A rend kedvéért kezdjük a végén, már csak azért is, mert egy átlag pólórajongó joggal teszi fel a kérdést: most akkor hogy is van ez? Amikor a görögök a zöld színű vízben rendezett partin (a színváltozás okakaként a ph értékre gyanakszanak a szervezők – no komment…) időt kértek a végén, egyértelműen 37 másodperc állt a nézőknek, csapatoknak látható órán. Amikor Vlachopoulos kiegyenlített, akkor 5, ennyi ideje maradt csapatunknak egy végső találat elérésére. Nem kell hozzá matematikai végzettség, hogy hamar nyilvánvalóvá váljon, a kettő között különbség 32, avagy ha ebből indulunk ki, ennyi ideig támadhatott az ellenfél. Ki nem tudná (ki ne tudná?), momentán 30 van érvényben…

Az igazsághoz hozzátartozik, időn túli gólra két okból kifolyólag sem érdemes panaszkodni: egyrészt minden bizonnyal arról van szó, hogy a gól után a zsűriben finoman fogalmazva lassú volt a reakcióidő, hagyták pörögni az órát, máskülönben amúgy is becsapós lenne. Becsapós, mert látni kell, érezni kell, a végjátékban újra, harmadszor rontottunk, és ezen a majd igazán éles, igazán nagy téttel bíró, vízválasztó meccsek előtt javítani kell, hiszen itt még „csak” mérgelődést okoz – látni kellett volna a játékosaink tekintetét az öltözőbe menet –, ott viszont ad abszurdum végzetes lehet.

A meccs érdekessége, hogy a belgrádi Európa-bajnokság csoportmérkőzései során pont ugyanígy 8–8-ra végzett egymással a két együttes, pont hasonló karakterű parti volt ez is, ami ha azt vesszük, hogy jól ismerik egymást, illetve Koganov révén ugyanaz a játékvezető fújta a sípot ezúttal is egy másik horváttal, Perissel, voltaképpen papírforma.

Vagy mégsem?

Őrlődik az ember, mert úgy érezte, meglesz, őrlődik, mert 4–6-nál meg úgy érezte, bajok lesznek. A hullámvölgy eddig talán kevésbé volt jellemző a riói teljesítményre, de nyilván ezt is át kell élni ahhoz, hogy megerősödve ugorjon majd neki az egyenes kiesés szakasznak a társaság. Az első félidőben látott védekezésre feltétlen lehet alapozni, a két kapott gól önmagáért beszél – mindezt úgy, hogy Nagy Viktor jól védett ugyan, de a bekkek centerek elleni hatékony védekezése, vagy éppen a zóna, az agresszív szoros, a blokkok jelentősen segítették, avagy ezúttal nem a bravúros védésekre hagyatkoztunk. Más kérdés, a támadójátékot, különösen a 2/6-os fórmegjátszás miatt nem nevezhettük briliánsnak, mégis, a mérkőzés hangulata, „zamata” mintha azt suggalta volna, ha szép lassan is, de felőrlődnek majd a görögök.

Nem tették. Sőt mi több, kihasználva a rövidzárlatot, a mi fórunk után megúszásból, egy pontosan zóna elleni Genidounias-lövésből, illetve egy Kolomvos-centerakciót követő jogos ötösből 3–0-s etapot értek el, ami egy ilyen jellegű partin bődületesen sokat ér. Kapaszkodtunk, kapaszkodhattunk, egyúttal ekkor már végérvényesen bele kellett törődni, az izgalmakat ezúttal sem ússzuk meg. No, persze, ez az olimpia, amelyen kristálytisztán érezhető, mindenki felszívja magát, nincsenek könnyű meccsek. A görög ellen aztán meg pláne.

A felettébb aktív, mindazonáltal társaihoz hasonlóan néhányszor pontatlan Varga Dániel iszonyatos nagy góljával visszajöttünk döntetlenre a negyedik negyedben, sőt a rendesen aprított, mégis tarthatatlan Hárai Balázs harmadik góljával (fórból, a falból) már nálunk volt az előny. A táblán is, lélektanilag is. Sőt kivédekeztük a soros görög emberfórt, úgy tűnt, sínen vagyunk, amikor Genidounias fára lőtte a labdát, amely Nagy Viktor hátáról-válláról visszapattanva jutotta a kapuba. Szembesülnünk kellett azzal, Fortuna istenasszonyának több kell, hogy fogja a kezünket, Többet kell érte tenni, többet kell melózni, többet kell globálisan vízilabdázni. Védőink, Decker Ádám és Szivós Márton váltakozó csatát vívtak a centerekkel, sok volt a labda nélküli kiállítás, ami nem könnyítette a helyzetüket. Jó azt látni viszont, hogy a jelek szerint a Hárai, Kis Gábor kettősre bátran támaszkodhatunk, mindazonáltal nyilvánvaló, ehhez a kintieknek is hozzá kell tenni rendesen. Egy ilyen hőfokú meccsen bármennyire figyelnek a klasszisainkra, nekik húzóembereknek kell lenniük, gondolhatunk itt elsősorban az ezen a meccsen eredménytelen Varga Dénesre, de nyilvánvalóan sokkal több van Hosnyánszky Norbertben, Varga Dánielben, vagy éppen a balkezes nehéztüzérben, Vámos Mártonban. A szolnokiak világbajnoka a végén persze pattintott egyet Kis Gábor szerzett kiállítása után, ám az említett okok miatt végül mégsem lett nyerőember, Vlachopoulos szertefoszlatta reményeinket.

Három meccs, három döntetlen, olcsó poén lenne a portugál labdarúgó-válogatottal példálózni, mindenesetre a párhuzam annyiban persze megállja a helyét, hogy innentől nincs más hátra, mint előre, kellenek a győzelmek. Ebből a tekintetből kifejezetten jól jön, hogy pénteken Japán válogatottja áll majd a túloldalon, amelyet nem lebecsülve (a görögök csak 4–0-s utolsó negyeddel tudták legyőzni egyetlen góllal!) úgy kell legyőzni, hogy visszatérjen a játékosokba az a hit, amely még az első partin, a szerbek ellen jellemezte. Mert nem vitás, itt Rióban érzékelhető, megtépázta a játékosok önbizalmát az ausztrálok elleni váratlan pontvesztés, és ezen a görögök elleni összecsapás sem javított. Sőt. A japánok ellen újra ki lehet majd egyenesedni, arra feltétlen jó lesz a találkozó. Aggódni pedig momentán felesleges. Nincsenek nagy különbségek, vagy egyáltalán nincsenek különbségek a csapatok között, ez pedig nem mindennapi izgalmakat ígér a folytatásra. Miért ne jöhetnénk majd jól ki belőle?

XXXI. Nyári Olimpiai játékok, Rio de Janeiro
Férfiak, A csoport, 3. forduló

Görögország–Magyarország 8–8 (1–2, 1–1, 4–2, 2–3)
Maria Lenk víziközpont, vezette: Peris (horvát), Koganov (azeri)

GÖRÖGORSZÁG: Flegkas – Mylonakis, Fountoulis, Afroudakis, Delekas, Mourikis 1, Vlachopoulos 3. Cs: Dervisis, Genidounias 2, Pontikeas, Kolomvos, Gounas 2. Szövetségi kapitány: Theodoros Vlachos

MAGYARORSZÁG: Nagy V. – Vámos 1, Erdélyi 1, Szivós, Varga Dénes, Varga Dániel 1, Hárai 3. Cs: Zalánki 1, Manhercz, Hosnyánszky 1, Decker Á., Kis G. Szövetségi kapitány: Benedek Tibor

Gól/emberelőny: 2/7, ill. 6/12
Gól/kettős emberelőny: 1/1, ill. –
Gól/ötméteres: 1/1, ill, –


További eredmények, a teljes program: itt

Amler Zoltán (Rio de Janeiro)