Az alcímben citált kérdés (Akarsz Kaliforniában pólózni?) megválaszolása sokak számára nem lehet kérdés, éppen erét örömmel számolunk be arról, hogy akik komolyan belevágnának egy ilyen kalandba, megkapják az esélyt. Persze a tanulás mellett. Merthogy erről van szó. A program egyik arca nem más, mint dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok. A program szervezői, Póka Sándor és Szénászky Zsolt kifejezték, hogy rendkívül nagy örömükre szolgál, hogy dr. Molnár Tamás, a Magyar Vízilabda Szövetség, valamint Szentes város vezetése és az ottani vízilabda klub is a program mögé állt, és biztosították őket támogatásukról. Szeretnének a jövőben is minél több fiatalnak segíteni céljaik elérésében.


Egy életre szóló lehetőség – egy magyar lány, aki él is vele…

Szeretnénk megosztani nagy örömhírünket, hogy mások is bátorítást kapjanak a jövőt illetően. Tavalyi amerikai-magyarkapcsolatunk egyik kedves „gyümölcse” Miló-Sidló Franciska. Vízilabda-pályafutása tíz évvel ezelőtt Póka Sándor kezei alatt a Budafókában kezdődött. Jelenleg a KÓPÉ UVSE felnőtt csapatában játszik. Az elmúlt időszak alatt a teljes aranyérem kollekcióval büszkélkedhet a leány gyermek korosztálytól a felnőtt női OB I-es bajnokságon át a Magyar Kupa győzelemig. Tavaly, amikor a tengerentúlról érkezett lány csapat többek között az UVSE-vel játszott meccset, az amerikai edző már figyelte Franciska játékát. Azon a nyáron sikerült a dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok által támogatott USA H2O Polo (www.usah2opolo-opportunities.com) programján keresztül kijutni Kaliforniába, ahol a helyi szokás szerinti államok közötti legrangosabb utánpótlás nyári bajnokság és közel 100 csapatos verseny (Junior Olimpia) aktív részesévé vált. Több mint 40 meccs igen jó lehetőséget adott ahhoz, hogy neves egyetemek edzői, segédedzői szemrevételezzék a jövő egyetemistáit. Franciska személyesen mesélte el, az őt ért élményeket. (Egy hétfői napon tudtam, iskola és edzés után, este 21:30-kor vonalvégen elérni, mert más időpont nem volt alkalmas egy nyugodt beszélgetésre. Ez is mutatja, hogy aki elszántan küzd egy cél érdekében, annak nem sok lyukas órája van.)

Hogy tetszett Amerika?
Egész másként láttam és éltem meg, mint korábban turistaként. A család, aki fogadott (egy ötgyermekes család), úgy bánt velem, mintha a hatodik gyermekük lennék. Rengeteg bátorítást, támogatást kaptam tőlük, nem beszélve az egyéb programokról, kirándulásokról. A CHAWP női csapatában már az első pillanatban úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Hatalmas élmény a befogadó, baráti hozzáállásukat megtapasztalni. Ennek a nyárnak köszönhetően ezentúl azt a bizonyos poharat száz százalék, hogy félig telinek látom.

Vagyis teljes optimizmusra tettél szert. Önmagában már ez, hatalmas többlet egy magyar fiatal számára. Tudtad, hogy szemrevételezés tárgya vagy. Éreztél ebből valamit?
Ha arra gondolsz, hogy bármiféle nyomás, kényszer alatt éreztem-e magam, akkor azt válaszolom, hogy nem. A szabadság légköre vett körül, és ebben könnyebb teljesíteni is. Persze ehhez fontos egy magabiztos tudás, és tudd, hogy mit érsz a vízben.

Mennyire tudatos nálad az amerikai ösztöndíj, mint célkitűzés?
Nagyon! Igyekszem odafigyelni, hogy a tanulmányi átlagom minél jobb legyen. Angol, francia és német nyelvet beszélem. Angolból most készülök az emelt érettségire és a német nyelvvizsgára, bár tavaly már letettem a középszintű angol és német érettségit. Kint a francia nyelvet is szeretném folytatni, mert arra még nem jutott elég időm. Valamint nagyon szeretem a különböző kultúrákat megismerni, nyitott vagyok ezen a területen.

Ha már tanulmányi átlagról beszéltél, elárulnád, hogy mennyi az átlagod, így félév környékén?
4.9, ami az amerikai osztályozási rendben 3.9-nek felel meg. De ott 4-es a legjobb, a mi 5-ösünkkel szemben.

Mennyiben segített ez téged az ösztöndíj elnyerése felé? Ha már sport, azon belül vízilabda az alapja az egyetemi ösztöndíjnak, sokan gondolhatják úgy, hogy a tanulmányi eredménynél fontosabb a játékosi teljesítmény.
Ez egyáltalán nem így van. Ötven-ötven százalékban fontos mindkettő ahhoz, hogy egy egyetem érdeklődést mutasson a jelentkező felé. Vagyis fontos a jó sportteljesítmény és talán még fontosabb az igen jó tanulmányi eredmény. Az amerikai nemzeti sport szövetség is előír egy minimum követelményt, amit teljesíteni kell a játékengedélyhez. Valamint nem elhanyagolható szempont a nyelvismeret. De egyik sem a teljesíthetetlen követelményrendszerbe tartozik. Ha valaki odateszi magát és hozza a szintet, akkor annak menni fog.

Milyen egyéb folyamata volt a kiválasztásnak a meccsek szemlélésén túl?
Volt egy felmérő, egy úgynevezett Skills and Drils, amit az egyetemi edzők állítottak össze. Erre külön kellett jelentkezni, amihez Mike, a kinti edző segített, hogy a helyi rend és szabály szerint tudjon ez megtörténni. Maga a felmérő elég széleskörű volt. Úszás, lábtempó, passzolás, kézügyesség, lövés minden pozícióból, különböző helyzetek megjátszása csapatban. Mindez időre és teljesítményre. Ezt követően átöltöztünk és egy bő órás személyes beszélgetésre került sor, az eddigi életrajz vonalvezetésén. Ez most lehet, hogy nagyon szigorúnak hangzik, de senkinek ne vegye el a bátorságát, ahogy említettem is már, az egész idő alatt nem éreztem kontrollt. Szabadság légköre volt, ami pozitívan hat a teljesítményre is.

Tapasztaltál valami meglepőt a felmérő során?
A felmérő gyakorlati részét mind a tizenöt edző figyelte. Velük csak e-mail útján tudtunk kommunikálni. Volt egy edző, aki jelezte nekem, hogy figyelte a bemelegítésemet, és igen pozitívan értékelte, ahogyan felkészítettem magam a vízben következő szereplésemre. Ezen eléggé meglepődtem, mert számomra azt közvetítette, hogy valóban alapos szemle alanyai voltunk.

Van-e még valami hasznos információ a kiválasztási folyamat ismeretéhez?
A kiválasztási folyamat folytatódott a tanévben is. Sikeres SAT vizsgát („amerikai érettségi”) kellett tenni és megküldeni a felvételiztető intézmény és az NCAA számára. Ehhez is sok segítséget kaptam, többek között a befogadó családomtól is. A regisztrációban segítettek, könyveket adtak kölcsön, amikből tudtam készülni az eddigi tanév során. Egy TOEFL nyelvvizsga abszolválása is szükséges, amit szintén azóta tettem le.

És tudhatjuk, hogy melyik az a szerencsés amerikai egyetem, amelyik egy ügyes magyar vízilabdázó lányt fogad be?
Áprilisban lesz hivatalos döntés és szerződés aláírás az ösztöndíjról, addig nem szeretném elárulni, de ahogy meglesznek a papírok, nagyon szívesen elmondom, mert nagyon-nagyon boldog leszek. És itt szeretném kifejezni ezúton is a hálámat és köszönetemet a szüleimnek, hogy támogattak és támogatnak, illetve Sanyi bá’nak, akinél kezdtem a vízilabdát és végigkísért mindeddig figyelmével. Valamint köszönöm neki, hogy megteremtette ezt a lehetőséget, mely szerintem hatalmas esély egy magyar fiatal számára. Természetesen köszönöm az edzőim munkáját, amivel ők is hozzájárultak ahhoz, hogy most azzá váljak, aki lettem.

Gratulálok az eddigi életeredményedhez. Nagyon jó példát mutatsz a magyar fiataloknak! Mit üzensz a korban hozzád hasonlók számára? Illetve talán a még fiatalabbak számára is érdemes szólni, hiszen a jó eredményhez korábban el kell kezdeni edzeni – gondolok itt iskolai, és sportteljesítményre egyaránt.
Nem lehetetlen! Azt üzenem, hogy csak „A” terv van! Ne legyen „B” terv! Ezt pont egy éve hallottam egy világbajnoktól, aki „mellesleg” Kalifornia kormányzója is volt. Ez azóta is nagy hatással van rám. Megerősített az elhatározásomban. Nagyon fontos az eltökéltség! Ha az edzőnek rossz napja van, vagy rám kiabál, akkor sem vehetem félvállról az edzést. A hétköznapi nehézségeken túl kell lépni, és a célt kell látni magunk előtt. Fontos, hogy elkötelezetten kell edzeni, de nem lehet mindent csak a vízilabdára feltenni, az iskolát sem szabad elhanyagolni!

A felhívás:
Ha ügyesen vízilabdázol, komolyan veszed a sulit és a sport segítségével szívesen belépnél egy életre szóló lehetőség világába, böngészd át a honlapot (www.usa-h2opolo-opportunities.com), töltsd ki a jelentkezési lapodat, és mi személyesen felvesszük veled a kapcsolatot.

A háromszoros olimpiai bajnok ajánlása:
dr. Molnár Tamás egy olyan lehetőségre hívta fel figyelmünket, amelyről ő maga is nemrég szerzett tudomást, de mivel a maga nemében egyedülállónak tartja, elfogadta a szervezők program népszerűsítésére, ismertté tételére vonatkozó felkérését

„Magyarországon méltán népszerű a vízilabda, hiszen a sportágban elért nemzetközi eredményeink kiemelkedőek. Ezért az utánpótlás nevelés is gyermekek tömegeit vonzza az uszodákba, az egyesületekhez. Ámde sportolóként, szülőként is előbb-utóbb szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nem mindenkiből lesz válogatott szintű játékos – fogalmazott dr. Molnár Tamás. – A gyerekek elkezdik űzni ezt a sportot 8-10 éves korban, és sokuk életét elkíséri 18 éves korig, rengeteg áldozattal, munkával, fáradsággal a hátuk mögött. Ez a kor azonban vízválasztó, legalábbis nálunk, mivel eddigre eldől, ki az a kevés kiválasztott, tehetséges, szorgalmas pólós, akiből ob I-es játékos lehet. Jóval kevesebben lesznek, akiket beválogatnak közülük a nemzeti csapatba és komoly szinten tudják folytatni a sportot. És itt a hangsúly a nálunk szón van, mivel az Egyesült Államokban az egyetemi évek alatt kezdődik igazán a magasabb szintű sport. Ez a program, amivel nemrég találkoztam, azért keltette fel az érdeklődésemet, mert pontosan ezt az űrt hivatott kitölteni azáltal, hogy magyar vízilabdázóknak lehetőséget ad arra, hogy tovább folytassák pólós karrierjüket valamelyik amerikai egyetemen, akár sport ösztöndíjjal. Ez egy nagyszerű lehetőség, azoknak, akik a sport mellett fontosnak tartják a továbbtanulást is, és velem egyetemben úgy gondolják, hogy egy amerikai diploma elég sok kaput tud megnyitni későbbi civil pályafutások során.”