„Amint korábban mondtam, lépcsőzetesen alakítom a stábot. Szolnokon ott lesz velünk Kenyeres András, aki szükség esetén mentális tréningeket tart majd, lesznek beszélgetések, illetve akinek lesz alkalmas testközelből megfigyelnie a játékosokat.”

Märcz Tamás a szolnoki edzőtábor előtt mondta ezt weblapunknak, hivatalosan bejelentve, hogy mentál trénerrel bővült a korábban ismertetett szakmai stáb.

Gyors segítség ilyenkor az internet keresője, már dobta is a weblap címét: kenyerescoaching.com – lássuk mit ír róla az oldal: „A Kenyeres Coaching alapítója és tulajdonosa Kenyeres András. Tanulmányait a Debreceni Egyetem természettudományi és mérnöki karain végezte. Az utóbbi 15 éves karrierjében a ranglétrán előrelépve a legjelentősebb hazai/külföldi multinacionális vállalatoknál töltött be különféle vezető pozíciókat. András jó néhány évvel ezelőtt találkozott már a coaching intézményével, több esetben segítette karrierjének alakításában, teljesítményének, hatékonyságának növelésében. Mindezek mintegy természetes folyományaként, az üzleti élet területén tapasztalt szakemberként és az emberek fejlődését, segítését, támogatását fontosnak tartó emberként lépett tovább a coaching hivatás irányába. Meggyőződése, hogy a coaching mindenki számára ajtót nyit egy önbizalommal teli, sikerekben gazdag jövő felé, ahol tudatosan alkalmazzák az egyének erősségeiket, sodródás helyett kezükbe veszik sorsuk alakítását. András minden tudásával azon munkálkodik, hogy támogassa azokat, akik tenni akarnak karrierjük alakulásáért, hisznek sorsformáló képességükben és bizalmukkal megtisztelve úgy döntenek, együtt dolgoznak egy, az ügyfél által kitűzött cél elérés érdekében. András business coach képesítéssel rendelkezik, az IAC nemzetközi coaching szervezet (International Association of Coaching) rendes tagja. Ülései magyar és angol nyelven történhetnek. András családjával, feleségével és két gyermekével Budapest mellett él. A coaching mellett szenvedélye a zenélés, gitározás, zongorázás. Imád teniszezni illetve túrázni, a természetet járni.”

Figyelemreméltó szakmai bemutató, szó se róla. A szakemberrel ezután Szolnokon személyesen is találkoztunk, természetesen az első adandó alkalommal „elraboltuk”, hogy megismerjük. Adta magát a kérdés: vajon miként került a válogatotthoz?

„Tamást egy közös barátunk nyomán ismertem meg még régebben, és dolgoztunk együtt a BVSC-nél, amikor elkezdte ott az edzői munkát. Nem a csapat mellett tevékenykedtem, hanem kimondottan vele, így elég jól megismertük egymást, mondhatom, jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Most megkeresett, én pedig nagy örömmel és megtiszteltetéssel mondtam igen.”

Kenyeres András árgus szemekkel nézte az edzéseket, ismerkedett a játékosokkal – vajon hogy látja, miben tud segíteni? „Tamás szeretett volna bizonyos területeken tiszta lapos megközelítést hozni – nos, annál tisztábbat, mint az én személyem aligha hozhatott volna, tudniillik én a bizniszkörnyzetből, szóval abszolút kívülről érkeztem. Ugyanakkor gyorsan hozzáteszem: alapvetően emberekkel dolgozunk mindenhol, teljesítmény-centrikus a munkánk. Mivel coach vagyok, van egy cél, amit jelen esetben a szövetségi kapitány határoz meg, ami leegyszerűsítve tulajdonképpen arról szól, hogy a játékosok a lehető legkevesebb bukdácsolással a lehető legnagyobb hatékonysággal, megfelelő eredményességgel játszanak akkor, amikor játszaniuk kell.”

A mentális felkészítés nagymestere elmondása szerint Szolnokon aktívan elkezdte a munkát, amikor az edzések engedték, külön-külön igyekezett beszélgetni a játékosokkal. Tisztában van azzal, hogy nincs sok idő a nyári világbajnokságig, kevés alkalommal tudnak összejönni, így muszáj gyorsítani a folyamatokat. Elmondta, hogy mindent, amit a vízilabdáról tud, az Märcz Tamás érdeme – mindazonáltal sietett leszögezni: „Nem néztem utána külön senki eredményének, nem akartam, hogy bármiféle prekoncepció alakuljon ki bennem, az emberre vagyok kíváncsi első körben. Ez persze a mai felgyorsult világban nem egyszerű megoldani, nyilván jó néhány játékost ismerek, jártam meccsekre, magyar ember lévén követtem a vízilabdát, de tényleg nagyon fontos számomra a tiszta lap.”

Általánosságban annyit mondhatott a feladatról, hogy gyorsan felméri, melyik az a terület, ahol egyénenként a legtöbb segítségre van szükség ahhoz, hogy mindenki kihozza magából a maximumot. „Ebből a húsz emberből nyilvánvalóan nem feltétlen lesz később mindenki válogatott, de mindenkinek a szeme előtt kell, hogy lebegjen a cél. Éppen ezért fontos, hogy a klubjaikban is ezek mentén dolgozzanak.”

Az uszoda világa meglehetősen egyedi, vajon tart-e tőle egy kívülről jövő, van-e benne drukk? Kenyeres András őszintén vallott erről is: „Van, de kizárólag pozitív drukk ez. Úgy érzem, befogadó a közeg, egy a cél, nincsenek kétségeim. Amikor felvettem a válogatott melegítőt és belenéztem a tükörbe, akkor esett le hirtelen, mekkora dologról is van szó. Igazság szerint erre a pillanatra nem is voltam felkészülve. Fantasztikus. Olyan pozitív „nyomás” ez, amely nem idegessé, sokkal inkább izgatottá tesz, csináljuk, menjen, haladjunk.”

Hozzátette, a bemutatkozása rövid volt a csapat felé, úgy is az egymás közötti beszélgetések során ismerik majd meg igazán egymást. Nem tart, nem tartott a játékosoktól, hiszen „Nem harapnak, egészen biztos vagyok benne, hogy megtalálom velük a közös hangot. A versenyhelyzetet érzékelem, ami jó, példaértékűen, feszesen dolgoztak a srácok. Ha sikerül segíteni abban, hogy majd éles helyzetben, gondolok most elsősorban a nyári világbajnokságra, mindenki megfelelően kezelni tudja a tömeget, a külső körülményeket, akkor leszek igazán elégedett.”

Mi mást írhatnánk, sok sikert, András!