Több szempontból fájdalmas mérkőzésen van túl női válogatottunk.

1. Fájdalmas, mert a második negyed végéig úgy tűnt, a spanyolokat felőrölte a mieink agresszív, kitartó, „állandóan ott lihegünk az arcotokban” stílus, hogy hiába vezettek, rendre jött az egyenlítés, majd Keszthelyi Rita két góljával (ötméteres, majd egy időkéréses fór) a hirtelen csapás. Kettővel vezettünk, 6–4 állt táblán, semmi, az égvilágon semmi sem utalt arra, bajok lehetnek. Persze, sok idő volt még hátra, mint minden klasszikus csapatsportban, itt is – különösen a női szakágban –, adott esetben pillanatok alatt fordulhat a kocka, ugyanakkor vannak olyan szituációk, amelyeket látva hajlamos az ember kijelenteni, ez rendben van, ez rendben lesz. Ez ilyen volt. Ilyen volt, mert harapott a csapat, mert a centereink ezúttal is kiemelkedőt nyújtottak, mert hátul is a stabilitás uralkodott, mert bátor volt mindenki, például gólt jegyzett Csabai Dóra is. Nem mintha nem lenne benne, ám tudjuk, nem ez az elsődleges feladata. De fórban odakerült (az a Czigány Dóra szerezte a kiállítást, akivel kapcsolatban tovább fűzhetjük a papírt: tényleg látszik, mennyire egyben van), és nem habozott, lőtt. De említhetjük a londoni olimpián leggólerősebb játékosunkat, a már más feladatkörrel megbízott Szücs Gabriellát is, aki mindenki közül elsőként reagált le egy lepattanót, igazolva, minden értelemben ott vagyunk a meccsen. Illés Anna védekezésben segített be remekül a centerre, avagy tényleg ismét mindenki igyekezett beletenni valami jót a közösbe.

2. Fájdalmas, mert a nagyszünetre úgy fogyott el az előny, hogy eszmélni sem volt időnk: elég volt egy ötméteres ott, egy az amúgy hamar kiütött, így csak nyolc percet játszani tudó Tóth Ildikó elleni kontra (ha már itt tartunk: a kanadai játékvezető hölgy mintha beleszeretett volna ezekbe az ítéletekbe, de valamiért csak az egyik oldalon…), majd egy távoli Forca-lövés, amelyre talán Gangl Edina is rosszul reagált, s máris 6–6-os jegyezhettünk fel. Ráadásul utóbbi találat 4 másodperccel a dudaszó vége előtt született, csak hogy még idegesítőbb legyen. Avagy a nagyszünetre előny helyett úgy fordultunk, hogy az az ellenfél számára volt hízelgő – nem állítom, hogy nekünk köszönhetik, de kicsit talán mégis…

3. Fájdalmas, mert a harmadik negyed 1–4-es eredménye visszagondolva a partira, totálisan abszurd, isten igazán megmagyarázhatatlan, durván hangzik, de valahogy csak így alakult… Szereztek két mázlis gólt (Anna Espar szinte csak kötelességből lőtte el távolról a labdát egy fór végén, a fáról beakadt, de Ortiz is hálát rebeghetett, hogy Gangl Edináról pattant be a rossz lövése) a két „normál” mellett, miközben tőlünk az ellen kapuja előtt is elpártol a szerencse, naná, hogy ott a fáról kifelé pattantak a labdát. Persze tudjuk, Fortuna istenasszonya kegyeiért tenni is kell, avagy az emberelőnyben eladott labda, vagy a Laura Ester kedvében járó kiszámítható lövést nem feltétlen nevezhetjük ennek…

4. Fájdalmas, mert a bombaformában vízilabdázó, centertársa kiütése után szinte végigjátszó Bujka Barbarának is hála a negyedik negyedben képes volt a társaság újítani: centerünk már átlövésből is eredményesnek bizonyult (fórban), bizonyítva, extra a balkeze, de Kisteleki Hannáé sem kutya, jelezte ezt Forca emberfórban szerzett találatára adott válasza, amikor eszményien ejtette át a spanyol kapust. Keszthelyi, majd Kisteleki ráadásul emberhátrányban blokkolt, sínre került újra a csapat. Mégis kisiklott. Kisiklott, mert a végén rettentő fontos emberelőnyös helyzetet packázott el Bíró Attila időkérése után (Kisteleki lőtt a fára); mert Miguel Oca mester kifejezetten jó érzékkel úgy kért időt, hogy a leforduló Czigány ne kaphassa meg véletlen sem a labdát; mert a végén Deslieres kisasszony az „ezredik” kontráját is befújta.

5. Fájdalmas, mert az olaszok némileg váratlan győzelme, várható csoportelsősége miatt jó eséllyel a stílusban kevésbé szimpatikus ausztrálok jöhetnek majd a keresztbejátszás során, ami bizonyosan elkerülhető lett volna a spanyolok elleni sikerrel, de akár még egy döntetlennel is.

A fájó vereség dacára természetesen nincs veszve semmi, az amerikaiak elleni szombati találkozón úgymond rá lehet készülni a negyeddöntőre is, legyen ott majd bárki az ellenfél, ez a csapat képes bármire. Tekintettel arra, hogy nem titkoltan minimum az éremért, elsősorban az aranyért utazott Rióba, nem csüggedhet. Főleg, hogy az efféle fájdalmak erősíthetik őket. No, a stáb pontosan azon dolgozik, hogy ezt a meccset is erre használja fel. Mi mást mondhatnánk: jó munkát!

XXXI. Nyári Olimpiai játékok, Rio de Janeiro
Nők, B csoport, 2. forduló

SPANYOLORSZÁG–MAGYARORSZÁG 11–10 (2–2, 4–4, 4–1, 1–3)
Maria Lenk uszoda, vezette: Deslieres (kanadai), Putnikovics (szerb)

SPANYOLORSZÁG: L. Ester – López Ventosa 1, Tarrago 2, M. Ortiz, M. Gacia 2, A. Espar 2, Pena. Cs: Bach, Leiton, C. Espar, B. Ortiz 2, Forca 2. Szövetségi kapitány: Miguel Angel Oca

MAGYARORSZÁG: Gangl – Antal, Keszthelyi 2, Garda, Bujka 5, Kisteleki H. 1, Szücs G. 1. Cs: Takács O., Czigány D., Tóth I., Illés A., Csabai 1. Szövetségi kapitány: Bíró Attila

Gól – emberelőnyből: 4/15, ill. 4/15
Gól – kettős emberelőnyből: 0/1, ill. –
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 4/4

További eredmények, a teljes program: itt

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)