Persze, ne gondoljuk, hogy sima menet volt. Az olykor kemény vitákat generáló összejövetel egyik kevésbé meghitt pillanatában például Benedek Tibor szövetségi kapitány eképp sóhajtott fel: „De jó, hogy már nem kell játszanom...”

Egy biztos, sosem volt még ennyire megfoghatatlan a bíráskodás, mint a most életbe lépő új szabályok kapcsán – Magyarország ráadásul egyike a kísérleti terepeknek, hiszen nálunk kezdődött el a legkorábban a bajnokság, a mérvadó nemzetközi kupaküzdelmek csak a hó végén startolnak. Addig pedig van egyrészt a leírt változat, van annak az értelmezése, a gyakorlati megvalósítása, plusz a szóbeszédek arról, mit is szeretne látni a FINA TWPC, de leginkább Gianni Lonzi, elvégre nagyon úgy fest, istenigazából csak az számít, mi állt össze az olasz mágus fejében.

Merész András például jelezte, a női U17-es Eb alkalmával már tartottak afféle kiselőadásokat – ezeket a viadalokat, így a most zajló fiú Eb-t is még a régi szabályok szerint rendezik, búcsúzóul –, ám ezeken sem sikerült meggyőző képet kapni. Lonzi néhány jól ismert frázist elpuffogtatott („minden le van írva”, „major foul is major foul” – ezt úgy húsz éve ismételgeti –, illetve „a játék szelleme”), ám a három feltett kérdésre már nem válaszolt érdemben. Illetve teljesen mást mondott a hazai embereivel forró dróton lévő szerb delegátustársnak, Dejan Perisicsnek két nap különbséggel a kétkezes szabálytalanságok kapcsán.

Továbbá az is egyértelmű, hogy például a horvát-szerb vonal elég kemény ellenlobbizást folytat az új regulák szó szerinti alkalmazása ellen, az ugyanis egyértelműen kinyírja a jelenlegi sikereik alapját jelentő csontszoros emberfogást. Alekszandar Sostar például csupán annyit mondogat, egyedül a kétkezes faultok megítélése változott, minden más ugyanaz a szabálytalanságok kapcsán.

Na ez az, ami nem igazán egyértelmű. Varga Zsolt, a Fradi edzője például kétszer kérdezte meg, hogy „oké, elmondtátok, mit nem szabad, de akkor azt mondjátok meg, hogyan szabad faultolni? Mit mondjak a játékosoknak?”

Nem kapott rá egyértelmű választ. A kérdést még szőrszálhasogatóbban boncolgató Gerendás György videókat is mutatott, egy meglehetősen hosszú egyveleget arról, hogy mennyire ellentmondásos az egyes szituációk megítélése manapság. Sokat nem lendített a szekéren persze, hogy Császár György, az ellenőrök vezetője többnél jelezte: szimplán rossz ítélet született... Azaz egy dolog, hogy az asztalnál miben állapodnak meg, attól még a terepen lehetnek tévedések.

Mindenesetre Vincze Balázs és Kovács István hozzászólásai abba az irányba lökték a beszélgetés menetét, hogy az egyik legneuralgikusabb pontot sikerült megoldani. Eszerint a szimpla abstóc az előttünk álló időszakban továbbra is csupán kontrafaultot ér, az elmúlt két hétben ugyanis az a meglehetősen ellentmondásos gyakorlat érvényesült, hogy míg a labda nélkül szabálytalankodó center ellen szimpla kontrát ítéltek, addig ha a labda a kezében volt, és úgy lökte el magától a bekket, akkor kiállították (mert a FINA-szabályból akár ez is kiolvasható).

A másik súlyos értelmezésbeli kérdés, hogy a kétkezes szabálytalanság csupán a „megragadásra” vonatkozik, vagy az érintésre is, avagy bárki, akinek nem látszik legalább az egyik keze a víz fölött, rögvest kiszórható – az edzők szerint ez maga a katasztrófa, elvégre úgy mégsem lehet vízilabdázni, hogy valakinek az egyik keze folyamatosan a víz fölött van.

A kontratámadás során a labdát birtokló csapat tagjainak akadályozása a harmadik fajsúlyos kérdés, ez esetben ugyanis a lepattanó labdát begyűjtő, majd azt kézbe fogó kapus gyakorlatilag támadhatatlan, hiszen fault esetén a hálóőrre támadó játékos az új értelmezés szerint kiszórható. Ezen a téren mindenesetre megvárják a nemzetközi gyakorlatot, de egyelőre mindenki hagyja békén a kapust.

Végül abban maradtak a megjelentek, hogy egy ötpontos megállapodás szerint játsszák le a hétvégi negyeddöntőket, illetve az azt követő bajnoki köröket, aztán különféle delegációk indulnak meg szeptember utolsó hétvégéjén Kragujevác és Nápoly irányába, ahol a Bajnokok Ligája első selejtezőkörei esedékesek, bár Gerendás György amondó, igazán majd az október 11-13-ai második kanyar lesz perdöntő, amikor már igazán minőségi együttesek meccselnek.

Úgyhogy egyelőre várakozunk, reménykedünk, kíváncsiskodunk. Továbbá olvasgatjuk a megállapodás pontjait. Íme:

1. Minden esetben a kapus zavarásának minősül, így egyszerű támadóhibát (kontra faultot) kell ítélni azon támadójátékos ellen, aki labda nélkül a védekező csapat 2 méteres vonalán belül elúszik a kapu előtt.

2. Egyszerű támadóhibát kell ítélni a pálya egész területén, amennyiben a támadó játékos jogtalan előny szerzése végett kézzel vagy lábbal ellöki, eltolja, eltartja a védőt. A játékvezető saját hatáskörben jogosult (a régi szabályok szerint és szellemében) az erőszakosság körülményeiből és annak mértékétől függően ezen szabálytalanságot a wp 21.12 (ütés, rúgás, stb) illetve wp 21.13 (agresszív játék) wp 21.14 (brutalitás) alapján megítélni.

3. Semleges dobás esetén, és a ráúszást követően a játékvezető jogosult egy egyszerű hiba ítélésével eldönteni a támadás további irányát. Labdacsere esetén az egyszerű hiba a wp 21.11 alapján (támadó csapat saját térfelén elkövetett egyszerű hiba kiállítást von maga után) ítélendő meg.

4. Kiállítási hiba a labdát birtokló kapus ellen elkövetett minden nemű akadályozás és zavarás (pl . a kapus tartja a kezében a labdát, az ellenfél játékosa a víz alól felemelkedve kiüti a kezéből a labdát és az bemegy a kapuba, NEM GÓL, kiállítás a támadó játékos ellen)

5. A wp 21.10 alapján kiállítási hibának minősül minden két kezzel elkövetett egyszerű szabálytalanság. (sem a védő, sem pedig a támadó játékos nem foghatja, tarthatja két kézzel az ellenfél játékosát pl áthúzás) (megjegyzés: lehetősége van a védőjátékosoknak két kézzel megtámasztani, tolni az ellenfelet, mindaddig amíg fogással vagy tartással nem akadályozza annak szabad mozgását, törekedni kell arra, hogy test-test elleni kontaktus esetén az egyik kéz a víz felszíne felett legyen)