Mi történt a meccs után?
Elég eufórikus állapotban voltam, nem nagyon sikerült például aludnom. Mégiscsak sikerült egy pontot otthon tartani az Eger ellen, és a végén az én gólommal lett döntetlen, a félpályán túlról. Írták többen, hogy időn túl esett, de a többség gratulált, a hat gólhoz is.

Zavar, hogy időn túlinak gondolják?
Nem, igazából teljesen hidegen hagy. Félpályáról bement, és beszéltük a csapattal azt is, hogy az utolsó egri gól előtt még három másodperc volt hátra, és aztán kicsit túlpörgött az óra. Szóval nem foglalkozom vele, inkább örülök. Talán egyszer volt hasonlóan meghatározó élményem eddig.

Mikor?
Amikor a junior Eb-n elődöntőt játszottunk az olaszokkal, és a legvégén Manó belőtte a győztes gólt. Akkor éreztem hasonlót.

Kik gratuláltak tegnap?
Leginkább a régi ismerősök.

KSI-sek?
Igen, ők is, és azok, akikkel együtt kezdtem el annak idején vízilabdázni. Azok, akikkel napi szinten beszélek, kevésbé emelték ki ezt a meccset.

De azért a Honvéddal volt egy kis ünneplés a meccs után, gondolom.
Sütiztünk. Minden késés után süteményt kell hozni, de Lajos egy ideje már direkt „gyártja” ezeket a süteményeket, mármint elég könnyű büntetést szerezni. Egyébként különösebb ünneplés nem volt, persze, nagyon örültünk.

Két Gergő volt a főszereplő, te és Kiss Gergő, aki az 500. meccsét játszotta az ob I.-ben. Mit mondott ő neked?
Felemlegette, hogy először ő is az Eger ellen lőtt 6 gólt. Gratulált, természetesen.

Neked meglesz az 500?
Nem tudom, sok minden történhet addig, de nem tervezem, hogy abbahagyom a vízilabdát.

Fotó: Honvéd Vízilabda/Nacho Escobar

Kiss Gergővel egyébként milyen a kapcsolatod?
Jóban vagyunk, de Gergő olyan személyiség, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Segítőkész, kedves velem, és meglepően fiatalos. Benne van mindenben, ez meglepett.

Kicsit olyan volt ez a tegnapi iksz, mint a tavalyi KSI-Honvéd, amikor még KSI-sként villogtál a Honvéd ellen, és sikerült is legyőzni őket. Eszedbe jutott tegnap az a meccs?
Nem jutott eszembe, de tényleg lehet valami párhuzamot vonni a kettő között. Igaz, ott kevés gól esett, 6-5-re nyerünk.

Mennyire nehéz meglepetést okozni manapság az ob I.-ben?
Nekünk most a Honvéddal szerintem nem nehéz, mert fiatal csapat vagyunk, a középmezőny elején állunk, és ha minden összejön, sikerülhet a meglepetés. A Fradi és az OSC ellen is tudtunk az ősszel nyerni, mindkét esetben mondjuk éppen jókor találkoztunk velük. Szóval szerencse is kell hozzá, elképzelhető, hogy az Eger is már a hétvégi BL-meccsre gondolt egy kicsit fejben. Talán, csak találgatok.

És hogy lehet Pécsett kikapni?
Akkor fordítva volt, a Pécsnek volt szerencséje azzal, hogy kihasználta a mi pillanatnyi rossz formánkat. Tényleg nagyon rosszul játszottunk ott, illetve leginkább az döntött, hogy a Pécsnek a végén minden bejött. Van ilyen, ez a sport.

Fotó: Dobos Sándor

Szóval kedden éjjel nem aludtál. Ez gyakran előfordul vagy kell hozzá egy ekkora élmény, mint a tegnapi?
Előfordul, mert gyakran jár az agyam, hogy mit hogyan kellett volna esetleg másképp, jobban csinálni egy adott meccsen. Tegnap nem ez volt a fejemben, inkább a nagy boldogság dózis miatt voltam fent.

Hat gól, mindegyiket fel tudnád idézni, ha kérném? Szoktál emlékezni a góljaidra?
Ezekre most emlékszem, de nem jellemző, hogy mindig vissza tudnám idézni.

És most miért tudod, azért, mert az Eger volt az ellenfél?
Igen. Ez azért egy kicsit más. És tényleg megvolt a „flow”, sorban bejött minden, minden összejött, teljesen más meccs volt ez, mint általában.

Olyan típus vagy, akinek ha az első bemegy, akkor utána könnyebb?
Igen, van ilyen, ad egy lökést, de mindig változó ez, az aktuális lelkiállapot befolyásolja a meccsek alakulását.

Ha erős az ellenfél, vagy nagy a tét, jobban megy?
Szerintem ezekért a meccsekért érdemes sportolni, játszani. Amikor számunkra maradandót lehet alkotni. A junior válogatottban is ezért szerettem játszani: volt egy közös cél, amire koncentráltunk, és lehetett bizonyítani. Nem szokott stresszelni a nagy tét, inkább felszabadít.

Mennyire vagy hiú ember? Most sokan gratulálnak.
A hiúságnak ezt a részét szívesen éli meg az ember, hiszen ezekből lehet építkezni, önbizalmat meríteni. De a legfontosabb az, hogy fent kell tartani ezt a jó játékot, nem szeretném, hogyha soha többet nem fordulna elő, hogy egy élcsapat ellen jól játsszak.

Mennyire tartod számon magad? Tudod, hány meccsed van, hány gólt lőttél? Gyűjtöd az újságcikkeket, statisztikákat?
A szüleim gyűjtögetik az újságcikkeket, én egyetlen dologra figyelek igazán, a labdaszerzésekre.

Kardos Gergellyel a nyári, felnőtt válogatott edzésen (Fotó: D.S.)

Hogyhogy?
Kitűztem magamnak, hogy idén szeretném megnyerni ezt a mutatót. Fontosnak tartom a játékban a labdaszerzéseket, mert nagyon könnyen át tudják fordítani a meccs képét.

Mennyire tartod becsben az érmeket, elismeréseket otthon?
Van egy vitrin, de nincs kitüntetett helye. Igazából balszerencsés vagyok, mert nem nagyon nyertem aranyat. Bárhol is játszottam, inkább ezüst vagy bronz jött, előbbiből van sok. A junior Eb-ezüst és vb-bronz persze nagyon szép emlék, de az utókornak ez is „csak” egy junior ezüst és egy junior bronz.

Pályafutásod elején volt valaki, akire különösen felnéztél? Volt választék fiatalabb éveidben.
Hát igen, mi a „nagycsapaton” nőttünk fel, a 2000-es éveket így éltük meg. Mindig másra figyeltem, nem tudnék senkit kiemelni, persze meséltek nekünk Tibi hajtásáról és akarásáról, ami jellemezte, vagy épp Kásás lezser játékstílusáról.

Hogy érzed, neked van már stílusod?
Nem tudnék és nem is szeretnék jelzőt használni a játékomra, majd az utókör eldönti, milyen volt a stílusom, ha volt.

Akkor mondok én: játék közben kevés érzelem látszódik az arcodon. Miért?
Ezt már mások is kérdezték, mármint, hogy miért nem örülök a góljaimnak. Kicsit úgy érzem, ez elvonja az ember figyelmét. A meccs közbeni érzelemkitörések a koncentrálást csökkentik. Fontos, hogy hideg fejjel tudjuk végigjátszani a mérkőzést. Persze, más, amikor az ellenfél és a tét is nagyobb, mint például az Eger ellen. Mi az esélytelenek nyugalmával ugrottunk vízbe, könnyebb volt hideg fejjel végigjátszani.

Ez a Honvéd egyébként is teher nélkül játszhat, igaz? Függetlenül Vad Lajos elvárásaitól.
Utóbbi sem teherként jelenik meg, ezért is sikerült jól az alapszakasz első fele. Elvárások nincsenek velük szemben, ez pozitívan hat ránk, de saját magunk felé azért van elvárás. Bizonyítani akarjuk, hogy igenis helyünk van a felsőházban.

Egy vélhetően felesleges kérdést teszek fel: jó választás volt a Honvéd a KSI után, igaz?
Úgy tűnik, igen, ez volt a tökéletes választás. Hívtak máshová is, de a minél több játéklehetőség miatt a Honvédot választottam.

Almatyba, a junior vb-re tartva (Fotó: Katona Norbert)

Vagyis választottátok. Nyilván már unjátok egykori KSI-sként, hogy még mindig így emlegetnek benneteket. Viszont érdekelne, egyeztettetek-e egymással.
Persze, kommunikáltunk egymással az átszerződésről. Fejős Robival sokat beszélgettem, szerettünk volna együtt játszani továbbra is, szerencsére így alakult. Kardos Gergőt Lévai Marci távozása után szerződtették, kézenfekvő volt, majd aztán Kala is jött (Kalanovics Balázs – a szerk.), csomagban, hiszen szüksége volt még emberre a Honvédnak. Fontosak a jó játékkapcsolatok, Balázzsal tíz éve együtt játszom, és ha most nem is látszik mindig, de például a juniorválogatottban bevállaltunk olyan dolgokat, amiket egyébként nem tudtunk volna megcsinálni, ha nem ismerjük már jól egymást.

Kíváncsi lennék, milyen a kapcsolatod a pályafutásodban meghatározó edzőkkel. Kezdjük Horváth Jánossal!
Nagyon jó a kapcsolatom Janival, kicsit apafigura ebben a sportágban. Sokat segít az embernek, csapatot találni például, „csupaszív” ember. Nemrég is beszéltem vele, mondta, ha bármiben segíthet, szóljak. Mint egy „tyúkanyó”.

Horkai György?
Vele is jó a kapcsolatom. A válogatottban eltöltött időszak miatt sokat köszönhetek neki is, belénk ültette a profi szemléletet, és nálunk már beért az a lábtempós munka is, amit elkezdett az utánpótlás-válogatottaknál alkalmazni. A 95-ös válogatott már teljes egészében az ob I.-ben játszott, amikor a világversenyre mentünk, ez a 93-asoknál még nem volt így.

Vad Lajos?
Nem dolgozunk még régóta együtt, de azért szeretek vele lenni, mert fontos, hogy kellő mennyiségű játéklehetőséget ad, és ami a legfontosabb, hogy szabad kezet is. Megvan a lehetőség, hogy a sémákon túl éljek a szabadság adta lehetőségekkel. Egy-egy emberelőny során lehet meglepetéseket okozni, nincsen nagyon szigorú kötöttség.

Agyban mennyire vagy vízilabdás? Mennyire van a fejedben a játék, a pálya, a lehetőségek, gondolkodsz, agyalsz-e sokat, mi vinné előre a csapatot, a minőséget?
Néha átfut az agyamon egy-két elmebeteg megoldás, gondolkodom azon, hogyan lehet fifikás megoldással meglepni az ellenfelet. Hogy lehet előnyt kovácsolni támadásban, védekezésben. Igen, alapvetően egy gondolkodó játékosnak tartom magam, de az is igaz, hogy sokszor ösztönösen játszom.

Kedden Szegeden Kiss Csaba például a legvégén a víz alatt úszott a Fradi kapuja elé, Vogel Somát ki is állították. Ez például egy meglepő szituáció.
Csaba azért többször élt ezzel a lehetőséggel, már a múltban is, a válogatottban is. Beszéltem Manócskával és Katona Norbival is tegnap este, mindketten elmondták, hogy Katonás Geri állt a kapuba, és kivédekezte a Fradi az utolsó két próbálkozást. Az egyéni meglátások és megoldások tényleg eldönthetnek egy-egy meccset.

Neked van valami specialitásod?
A labdaszerzéseket tudnám mondani megint csak, ami a lábtempóm miatt erős, úgy gondolom.

Említetted, hogy Manóval, Manhercz Krisztiánnal beszéltetek a meccs után. Mindennapos, hogy a kortársakkal beszélgettek, összejártok adott esetben?
Nagyon változó, mindenkinek kevés ideje van, de ha történik valami különleges, mint például szerencsére kedden, akkor kommunikálunk.

Van legjobb barátod?
Van egy legjobb barátom, de ő nem vízilabdázik. Három és fél éves korom óta ismerjük egymást, középiskolába is együtt jártunk. Fura, mert jó pár emberre szívesen rábíznám magam, Kalára például, de a legjobb barát kifejezést nem mindig szeretem. A KSI-ből van egy társaság, hat-hét ember, amelyik meghatározó számomra, szóval sok emberért tűzbe tenném a kezem.

Jogos mosoly az Eger elleni meccs másnapján

Mennyire tartod elhivatottnak magad? Többek szerint régebben más volt a mentalitás a sportban, edzések után maradtak még gyakorolni a fiatalok, mármint egy részük, olvastak, videóztak, meccsre jártak. Te minden értelemben vízilabdázó vagy?
Szerintem megvan bennem az elkötelezettség. Ma már egyébként nehezebb ezt követni sokszor, az edzés után az uszodából kirugdalják az embert, nem is lehetne ott maradni. Igaz, a Kőérben szerencsések vagyunk, mert van, hogy edzés után akad szabad pálya. Maximalista vagyok, nem szeretem a középszerűséget, törekszem a jobb teljesítményre. Hiszek az edzésmunkában, de ez nem elég. Figyelek a táplálkozásra, sportpszichológiával is foglalkozom. Ma egy sportoló élete sokkal összetettebb, mint a régmúltban.

Nagy áldozat élsportolónak lenni?
Nem is igazán tudom, milyen az élete egy olyan fiatalnak, aki nem sportol. A tapasztalatom az, hogy a sport inkább többet ad, mint elvesz. Ha több időm lenne, mint egy-két barátomnak, valószínű én is valami kevésbé hasznossal ütném el. Így legalább van egy cél, egy időbeosztás, rendszerezettség az életemben.

Ráadásul suliba jársz. Hová is?
Most kezdtem a BGF-en, pénzügy-számvitel szakon. Nappali tagozatos vagyok, próbálom tartani az ajánlott tanrendet, próbálok nem csúszni vele, aztán majd kiderül, sikerül-e jól haladni. Szerettem volna egyetemre járni, és mindenképp gazdasági szakot választani. Majd elválik, maradok-e ezen a területen.

Sok minden elválik majd a következő években. Például a válogatottság kérdésében is előbb-utóbb valamelyik irányba elbillen a mérleg. Benedek Tibor is ott volt az Eger elleni meccsen, több helyütt nyilatkoztad, hogy nem láttad őt. Néhány edzésre már behívott, éreztette veled, hogy látja benned a potenciált?
Egyelőre keveset dolgoztunk együtt, de kedves volt velem. A nyári edzések után beszélgettünk. Azt mondta, látja bennem a fantáziát, de nagyon gyenge vagyok fizikailag, erősödnöm kellene.

Mennyiben változott a helyzet a nyár óta?
Még mindig nagyon gyenge vagyok. Nehezen jönnek fel a kilók, a nyár óta talán másfél-két kilót híztam. Bízom benne, hogy a következő években javul még a helyzet. Most 80-82 vagyok, a nemzetközi mezőnyben 90 a minimum…

Gergely Istvánnal beszélgettem rólad egy-két hónapja. Azt mondta, jó, hogy még nem hívott be a kapitány a szűkebb keretbe, nincs értelme elsietni a dolgot. Egyetértesz?
Jelen pillanatban én is így látom. Most az olimpia évében vagyunk, az eredmény-centrikusság nagyon lényeges. Szerintem sem kell elsietni a dolgot, mert lehet, hogy egy nagy pofon lenne belőle. Elég türelmes ember vagyok, a munkába vetett hittel tudok tovább dolgozni, és várni azt, hogy eljön majd az időm. Bízom benne, el is fog.

Tokiót jelentheti mindez?
Igen, azt az olimpiát reálisnak gondolnám. 25 éves leszek, erőm teljében, remélem, minden szépen alakul majd addig, és erősebbé is válok.

Dobos Sándor