„A volt stábom, persze más felállásban összeállt! Gyurival együtt jók lesznek! Hajrá, fiúk!”

Merész András, női válogattunk korábbi szövetségi kapitánya írta ezt büszkén a közösségi oldalon, midőn kiderült: Märcz Tamás Gerendás György mellett Németh Zsoltot nevezte meg a férfiválogatott edzőjeként. Az azóta Kecskeméten dolgozó szakember kétség kívül nem dönthetett anno rosszul, ha segítői ilyen feladatot kaptak.

„Amikor kihirdették, hogy Tomira esett a szövetség elnökségének választása, felhívtam, és gratuláltam neki. Aztán meglepetésemre azt mondta, ő is akart keresni, mert szerepelnék az elképzeléseiben. Azt kérte, hogy gondolkodjak, de bevallhatom, nem volt min gondolkodni. Örültem, hogy számít a munkámra, így amikor a hivatalos formula szerint minden akadály elhárult, azaz többek között klubom, az UVSE szakmai igazgatója, Benedek Tibi is áldását adta a munkára, azonnal igent mondtam” – idézte fel a férfiválogatott edzői stábjába bekerülés napjait Németh Zsolt, akinek nagyon sok a közös pontja Märcz Tamással.

Mindketten a KSI-ben kezdtek, mindketten a BVSC-be igazoltak, mindketten onnan kerültek a válogatottba, mindketten nyertek dr. Kemény Dénes válogatottjával (Zsolt a ’95-ös Vk-cím mellett egy 1997-es Európa-bajnoki aranyat őriz a vitrinben), mindketten edzősködésre adták a fejüket, és mindketten dolgoztak, méghozzá együtt ugye a női válogatottnál. Nem mellesleg mindkettőjüknek az a Gerendás György volt hosszú évekig az edzője, akivel hármasban próbálnak megfelelni a kihívásoknak a nemzeti csapattal.

„Kétségtelen, Märcz Tomival mindig jóban voltunk, kis korkülönbség van csak köztünk, abszolút egy hullámhosszon vagyunk. Hasonló alapokat szereztük, ugyanazt a mentalitást szívtuk magunkba – többek között ugye Gerendás Gyuritól –, ugyanaz az iskola, munkamorál, ezek mind-mind befolyásolhatták a döntését, hogy engem választott” – tette hozzá Németh Zsolt, aki 2003-ban dolgozott együtt utoljára az általa nem véletlenül hatalmas szaktekintélynek nevezett Gerendás Györggyel, akit eztán közismerten Egerben „csinált” bajnokcsapatot.

A meginterjúvolt 45 esztendős szakember öt évig rengeteget tevékenykedett a női válogatottnál, ahol szomorúan konstatálta a 2015-ös világbajnokság után, hogy vége – másfél évre rá azonban férfiválogatott pólót vehetett magára. „Érdekes, fordulatos az edzi pálya, annyi szent. Nagyon szerettem a lányokkal dolgozni, Merész Banditól kaptam lehetőséget, jó ki csapatunk volt. A munkánk nem volt hiábavaló, nem is múlt el nyomtalanul, hiszen rá egy évre Bíró Attilával Európa-bajnokságot nyert a csapat, aminek nagyon örültem.”

A korábbi kiváló bekk a vízben és a parton sem a hangjával, sokkal inkább a rá bízott feladatok megoldásával vétette magát észre – nincs ez másként edzői pályafutásában sem. Különösebb csinnadratta nélkül végzi feladatait, nem másban, kizárólag a munkában hisz. És azok rendre megtalálják.

„Sohasem könyököltem, kapálóztam, valóban valahogy maguktól jönnek a feladatok. Csinálom a dolgom, igyekszem mindenből tanulni. A férfiválogatott munkának azért is örülök, mert amellett, hogy mindez mekkora megtiszteltetés, tovább tanulhatok. Az edzői pálya ugyanis ilyen: tanulni, az embernek képeznie kell folyamatosan magát. Mondanom sem kell, a legjobb magyar játékosokkal együtt dolgozni bőven kimeríti ezt a lehetőséget. Természetesen azon vagyok, hogy amit eddig én elsajátítottam, továbbadjam a játékosoknak, a tapasztalatommal is segítsem őket.”

Tekintettel arra, hogy az edzői stábból ő volt egyedül részese a 2014-es hazai Európa-bajnoki őrületnek a Margitszigeten (a női válogatottal bronzéremnek örülhetett), és nyáron legalább akkora, ha nem nagyobb őrület lesz a Hajósban a világbajnokságon, szükség lehet a tapasztalatira. „Nyilván beszélünk majd erről is Tomival. A hazai környezet hatalmas motiváció lesz a játékosoknak. Nagyon sokan szeretik a pólót, hatalmas szeretet övezi a sportágat, annak képviselőit, a világbajnokságon arra kel figyelnünk, hogy nyugodtak maradjunk, és amikor arra van szükség, kicsit elszeparáltan tudjunk készülni.”

A várva várt világbajnokságig azonban még sok a feladat, számára speciel a klubjában is: az UVSE-t bent kell tartani az ob I-ben.

„Miután ezúttal a nehezebb csoportba kerültünk, értelemszerűen az eredményekben is megmutatkozik. De most jönnek majd olyan meccsek, amelyeken reális esélyünk van pontokat szerezni, gondolok itt elsősorban a Tatabánya és a Kaposvár elleni hazai meccsekre. A BVSC és a Miskolc ellen is jól játszottunk, kézben tartottuk a meccset, ám elég volt mindkét meccsen egy két-háromperces rövidzárlat, ami miatt vereséget szenvedtünk. Pechesek voltunk, igaz tényleg hullámzónak nevezhettem a teljesítményünket. Számunkra azonban majd a középszakaszban jönnek a legfontosabb meccsek, amelyeken kötelező annyi pontot szereznünk, hogy biztosan bennmaradjunk az első osztályban” – utalt az UVSE-vel rá váró feladatra.

Majd hozzátette, hogy a néhány éve létrejött UVSE egyik fő feladata a tehetséggondozás. Avagy momentán nem az ob I-es érmek, hanem maga a játék van náluk fókuszban: „A célunk, hogy egyetlen tehetség se tűnjön el! Afféle jövőképet akarunk előttük felállítani: erősödjenek bele fizikailag és szellemileg is az ob I-be, kapjanak itt minél több szerepet, bontogassák szárnyaikat, aztán ha később úgy alakul, jó szájízzel engedjük tovább őket. Említhetném Nagy Ádám vagy Vadovics Viktor nevét, akik nálunk nevelkedtek, de a Szolnokra igazoló Szatmári Kristóf, vagy a Kaposváron centerező Tóth Kristóf is nálunk játszott, velük biztos erősebbek lennénk. A lényeg nálunk az UVSE-ben tényleg a jövőkép biztosítása a fiatalok számára.”

A saját jövőképét klubja mellett a válogatott munka adja, február 10-12. között a XI. Volvo-kupán (ahol Szlovákia, Montenegró és Horvátország lesz a mieink ellenfele) hallhatja majd a férfiválogatott tagjaként (most edzőként) újra címeres felszerelésben a himnuszt. Cirka 19 esztendő után.