A bergamói világliga-6. hely után mindenki bízott a sikeresebb vb-szereplésben, de a fontos, negyedik mérkőzést elveszítette a csapat. Értékelés a szövetségi kapitánytól.

Hétfőn egyeztettél hosszasan Kemény Dénessel. Mennyire volt fontos neked ez a beszélgetés?
Mivel ő a munkaadóm, ezért az volt. Az, hogy mi a véleménye a mostani munkámról, illetve a jövőmről, az nem elhanyagolható kérdés.

A kérdés arra is vonatkozott, mennyiben kaptál pozitív visszajelzést az elődödtől, a korábbi kapitánytól, akivel sok sikert éltetek meg közösen, és akivel nyilván sajátos a kapcsolatod. Érezted a bizalmat?
Igen. Dénes több nyilatkozatot is tett az elmúlt napokban, ugyanazt a véleményt mondta nekem is, mint a nyilvánosságnak. Ezek alapján úgy érzem, a bizalma megvan bennem. Szakmai kérdésekről keveset beszéltünk, a legfontosabb most tényleg az volt, hogy kiderüljön, ő és az elnökség bizalma megvan-e. Utóbbi majd persze csak az elnökségi ülés után lesz világos.

Nyilván kaptál sokféle visszajelzést, véleményt az elmúlt napokban. Volt, ami rosszul esett?
Nem. Nagyon sokan felajánlották, hogy segítenek, vagy elmondják a véleményüket, de valójában még nem jutottunk el oda, hogy bárkit is hosszabban meghallgassak, csak felvetették, hogy elmondanák, mit gondolnak.

Tudod függetleníteni magad a hozzád eljutó véleményektől? A vízilabda-társadalomban is mindenki okos, legtöbben jogosan, és aztán ott vannak az újságírók, önjelölt szakemberek. Nyilván sokak véleményéből érdemes is szemezgetni.
Nagyon sok okos ember van, nálam vannak sokkal rutinosabbak, tapasztaltabbak is, egyáltalán nem gondolom, hogy nem lehetnek jó észrevételeik, sőt. Viszont azt is látni kell, a felelősség az enyém. Bármennyire is meghallgatom a véleményeket, a döntés az enyém – talán ezért sem jó feltétlenül minden véleményt befogadni. Meg kell találnom azt az egyensúlyt, nem vehetek egy átlagot a kívülről jövő véleményekből. Nehéz dolog ez, a győzelmek után senki sem mond semmit, csak mindenki gratulál.

Említetted, a felelősség a tiéd. Az elmúlt hónapokban volt-e olyan döntésed, amiről úgy érzed, rossznak bizonyult?
Varga Dani és Salamon Feri együttes játékában nagyon hittem, a nyarat így kezdtük. Erre a szerkezeti változásra már egy éve készültem. Nem jól sült el, de nem bántam meg. Ezután ahhoz, hogy a világligában szerzett hatodik helyből fel tudjunk ébredni, kellett egy éles váltás. Ezt a döntést sem bántam meg, pedig a két hatodik hely azt mutatja, ezek vélhetően nem voltak jó döntések. Bizonyos dolgokat továbbra is keresek, okosan kell a „hogyantovábbról” döntenem. Nem szeretnék kapkodni a következő lépéssel.

Többször említetted a nyári szezon előtt, hogy a barcelonai vb-t követő időszakhoz képest, amikor a válogatottak közül többen is kicsit leültek a klubjukban, most nem ez volt a helyzet. Az Eb után folytatódott a kemény munka. Biztos, hogy így volt?
Bedő Krisztiánt és Angyal Danit említeném, ők ketten hatalmasat fejlődtek egy év alatt Egerben. Ők azok a fiatalok, akiknek a legnagyobb lehetőségük volt a fejlődésre, és ezt én nagyon is láttam. Nem mondom, hogy extrát nyújtottak, de mindketten hozták azt, amit elvártam tőlük. Az idősebb játékosok fejlődése teljesen másból áll, más tényezőkből lehet lemérni, előreléptek-e vagy sem. Esetükben igaz az, amit már mondtam korábban is: annak, hogy két klubban játszik a válogatott, vannak előnyei, de hátrányai is. Bíztam abban, hogy az ott kialakuló játékkapcsolatok a válogatottat is segítik. Ezek a játékkapcsolatok viszont sajnos nem látszódtak a válogatottban. Nem láttam egy olyan, mondjuk kapufához feladott passzt, ami annak köszönhető, hogy a játékosok egész évben együtt dolgoznak. Ilyen értelemben a két klubban töltött közös időt teljes mértékben negatívnak kell értékelnem – a válogatott szempontjából.

A nyár elejére visszatérve: a világliga-selejtezők alapján úgy tűnt, működik minden, hiszen Görögországban nyertünk, ellenük Győrben is, a többit pedig hoztuk, talán a szlovákok elleni idegenbeli meccs volt „húzós”. Mi történhetett azután?
A selejtezők közül a két görög meccset lehet értékelni inkább, bár valóban, a kassai meccsen csak a végén nyertünk.

Az is egy jel lehetett?
Lehetséges, bár utólag tényleg csak okoskodhatunk.

Szóval mi az, ami azon a két görög meccsen még működött?
Sokkal gyorsabbak voltak a mozgásaink, a betöréseink az év közbeni mérkőzéseken. Ugyanakkor az is látszott, hogy amikor Bergamóban az amerikai és az ausztrál csapattal játszottunk, ők sokkal jobb fizikai állapotban voltak, egyszerűen az együtt töltött idő miatt. Világos volt, hogy jóval előttünk járnak. 

És ezt már nem lehetett behozni Kazanyig?
De. Nem hinném, hogy a világbajnokságon fizikális problémáink lettek volna. Kazanyban már nem láttam, hogy az amerikaiak, mondjuk jobb állapotban lennének, sőt, mi voltunk jobb kondícióban.

A Bergamóban történtek megviseltek?
Az viselt meg, hogy egy üvöltöző kapus ennyire ki tudja zökkenteni a játékunkat. Nagyon egyszerű játékot játszottak az amerikaiak, egy emberről behúzódtak, miközben mi kapufákat lövöldöztünk, bosszantott, hogy elbizonytalanodtunk egy olyan taktikától, amin túl kellett volna lépni.

A játékosokon láttad, hogy megtört bennük ott valami?
Egy-egy játékoson éreztem, igen. 

A hit mennyire erős ebben a csapatban? Akár egy-egy mérkőzés vonatkozásában, és úgy általában mennyire egységes fejben ez a társaság?
Csak az olasz meccset tudjuk alapul venni, így az alapján azt mondom, nem volt az. Más meccsből nagyon nem tudunk kiindulni. Nem tudtunk megújulni, nem tudtunk akciógólt lőni, ami nyilván ehhez a hiányossághoz is visszavezethető. Amin sokat dolgoztunk, hogy az emberelőnyünk jól működjön, az sokáig jól működött, de az utolsó kettőt, a legfontosabbakat kihagytuk. Barcelonában, a Montenegró elleni döntőn a végén a fontosat belőttük. Ennyi a különbség, de ez pont elárulja, mennyire erős vagy gyenge lelkileg a csapat.

Nyilván a hideg fej jelenléte megnyilvánulhatott volna váratlan megoldásokban, bravúros egyéni akciókban, ezek viszont Kazanyban elmaradtak.
Igen, ezek nagyon hiányoztak, elég csak arra gondolni, hogy az olaszok ellen nem lőttünk akciógólt.

Az olasz meccs előtt rettentően feszült voltál, tapintható volt, ahogy megérkeztetek a medencetérbe. Jól láttuk?
Minden meccsen feszült vagyok, a kazah meccs előtt is azt mondták a stábtagok, hogy az voltam. Játékosként is gyakran szembesítettek ezzel, de szerintem feszültnek is kell lenni. Nincs más út. Ha az ember nem feszült, akkor nem készül rendesen a meccsre. Ha nem lennék feszült, az baj lenne.

Egész nyáron erre az egy meccsre kellett készülni, ha le akarjuk egyszerűsíteni a helyzetet. Többször elmondtátok, hogy ezt tudtuk, utólag már erre nem lehet hivatkozni, de azért ez mégsem egy ideális helyzet.
Az volt a célom, hogy ezt a nem ideális helyzetet próbáljuk a legjobbá tenni.

A meccs előtt a görögökkel és a horvátokkal játszottunk kétkaput, ennek szellemében. Jómagam a görögök ellenin voltam ott, mintha nem pörgött volna úgy a csapat, ahogy mondjuk a későbbi bronzérmes görög válogatott. Érezted ott, hogy a szokottnál is nehezebb dolgunk lesz a negyeddöntőben?
Senki sem gondolta, hogy könnyű lesz, főleg nem egy olaszok elleni meccs. Ennek ellenére azt mondom, se a horvát, se a görög kétkapu nem sikerült jól. Mert mindkettő elején puhányul kezdtünk, nem úgy, ahogy kellett volna.

Kaptak erre vonatkozó kritikát a srácok?
Mindenki érezte, hogy ezek a kétkapuk nem úgy sikerültek, ahogy terveztük.

Úgy sejtem, többször visszanézted már az olasz meccset.
Így van.

Mi a legfontosabb konklúzió?
Az egész világbajnokság legfontosabb következtetése, hogy nem vagyunk elég gyorsak. Növelni kell a sebességet az egyik kaputól a másikig jutásban, a mozgásaink, a betöréseink sebességét. Hiányzott a mindent elsöprő lendület.

A szerbek és mi is két helyen változtattunk a barcelonai világbajnoki kerethez képest, míg a minket legyőző Montenegró és Olaszország öt-öt játékost cserélt. Ez nem aggasztó? Mármint, hogy a jövő szempontjából ők bátrabban fiatalítottak, és adott esetben, ebben a tekintetben előrébb járnak?
Nem tudom, Rióba milyen csapattal mennek, azt tudni kell, hogy a montenegrói válogatottban három idősebb játékos lemondta a válogatottságot, nem érzem bennük annyira a fiatalítás szándékát még. Inkább kényszer szülte a mostani keretet. Az, hogy az olaszok fiatalítottak, az egyértelmű. Ahhoz persze kellett, hogy London után a vb-n ne szerepeljenek jól. Nekünk a vb után a hazai Eb miatt nem lehetett kockáztatni, szinte visszaöregítettük a csapatot, Bedő Krisztián helyett Tóth Márton került a csapatba. Most valamennyire mi is fiatalítottunk, hiszen visszakerült Bedő Krisztián és bekerült Angyal Dani. Az olaszok azzal, hogy a fiatalítás után az Eb-n egyből szereztek egy bronzérmet, sokkal könnyebben túlléptek ezen a problémán. A fiatalítás nem egyszerű dolog, nemcsak nekünk, magyaroknak kell az eredmény, hanem mindenkinek. Ha nincs eredmény, ami igazolja a változást, akkor veszélyes játék fiatalítani. Ha van, akkor könnyebb a helyzet. Én is egész évben próbálgatom a fiatalokat, szeretném is, ha bekerülnének a csapatba. Látszik is a szándékom szerintem, de nem éreztem még azt, hogy ez az idő eljöjjön.

Egyébként erősnek érzed a harcot a válogatottságért?
Látszik, kik a jó játékosok, minden poszton van egy-egy ügyes fiatal, aki próbál bekerülni. Idővel fel fognak nőni ahhoz a feladathoz, amihez fel kell.

A mostani vb-teljesítmények alapján – ha nem lenne előttünk egy fontos Eb – jogos lenne a bátrabb fiatalítás?
Nem szeretnék különösebben senkit kiemelni a világbajnokságon mutatott teljesítménye miatt. Az biztos, hogy voltak nagyon gyenge egyéni teljesítmények, valószínű mindenki saját maga is érzi, hogy ez így volt. Hiányoztak bravúrok, azok az apróságok, villanások, amik egy kiélezett helyzetben dönthettek volna a javunkra, mondjuk az olasz meccsen. Kiemelhetnék egy-egy játékost, hogy igen, ők bezzeg jól játszottak, de ez nem ilyen egyértelmű. Sokkal több minden van a részletekben, amiben nem mélyednék most el.

Nagyon gyorsan elérkeznek majd az események, ősszel világliga-selejtezők, januárban Európa-bajnokság. Sokat kell dolgozni.
Igen, sokat. És máshogy. Még intenzívebbnek kell lennie a klubok és a válogatott kapcsolatának, ez a legfontosabb. Tudom, hogy a kluboknak is fontos, hogy Budapesten lesz a Bajnokok Ligája-döntő, és illene ott lenni, adott esetben megnyerni, és nem biztos, hogy a válogatottat tartanák szem előtt a mindennapokban. De sajnos azt kell mondanom, ha nincs együttműködés, akkor túl kevés lesz az idő ahhoz, hogy ebből a helyzetből kilábaljunk.

A bajnokság lebonyolítása segíti ezt a törekvést?
Én kértem, hogy kevesebb kevésbé fontos meccset játszanak az élcsapatok, és az, hogy elfogadták az új lebonyolítást, az már az említett együttműködés jele. Ez egy lépés, hogy a játékosok ne legyenek kihajtva év közben, ráadásul egy tíz-tizenöt góllal megnyert bajnoki miatt.

Gondolom, azt szeretnéd, ha a világliga-selejtezőkben erős ellenfeleket kapjunk.
Nos, az nagyon jó lenne, igen.

Mennyire szerencsés ebben a nehéz helyzetben, hogy az Eger biztosan ott lesz a BL Final Sixben, így a csoportmeccsein akár a fejekben előjöhet az, hogy egy-egy vereség beleférhet. Az ottani válogatott játékosok teljesítménye érdekes mindez.
Ha ez a hatodik hely nem volt elég nagy pofon mindenkinek, és még valaki ezen gondolkodna, akkor nincs értelme folytatnia senkinek ezt a játékot. Senkinek nem lebeghet más a szem előtt, mint az, hogy többet kell tenni a mindennapokban azért, hogy eredmény legyen.

Mennyire kell aggódnia a családodnak, már ami a munkád mennyiségét illeti?
Szerintem ők úgy vannak vele, hogy ezt az évet rá kell áldozni a munkámra.

Kérdés, mennyire örülnek ennek.
Láttak annyit idegeskedni az elmúlt időszakban, hogy tudják, inkább jobb, ha kisimulok.

Ki lehet simulni? Úgy értem, látszik a kiút?
Látszik, de az biztos, hogy most tényleg nagyon sokat kell dolgozni. Látom azokat a problémákat, amikről nem szívesen beszélnék, megvan a lehetőség, hogy ezek elmúljanak. Sok munka kell hozzá.

Dobos Sándor 
##IMG6032##