Kezdjük a legfontosabbal: női és férfiválogatottunk, a magyar olimpiai delegáció egyik küldöttsége negyven perces késéssel induló gépe 13 órás út után szerencsésen megérkezett Rióba!

„Nagy kaland!” – jellemezte az utat Gerendás György, utalva ezzel sok mindenre. Többet között őszintén bevallva azt, hogy számára az olimpiai részvétel edzőként a sportág egyik utolsó nagy ajándéka. S hogy mennyire jutnak ilyenkor eszébe a múlt történései? „Nem igazán, Molnár Bandi üzenete, hogy negyven éve nyertünk Montrealban meglepett, vissza is írtam neki, Te ki vagy, nem ismerlek” – vette kicsit poénosra is a bajnok. Vele szemben nosztalgikusabb hangot ütött meg Tóth László, női csapatunk egykor játékosként három olimpiát is megjárt másodedzője: „Olyan érdekes az egész. Eszembe jutnak az olimpiai emlékek, bizsergető érzés, ugyanakkor az eredményeink is beugranak, azok pedig lehettek volna jobbak is…”

Az utazás során az egyik legügyesebb helyezkedő Hárai Balázs volt, aki addig-addig cserélgettet, míg sikerült egy kettes üres ülést elfoglalnia. „Jól csináltam, nem?” – dicsérte mosolyogva önmagát, majd az út felénél néhány órára a játékosok között kisorsolt első osztályú helyek egyikét rendes csapattárshoz, baráthoz illően Szivós Márton adta át neki.

A lányok többnyire aludni próbáltak az út során – a Czigány Dóra, Illés Anna kettős esetében szinte testközelből tapasztalhattuk, több-kevesebb sikerrel tették ezt, míg egy nagy kártyaparti „főszervezőjeként” pedig Keszthelyi Rita tündökölt. Egy szó, mint száz, szép lassan lepergett a tizenhárom óra.

Játékosaink sokáig egyelőre nem élvezhetik a város vendégszeretetét, hiszen a reptérről az olimpiai faluba indultak, ott lepakoltak, majd voltaképpen szinte postafordultával indultak vissza a reptérre, ahonnan Sao Paulo felé vették az irányt. Innen a két csapat egy autóbusszal indult Baurua, ahol a finomhangolást végzik. A leszállás után Erdélyi Balázsnak vetettük fel, felettébb kemény napjuk van – az olimpiai újonc, aki elmondta, drukk még nincs benne, így reflektált: „Szó se róla, a buszon nem leszünk éppen kipihentek… De mire visszajövünk majd Rióba, minden rendben lesz!”

Bauruba magukra hagyjuk a csapatainkat (útnak indultunk a médiaszállás felé, ahova elképesztő és felettébb időigényes kalamajka után sikerült elszállítaniuk a szervezőknek bennünket, avagy az éjszakában megállapíthattuk, vannak még hiányosság a rajt előtt – de erről majd később…), hogy nyugalomban, a terveknek megfelelő elszigeteltségben történjék meg a finomhangolás, várjuk vissza őket Rióba, hogy aztán szurkolhassunk nekik.

A női válogatott riói kerete:

Kapusok: Gangl Edina, Kasó Orsolya

Mezőnyjátékosok: Antal Dóra, Bujka Barbara, Czigány Dóra, Csabai Dóra, Garda Krisztina, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Kisteleki Hanna, Szücs Gabriella, Takács Orsolya, Tóth Ildikó

A férfiválogatott riói kerete:

Kapusok: Decker Attila, Nagy Viktor

Mezőnyjátékosok: Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Manhercz Krisztián, Szivós Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő. A csapattal tartott Tóth Márton, aki edzőpartnerként utazott.
 
Amler Zoltán (Rio de Janeiro)