsültük meg őket, hogy minden helyzetet megpróbáltunk kihasználni. Ismerem a közönséget és ahogy a jelek mutatták, akkor már számítottam erre a szeretetre, ha nem bontják le a kapu mögötti lelátót, akkor még többen lettek volna. Ez még csak egy csoportmeccs volt, nem tudom, mi lesz a hét második felében. Felvetődött, de annak ellenére, hogy nehéz lesz bejutni, nem szívesen mennénk más uszodába, ahogy a vb-n a férficsapat sem akart átmenni a Duna Arénába. A mai meccsel kapcsolatban még szeretném elmondani, különleges helyzet, hogy mindkét játékvezető a csapattársam volt játékosként. Biztos voltam benne, hogy nyerünk, mert ha nem játszunk jól, akkor segítenek, hiszen csapattársak voltunk.”