A női vízilabda-válogatott bronzéremmel tért haza a barcelonai világbajnokságról, nem mellékesen sorozatban ötödik világtornáján jutott a legjobb négy közé.

Magyar együttes 2005 után először szerzett érmet vb-n. A csapatból ketten, Keszthelyi Rita és Bujka Barbara bekerült a torna All Star-válogatottjába.

Egyetérthetünk abban, hogy a legjobb vízilabdát a mi csapatunk játszotta?
Az atlétikában vagy az úszásban centikben, méterekben mérhető, ki a legjobb, a csapatsportágakban meg a gólokban. A spanyolok voltak a legjobbak.

De nem csak gólokról szól a vízilabda sem, és újabb igazság: nem mindig a legjobb csapat nyer.
Továbbra is azt mondom, ha mi lettünk volna a legjobbak, akkor mi nyerjük a vb-t. Persze lehet, hogy a játék szépségében, az összesített mutatókban mi voltunk a legjobbak, de volt egy olyan nap, amikor 11 percig nem mi. Jó úton járunk, és azt azért megkockáztatom, hogy az elmúlt két és fél évben most játszottunk a legjobban. 

Járt a bronz a csapatnak (Fotó: Kovács Anikó)

Ilyenkor meg szokták kérdezni, én sem hagyom ki, aláírta volna a bronzérmet a vb előtt?
A vb előtt igen, ezt akkor is elmondtam, utólag viszont már nem. Mégis, borzasztóan fontos az, hogy érmet szereztünk, hiszen a játékosok hihetetlenül sokat dolgoztak, rengeteg mindenről mondanak le folyamatosan, és kellett a visszaigazolás. A munkánkba és magunkba vetett hitünk megmaradt.

Volt íve ennek a világbajnokságnak? Mintha már az elején nagyon jók lettünk volna.
A vb-nek az általam és a segítőim által előre kiszámolt ritmusa volt. Úgy lett felépítve a terhelés a vb alatt is, hogy egyes meccsekre tudjunk csúcsforma közelébe kerülni, ami más meccsek rovására mehet. Tudtuk, hogy a brazilok és a kazahok nem képviseltek akkora erőt, mint mondjuk az olaszok, akiket ha megverünk, könnyű ellenfelet kaphatunk, ők lettek aztán a britek. A brazilok ellen volt is kapkodás, de az olaszok ellen aztán nagyon jól játszottunk. A kazahokkal kicsit szenvedtünk, a britek ellen nyögvenyelős volt az eleje, de a hollandok, a spanyolok és az oroszok ellen már nagyon jó teljesítmény következett.

Visszanézte a spanyolok elleni meccset?
Igen, meg más meccseket is, és mindegyikben talál az ember hibákat. Tegnap éjjel az olaszok ellenit néztem vissza, gyermeteg dolgaink akadtak a 10-4 ellenére. Végülis egyetértek azokkal az újságírói hangokkal, amelyek azt mondják, a spanyol-magyar meccs klasszikus volt, nagyon magas szintű vízilabdával. Külön is megnéztem az utolsó 12 percet, és most is azt láttam, amit akkor. Az egyik emberelőnyös figurát kapufára, majd mellélőttük, és utána még négyszer ugyanezt csináltuk, elég lett volna csak egyszer mással próbálkozni. Az történt, amire felhívtam a figyelmet: az én hangom már nem jutott el meccs közben a lányokhoz, nem tudtam belenyúlni jobban a meccsbe. Mindent összevetve is azt mondom, a játékosok nemhogy megtettek mindent a győzelemért, hanem még annál is többet tettek. De minden úgy történt, ahogy kell, ahogy meg van írva, véletlenek nincsenek, ez azért alakult így, mert bizonyára kellett ahhoz, hogy később valami jobbat érjünk el.

Azután a meccs után nyilván el voltak kenődve a lányok. Önnek viszont valami tartást kellett feléjük mutatni. Mennyire volt nehéz?
Nem voltam boldog. Ilyenkor a játékosok általában bemennek az öltözőbe, itt viszont - először a tornán - megvártak a melegítőmedencénél. Minden segítőmet megkértem, hagyjanak magunkra minket. Elmondtam a játékosoknak, hogy senki se érezze magát hibásabbnak a másiknál, és ne keressünk bűnbakot, a külső körülményekben sem. Egy vízilabdázó nem tud többet tenni bizonyos szituációkban annál, mint amit megtanítanak neki.
Aztán vacsora után, fél egy magasságában újra összeültünk, mert senki nem tudott aludni. Kértem a lányokat, mondják el az érzéseiket: nagyon örültem, hogy öten-hatan úgy fejezték be a mondandójukat, hogy az oroszokat márpedig meg kell verni. Ennek a csapatnak arra volt szüksége az elmúlt időszakban, hogy megpróbáljon pozitívan gondolkodni. Ez sikerült.

Ha ez a meccs itthon van, akkor mi nyerjük?
Nem biztos. Ha megnézzük a meccs előtti pillanatokat: csak a mi játékosaink mosolyogtak a bemutatásnál. A spanyolok rettentően feszültek voltak, és a meccs elején mutatott hibáik mind ennek tudhatóak be. 12-9-nél megfoghattuk volna őket, ha ott az emberelőnyt nem lövik be azonnal. Onnantól tényleg átfordult náluk valami, és ebben közrejátszott már akkor az atomszféra, mi meg kezdtünk fáradni.

Örülni kell a bronznak (Fotó: Kovács Anikó)

Volt a meccsen egy oda-vissza csere rögtön az elején, kapusposzton. Sokakat meglepett…
Előtte beszélgettünk a kollégákkal, kinek kellene védeni. Nekem volt egy megérzésem, hogy esetleg Orsinak. Megnéztem őket a délelőtti edzésen, és egyikőjük sem tetszett. Ezért nem mertem bevállalni a cserét, mert az a határtalan önbizalom, ami Flórát jellemzi, lehet, hogy megbicsaklott volna, ha nem ő kezd. Kezdett, kapott két gólt, furcsa szögből furcsa lövésekből. Úgy gondoltam, gyorsan kihívom, mert ha kap még egyet, akkor összetörik. Lejött, mondtam neki, nagy eséllyel mindjárt vissza kell mennie. Aztán Orsi kapott két olyan gólt, amiről egyáltalán nem tehetett, de úgy éreztem, vissza kell fordítani a dolgot. Aztán utána már egy rossz szót nem szólhattunk Flórára.

A játékosok közül négyen (Antal Dóra, Illés Anna, Garda Krisztina, Miskolczi Kitti) már egy másik felkészülésbe csöppentek, mennek a junior vb-re, Görögországba. Hogy sülhet el ez számukra?
Ezek a játékosok vannak annyira profik, hogy nekik ugyanolyan fontos lesz ez a vb is. Vágynak az aranyra, mert ez az utolsó esélyük ebben a korosztályban. Egy olyan válogatottal szemben, ahol négy felnőtt vb-bronzérmes játszik, van elvárás, ezt is tudják. Jól fog jönni a görög torna, hogy összerázódjon a csapat. Azt is tudni kell, hogy Miskolczi Kitti vagy Garda Kriszti egy-két gólja most kevés lesz: nekik oda kell menni, és megszórni az ellenfeleket.

Már a vb-n is említette, hogy a felnőtt válogatott helyzete nem lesz egyszerű: sokan külföldön játszanak majd az elkövetkezendőkben. Gondolkodott már, hogy lehet a nehézségeket minimalizálni?
Minden bizonnyal az ősszel lesznek Világliga-selejtezők, ahová az Európában játszókat hazahívjuk. Amerikában nincs ősszel bajnokság, de rettentő drága hazajönni, ők majd december közepén jöhetnek. Jó lenne akkor legalább egy hetet együtt lenni. Tavasszal folytatódnak a Világliga-selejtezők, a nyáron Eb Budapesten, és még Világkupa is lesz 2014-ben. 
Két dolgot döntöttünk eddig el: kapnak a lányok szárazföldi felkészülési programot, reméljük, a klubok hagyják ezt elvégezni, valamint 4-5 hetente taktikai videókat küldünk majd nekik, hangalámondással, saját meccsekről, ellenfelekről, különféle játékszituációkról. A taktikai repertoárt ugyanis nem szabad elfelejteni.
Összegzésképpen annyit mondanék – amellett, hogy gratulálok Drávucz Rita kislánya megszületéséhez -, hogy az olimpiához képest 5 újonc volt ebben a csapatban, és jövőre nemcsak a 13-ba, de a 18 fős keretbe is nagyon nehéz lesz bekerülni. Ebben nagy szerepe van a stáb minden tagjának, így Kelemen Attilának, Németh Zsoltnak, Klink Zoltánnak, Sárvári Györgynek, Horváth Ákosnak, Áts Bertalannak és dr. Pavlik Attilának. Köszönöm az ő munkájukat is.
 
Így értékel a kapitány:

Bolonyai Flóra: Ő maga a jéghideg profizmus. Amióta Amerikában van, azóta szinte a nagyképűség határát súrolja a játéka, ami nem baj, sőt, kifejezetten jó egy kapusnál.

Kasó Orsolya: Nem adta fel, az olimpia évében két sérülése volt, aztán elvállalta a felkészülését. Kifejezetten jól teljesített az évben, pozitív benyomásaim voltak róla.

Illés Anna: Neki trauma volt, hogy a sikeres Eb-szereplés után nem került ki az olimpiára. A klubjában nem azon a poszton játszik, mint nálunk. Itt játszott ugyan kapásoldalon, de főleg bekkelt. A vb vége felé tanári módon művelte. Elégedett voltam vele.

Antal Dóra: Nehezen találta meg a vb ritmusát. Meggyőződésem, hogy benne egész nyáron ott volt a tudat, hogy augusztus 28-án repülőre kell ülnie, és mennie kell az amerikai egyetemre, itt hagyva családot, barátokat. De szépen fejlődött, és az elődöntőben, a bronzmeccsen már az igazi Antal Dóra játszott. Remélem, hogy ahogy Flórát, úgy őt és Illés Nusit is feldobja majd az amerikaiak pozitív gondolkodása.

Kisteleki Dóra: Egy nap gondolkodási időt kért, mikor behívtam a keretbe. Utána viszont minden zokszó nélkül beállt a sorba. Úgy készültem eredetileg, hogy mégis 31 éves, nem kéne lépcsőzésre küldeni, futhatna is helyette. Mégis beállt, csinálta, igaz, saját bevallása szerint majdnem „meghalt” a felkészülés alatt. Úgy dolgozott ráadásul, mintha világ életében velünk lett volna, ugyanolyan fogaskerék volt, mint a 20 évesek. Olyan volt, mint korábban Drávucz Rita: visszafiatalodott a társasághoz. Le a kalappal, hogy megértette, milyen ez a csapat, ráadásul a kislányával jó, ha 10 napot volt együtt május óta. Ez megsüvegelendő. A rutinja ráadásul a fontos meccseken jött ki.

Szűcs Gabriella: Tudjuk, hogy évek óta az egyik legjobb 2-es poszton szereplő játékos a világon, vérprofi. Ő szinte pihenőidő nélkül kezdte meg a felkészülést, hiszen a spanyol bajnokság későn ért véget. Talán ez érződött az elején a játékán. Aztán hozta magát, ráadásul még mindig sok van benne. Ha egy meccsen tud 3/2-t lőni, akkor inkább lőjön 8/5-öt, jobban járunk.

Fotó: Kovács Anikó

Takács Orsolya: Először volt csapatkapitány, a vb után mondta is, hogy nem gondolta volna, ez milyen különbséget jelent a torna alatt. Amióta én ismerem, most játszott a leghasznosabban. Centerben ötméterest harcolt ki, ha bekkelni kellett, akkor kivitte az embereket, és fontos gólt az oroszoknak.

Miskolczi Kitti: Igazolta, hogy nagyon nagy tehetség. Amilyen magának való teremtés, saját magához képest annyira beidomult a csapatba. Néha szélesen mosolygott, ami ritkán fordul elő nála. Remélem, hogy a következő év nagy kifutás lesz neki.

Keszthelyi Rita: 10/10, ez nem vitás. Már a vb előtt több mint kettes gólátlaga volt meccsenként, ezt most is hozta, és nem úgy, hogy a braziloknak lőtt 8-at. Ha Szűcs Gabi vérprofi, akkor ő még inkább, néha inkább el kéne lazulnia, igaz, ezt nem szereti hallani magáról. Ő a vb első pillanatától az utolsó másodpercéig mindent úgy csinált, ahogyan azt kell, legyen az edzés, meccs, pihenés, étkezés. Még a zöld italát és a Nesquick kakaóport is hozta magával, mert az nála elmaradhatatlan.

Tóth Ildikó: Szép fokozatosan talált magára. Eleinte elégedetlen volt saját magával, de amikor borzasztóan fontos volt, akkor hozta magát. Ő a csapat kohéziójának egyik záloga. Visszanéztem pár felvételt, néha látszik, ahogy a kispadon szorítja a mellette ülő kezét, próbál erőt sugározni a vízbe. Sikerül is neki.

Bujka Barbara: Amióta ismerem, talán a legjobb világeseménye volt. Az olasz meccs volt a csúcs, nem a négy gól miatt, hanem az alázat és a fegyelem miatt, amit mutatott. Ez nem mindig jellemezte őt. Nehezen él meg olasz játékvezetők ellen, így az oroszok ellen a bronzmeccsen keveset játszott. De látszott a kispadon, hogy menne, csinálná. A nagy meccseke a hátárra vette a csapatot, ez nagy pozitívum.

Garda Krisztina: Ő a másik újoncunk, akitől talán egy kicsivel többet vártam, neki van olyan lövőereje és technikája, amit jobban ki lehetett volna használni. Viszont rengeteget fejlődött védekezésben a felkészülés eleje és a vb vége között. Ez 100 százalékban Német Zsolt kollégámnak köszönhető, aki az oroszok elleni meccs délelőttjén például még védekezést tanított neki, Illés Nusinak, Menczinger Katának és Takács Orsinak. Gyakoroltak alázattal és odafigyeléssel, ráadásul a meccsen aztán ezt viszont is láttuk. Jó érzés volt.

Menczinger Kata: Centeren és kapuson kívül mindent játszott, és mindenhol hozta magát. Régebben jellemző volt rá, hogy nem mert lőni. Itt bátran elvállalta, és fontos gólokat lőtt a hollandok, az oroszok ellen. Neki is ez volt a legjobb világversenye.