Bár a hétfői Nemzeti Sportban igyekezett elhárítani a kérdést, hogy folytatja-e a válogatottban, annyit elárulna, hogy min múlik, és mikorra hozza meg a döntést, hogy igen, vagy sem?
Szerintem sok jövőbeni kérdést felülír most ez – válaszolt a Magyar Időket képviselő Novák Miklós kérdésére sokat sejtetően Varga Dénes, a férfiválogatott világbajnokságot lezáró sajtótájékoztatóján. – A meccs után valóban nem szívesen válaszoltam erre, hirtelen felindulásból főleg nem, és azóta sem telt el sok idő, de úgy érzem, hogy a legésszerűbb az, ha pihenéssel töltöm a következő nyarat. Mert nem szeretnék teljesen felőrlődni. Egy olyan folyamatot kell elképzelni, ami a 2015-ös két kudarccal kezdődött, a bergamóival és a kazanyival (a világliga és a világbajnokság hatodik helyéről van szó – a szerk.). Utána beleszaladtunk egy olyan szezonba, amikor Belgrádban Eb-t, majd Triesztben olimpiai selejtezőt játszottunk, aztán egy hosszú riói felkészülésbe ugrottunk fejest. S tudjuk, hogy annak mi lett a vége. Azután nekem sokáig tartott, hogy a válogatottra úgy tudjak gondolni, mint amit teljes erőbedobással tudok csinálni. De most úgy érzem, érdemes lenne egy nyarat pihenéssel tölteni. Aztán meglátom, vagyok-e még olyan kvalitású játékos, hogy jelentkezzek a válogatottba.

Mennyire volt nehéz kimondani, hogy pihen a jövő nyáron?
Nem készültem arra, hogy kimondjam, csak a kérdés miatt válaszoltam rá – mondta immár külön interjú keretében Varga Dénes. – Teljesen egyértelmű, az események sorozatának következménye, hogy én ezt kimondtam.

Az említett felőrlődés, fáradtság az fizikai, vagy inkább lelki eredetű?
Alapvetően lelki feltöltődésre van szükségem, de azt látni kell, hogy soha nem tapasztalt fizikai kimerültség volt rajtam az utolsó két meccsen. Persze ha visszagondolok az utolsó két hónapomra, a Bajnokok Ligája hatos döntőt megelőző két hetemre, amikor sérüléssel bajlódtam, és nem tudtam edzeni, de gondoltam, hogy a válogatott felkészülés során behozom a lemaradást. Ami a második héten egy újabb sérüléshez vezetett és tovább gyűrűzött ez a sérüléshullám és emiatt a felkészülés során sem tudtam úgy edzeni, ahogy én azt elvárnám egy felkészüléstől, vagy magamtól. Ahogy én szerettem volna ezt felépíteni. És ez kicsúcsosodott a végére. Ezt azért mondom csak, hogy a fizikai fáradtság is jelen van, de inkább lelki feltöltődésre van szükségem.

Belegondolt már abba, hogy milyen lesz jövő nyáron leülni a tv elé, és nézni a barcelonai Európa-bajnokságot?
Nem. Más elfoglaltságok után fogok nézni. Persze követem majd az eseményeket, nem a vízilabda ellen vagyok, de ha már szabadidőm akad, akkor szeretném hasznosan eltölteni.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit még a most véget ért világbajnoksághoz, hiszen az is fontos témája ennek a beszélgetésnek. A Görögországgal vívott elődöntő előtt említette, hogy egyedül is szokott videózni. Megnézte már a finálét?
Visszanéztem volna, csak még nem volt időm. Nem félek visszanézni, ha ez a kérdés lényege. Annyira élénken él még bennem, hogy nincs szükségem arra, hogy megnézzem, de valószínűleg meg fogom egyszer nézni.

Ilyenkor különböző képek villannak be, fontos momentumok?
Az a kép villan be, amikor Xavi Garcia belőtte az 5–4-et jelentő gólt, mert azzal jelképesen megtörte a horvátok torpanását. Mi produkáltunk egy 4–0-ás szériát az ő 4–0-juk után, és azzal a szerencsés góllal… Ha mi lövünk olyan szerencsés gólt, lehet, mi menetelünk tovább, látni kell, három szerencsés góljuk volt, nekünk meg egy sem. De ezzel nem lehet mit tenni, azt is mondhatnám, hogy papírforma szerint alakult, erősebbnek tartottam a horvát csapatot is, talán még az olaszt is, a szerbet, bravúrnak élem meg a döntőbe jutást és az ezüstérmet.

A mérkőzés vége eszébe jut? Amikor a nézőtérről jónak tűnő helyzetből Vámos Mártonhoz passzolt? A vízben hogy látta ezt?
Úgy láttam, hogy Marci üresen van és nagyobb helyzetben, mint én, de utólag nyilván ellőném azt a helyzetet. Rosszul mértem fel a lehetőségeket, Marcinak meg elég biztos keze volt az egész világbajnokságon, és gondoltam, az én öt per nullám után jobban teszem, hogy ha átadom neki. De hát ő is lefogott ember volt, körülbelül annyira, mint én.

Említette, hogy több csapatot is erősebbnek tartott a magyar válogatottnál, így még nagyobb bravúr az ezüst. Minek köszönhető, hogy az olimpiai ötödik hely után idáig tudott jutni a csapat?
Kellett hozzá a jó kezdés, hogy tíz góllal elvertük az ausztrálokat, miután ikszet játszottunk az olaszokkal, gólkülönbséggel meg tudjuk nyerni a csoportot és ne kelljen a negyeddöntőben játszani a horvátokkal. Hanem kaptunk egy orosz csapatot, akit nagyon magabiztosan megvertünk, így az elődöntőbe is vittük tovább magunkkal ezt a jó lehetőséget, hogy könnyeb ellenféllel szemben juthassunk döntőbe.

Kívülről úgy, hogy nagy hittel, felszabadultan játszott a csapat. Mentálisan ennyire erősek voltak?
Erősek voltunk, de sok faktornak a szerencsés együtt állása is kellett azért. Egy edzőváltás utáni évben, amikor új játékosok jelentek meg a színen, kicsit az esélytelen nyugalmával játszhattunk, s ez nézhetett ki úgy, hogy erősek vagyunk lélekben. Ez egy olyan kihívás lesz a következő években, amin át kell lépni a válogatottnak, még egy megoldandó feladat. Most a mi malmunkra hajtotta a vizet, de nem feltétlenül tudatosságról van szó, hanem lehet akár szerencsének, vagy jó tényezőnek hívni.

Tehát akkor remek, hogy felszabadult a gárda, de ez nem garantált a jövőben is, s innen tovább kell lépni előre.
Egyértelműen. Ez ugyanúgy megvolt a London utáni barcelonai világbajnokságon a Benedek-érában is.

Mennyi pihenőt kapott egyébként?
Négy hét.

Régen volt ilyen sok.
Jól fog esni.

A kvalitásait mindenki ismeri, ha a mostani és a következő nyáron eleget tud pihenni, elképzelhető, hogy felhívja Märcz Tamás kapitányt, hogy újra jönne a válogatottba?
Igen, de azért én elvárok magamtól egy szintet. Nem tudom, hogy mi vár rám a Fradiban, csak akkor tudok majd igent mondani, hogy úgy látom, hogy bele tudom tenni azt a munkát, ami lehetővé teszi azt, hogy úgy játsszak, ahogy elvárom magamtól.

fotó: Madar Dávid