Félig üres vagy félig tele az a bizonyos pohár?
Jó kérdés. Úgy indultam neki a világliga selejtezőjének, hogy több lehetőséget kívántam adni azoknak a játékosoknak, akik eddig kevesebbszer tudták megmutatni közöttünk a tudásukat, vagy éppen egyáltalán nem kaptak szerepet. Ezzel együtt azonban kár lenne tagadni, abban reménykedtem, hogy dacára annak, két rendkívül erős válogatottal kerültünk egy csoportba, a továbbjutást érő első vagy második helyet megcsípjük. Nem sikerült, ebből a szempontból nézve mindenképpen üres a pohár. Viszont ha azt veszem, hogy az első, oroszországi mérkőzésen Bujka Barbara révén még csupán egy hiányzónk volt, onnantól kezdve azonban némi túlzással Pavlik Attila, az orvosunk állította össze a csapatot, árnyaltabb a kép.
Volt ideje kísérletezni.
Finoman fogalmazva. A végén az Euroliga négyes döntője miatt az egyetemes magyar női póló érdekében az UVSE-nek akartam kedvezni azzal, hogy nem volt hívtam meg a játékosait a franciák elleni találkozóra. Így azonban a bő keret sem volt elég, afféle előlegezett bizalom gyanánt az 1999-es születésű tehetséget, Vályi Vandát kellett bevetnem. Rengeteg tanúsággal szolgált a hat mérkőzés számomra, mindezek leszűrése folyamatban, eredménye reményeim szerint a nyáron látszik majd. Egyrészt a kerethirdetés, másrészt különböző taktikai variációk során. Összességében pozitív beállítottságú emberként a kissé sarkított nyitókérdésre azt mondanám, optimisták lehetünk.
Bolonyai Flóra, Gangl Edina, Kasó Orsolya, Doroszlai Vanda és Horváth Anna. A hat mérkőzésre öt kapust hívott meg – mindez azt jelenti, még mindig keresi a legjobb megoldást ezen a kiemelt poszton, vagy pusztán riogatni kívánja a korábbi standard embereit?
Riogatni senkit sem akarok, tűzben tartani viszont mindenkit. Kíváncsi voltam, Doroszlai Vanda és Horváth Anna miként éli meg, hogy a szűk csapat tagjai, miként készülnek tétmeccsre, mindazonáltal nem véletlen, hogy mindegyiken a másik három valamelyike volt a kezdőkapus.
Van közöttük rangsor?
Egyelőre nincs.
Nincs, mert egyikük sem győzte meg igazán, vagy nincs, mert hasonlóan jó teljesítményt nyújtottak?
Közel hasonló mutatókkal védtek. Számukra, mint a többiek számára is, most kezdődik igazán a tánc, hiszen klubcsapataikban egyértelműen kulcsszerep hárul rájuk, avagy most újfent kiderül, melyikük bírja jobban a terhet.
Az Egyesült Államokból hazatérő Bolonyai Flórát most láthatja huzamosabb ideig itthon edzeni, játszani – ez könnyebbség?
Mindenképpen. Flóra érdekes benyomást tett rám: klubjában egyre jobb és jobb volt, Kecskeméten, az oroszok ellen az első negyedben azonban nagyon nem találta a ritmust, később le is kellett cserélnem. A környezetváltozást nyilvánvalóan meg kellett szoknia, vagy elképzelhető, úgy is fogalmazhatok, meg kell még szoknia.
A mezőnyben huszonegy játékos kapott lehetőséget. Mint említette, betegségek, sérülések, és az UVSE-s játékosok pihentetése miatt sokszor kényszerhelyzetben volt. Melyek a leszűrt tanúságok?
A legfontosabb, hogy a fiataloknak még érniük kell, mondjuk ki, sok esetben kevesek még ehhez a szinthez. Az eredményességünk tulajdonképpen ennek esett áldozatául. Ám gyorsan szeretném leszögezni: szó sincs arról, hogy rájuk fognám a kiesésünket, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek, elégedett vagyok velük. Fizikum, tudás és egyéb paraméterek alapján azonban be kell látni, nem ütik még meg a felnőtt szintet. A nyári keretbe értelemszerűen többek közülük nem kapnak majd meghívást, de ez nem jelenti azt, hogy később is így lesz, sőt. A klubokban zajló munkának hála biztos vagyok abban, hogy továbbra is kopogtatnak majd a válogatott ajtaján. Csak a rutinszerzés miatt ezúttal nem hívok meg senkit sem a juniorok közül a szűkebb keretbe, ők készüljenek csak a saját világbajnokságukra. Félreértés ne essék, ketten-hárman továbbra is tagjai lesznek a tizennyolc-húszas felnőtt keretnek, amelyben mindegyik játékosnak esélye van a kazanyi világbajnoki csapatba kerülni.
Takács Orsolya révén egyetlen játékos játszott mind a hat mérkőzésen. Őt külön tesztelte?
Igen. Kezdjük ott, hogy ő a csapatkapitány, nekem pedig szükségem van minden visszajelzésre a gördülékeny munkához. Nagyon fontos a szerepe. Ami a kimondott szakmai részt illeti: a kényszer szülte, hogy centerként is megnézzem, Oroszországban például végigcenterezte a mérkőzést. Ott és akkor végérvényesen kiderült számunkra, noha egyértelműen versenyképes itt is, de nem az igazi posztja. Tekintettel azonban arra, hogy Tóth Ildikó és Bujka Barbara teljesítménye révén évek óta kihagyhatatlan volt centerben, muszáj némi versenyhelyzetet teremteni, illetve készülni az esetleges olyan esetekre, ami novemberben be is következett, amikor Barbara jó időre kidőlt a sorból. Egy szó, mint száz, Takács Orsi bebizonyította, lehet rá számítani centerként is. Az úgynevezett jolley jokerem korábban rendre egy labdavarázsló volt, többnyire Czigány Dóri, ám a BVSC játékosa átvette ezt a szerepkört. Bekkelési hatékonysága közismert, kapás hátsón szintén remekül eljátszik, nagyot lő, betörései életveszélyesek, és most már pontosan tudjuk, alkalomadtán bátran küldhetjük centerbe is. Mindez alapjaiban növeli meg a taktikai repertoárunkat.
Mondhatjuk, ez a felismerés a világliga leghasznosabb tapasztalata?
Voltaképpen igen. Bármennyire abszurd, most derült ki igazán, mennyire jó játékosról van szó. Noha – hogy fogalmazzak –, nem a rutintalan játékosok közé tartozik, még mindig az egyik legtöbbet fejlődő kerettag. Nem csak játékban, fizikálisan is elképesztő, érződik a klubjában elvégzett munka. Kifejezetten jól, egyre jobban úszik, helye megkérdőjelezhetetlen, példakép a fiatalok előtt.
Védőposzton miatta is variált?
Persze, az nem lehet, hogy centerezzen és bekkeljen is folyamatosan – bár ki tudja, lehet, még azt is bírná… Tavaly rajta kívül főleg Csabai Dóra és Illés Anna fordult meg ezen a poszton. Na, már most, utóbbi ugye Amerikában van, nem lehetett közöttünk, előbbit pedig igyekeztem poszthelyesebben bevetni, ott játszatni, ahol klubjában is teszi. Így lehetőséget kapott újra Garda Krisztina, ami persze rossz kifejezés, hiszen nem sorsolásos alapon volt ő tagja a 2013-as világbajnoki bronzérmes csapatunknak. Tavaly nem futott jó szezont, sérült volt, nem ment neki, de visszaküzdötte magát közénk. Mellette Máté Zsuzsanna kapott lehetőséget, aki az ifi vébén rendkívül meggyőző volt, ám kristálytisztán megmutatkozott, saját bőrén tapasztalhatta, a felnőtt mezőnyben teljesen más színvonalat, erőt képviselnek a centerek. A korábbi automatizmusok itt nem működnek, avagy rutinszerzésre feltétlen jó volt számára ez a néhány éles mérkőzés.
A két olaszok és két oroszok elleni mérkőzést az ellenfél ereje miatt másként kezeli, mint a jóval gyengébb franciák ellenit?
Egyértelműen. Amúgy több régi és újabb mérkőzésfelvételeiből összeállítottam egy-egy 60-80 pontos itinert. Ebben az összes pozitív és negatív történés látszik, mellérendeltem mindegyikhez a szereplőket, és két mondatban összefoglaltam mindenkinek a lényeget. Az excel táblázatban mindenki megtalálhatja a nevét, megnézheti, mit csinált jól vagy éppen rosszul. Sokat tanulhatunk belőle.
Az oroszokkal kint döntetlen játszottunk, itthon legyőztük őket. Olaszországban fájdalmas, de vállalható vereséget szenvedtünk, talán csak a hazai fiaskó nem illik a képbe. Igaz, a szentesi mérkőzésen remekül kezdett a csapat. Avagy azért olyan nagy baj nincs, igaz?
Egyik meccsen sem kompletten álltunk fel, miközben ellenfeleink sokkal inkább kész csapatukra építettek. Egyáltalán nem vallottunk szégyent, ráadásul ennél csak jobb jöhet.
A bajnoki döntő után kiderül, kikkel. Lesznek a keretben meglepetések?
Annyira sajnos nem nagy a merítés, hogy erről beszélhessünk.
Mindenkit meg tud hívni, akit akar?
Igen. Aki lemondta a válogatottságot, azt nem akarom, ott nincs is miről beszélni.
És ha közülük valaki ön elé állna, mondván mégis jönne?
Nem szeretem a provizórikus dolgokat, de igyekszem nem megkerülni a kérdést, amelyet persze több ismeretlenesnek neveznék. Tegyük fel, így történik. Nos, akkor bármilyen válasz előtt leülnék a csapattal, és megkérdezném a játékosoktól: ti szeretnétek? Elsősorban ugyanis őket hagyta cserben az, aki nem kívánt csatlakozni hozzájuk. Mindazonáltal nevesítés nélkül igazán két játékos kerülhetne szóba, akik közül az egyik kétségtelenül kivirult a klubjában azok után, hogy lekerült róla a béklyó, kimondottan jól játszik, a másik viszont klubcsapatában sem tűnik meghatározó tagnak. De még egyszer hangsúlyozom, azzal nem tudok mit kezdeni, aki nem akar a nemzeti csapatban játszani. A válogatottság szerintem elsősorban sporterkölcsi kérdés!
A világligához szorosan kapcsolódik a nemzetközi kupaszereplés. Az UVSE az Euroligában, a Szentes a LEN-kupában jutott a négyes döntőig – mindkettő csapatunk negyedik lett. Az a realitás, vagy több volt benne?
Jóval több. Időrendben haladva kezdjük a Szentessel: jó esélye volt megnyerni a trófeát. Apróságokon múlt, hogy a későbbi győztes Imperia legyőzte az elődöntőben, a sokat citált, érthetetlenül nem visszafújt és kihagyott ötméteres például akár sorsdöntő is lehetett. Annak kimondottan örültem, hogy Miskolczi Kitti végre bátran vállalkozott, öt gólt szerezni egy nemzetközi kupa elődöntőjében kimagasló teljesítmény, remélem, önbizalmat adott számára. Muszáj vállalkoznia, kapura lőnie. Látszott, Bujka Barbarának még idő kell, amíg visszanyeri formáját, fizikálisan még egyáltalán nincs topon. A LEN-kupa döntőről még annyit feltétlen ki kell emelni, hogy egyértelműen bebizonyosodott, a női vízilabdázás négy legjobb európai klubja Athénban szerepelt.
Arra gondol, hogy az UVSE negyedik lett, miközben a LEN-kupa döntőjét az a Padova bukta el egyetlen góllal az Imperiával szemben, amelyet Keszthelyi Ritáék oda-vissza magabiztosan győztek le?
Ez is ezt támasztja alá. Meg minden más. Remek mérkőzések voltak az Euroligában, a női vízilabda hírverése volt ez a két nap.
Előre elnézést a kérdésért: első évében nem jártunk volna jobban, ha az UVSE mondjuk LEN-kupát nyer?
A felvetést már hallottam, ráadásul azért sem nevezném elvetemültnek, mert bizonyos információim szerint az Olympiakosz tavaly pontosan így gondolkodott, és most az Euroligában is révbe ért. Ettől függetlenül azt mondom, a sportember ne okoskodjon, jól tették az újpestiek, hogy mindent beleadtak. A negyeddöntőben, már elnézést, hülyére verték a LEN-kupán végül ezüstig jutó Padovát, nem tehették meg, hogy visszafogják magukat.
Athénban nem volt több bennük?
Dehogynem! A Sabadell jobb volt, ezt el kell ismerni, ám az oroszok ellen nyerni kellett volna. Ezt a mérkőzést rendkívül sajnálom.
Ismét egy elődöntő…
Igen, ismét egy elődöntő.
A női lelkek tudják még ezt kezelni?
Megfordítom: sajnos már túl jól tudják, ugyanis lassan kezdenekhozzászokni. A jövőben ezen túl kell lépnünk, meg kell törnünk az átkot! Viszont látni kell, a helyzet közel sem egyszerű. Elég csak az olasz és a magyar bajnokság közötti különbséget venni. Átlagéletkorban minimum öttel előbbre járnak. Klassz, hogy az UVSE-ben az 1998-as, roppant tehetséges Hertzka Orsolyának kell a padról hamar beállnia, ám mindennek megvan a hátulütője is.
Amennyiben?
A fiatal tehetségek fejlődését jobb híján siettetjük. Ez pedig roppant veszélyes mutatvány. Az ideális fejlődési görbe kor és teljesítmény alapján nem túl meredek, 23-24 éves korára éri el a játékos tudása maximális szintjét. Ha mindezt 17-18 éves korban megnyomjuk, akkor ugyan hamarabb ér el a tehetség a csúcsra, ám ez egyrészt alacsonyabb lesz, mintha normális volna az ütem, másrészt nem fut ki olyan sokáig. Ördögi kör ez, amelyet a bázis szélesítésével lehetne orvosolni, ám ez összetett, évek óta fennálló probléma.
Önök is sokat tehetnek a bázis szélesítéséért, például megnyerhetik a riói olimpiát.
No, igen, ez is egy megoldás. Azon leszünk, csak előbb jussunk ki, mert mint tudjuk, az sem egyszerű feladat.
A tavalyi Európa-bajnokság után ennek érdekében is változtatásokat hajtott végre a szakmai stábban. Hat világliga-meccs után levonhatóak a tapasztalatok?
Új ingerre volt szükség, ez nem kérdés. Mennyiségben nem volt hova lépni, említek egy példát: háromezer lépcsőt futottak a játékosok a felkészüléskor, erre rátenni képtelenség lett volna. A szárazföldi edzések terén így Ágó Renátával újat húztunk. Ráadásul miután az UVSE-ben a válogatott harmadát is ő edzi már, kimondottan szerencsés ez a találkozás. A klubokkal év közben is összedolgozunk, mindenki ugyanazt csinálja, ez segít. Áprilisban ugyan történt egy kis döccenés, de ezt hagyjuk, a lényeg, hiszek a közös munkában. Az uszodában Kelemen Attila továbbra is a legjobb barátom, egy ivásúak vagyunk, szükség volt friss szemléletre, ezért esett Märcz Tamásra a választásom. Vele abban maradtunk, júniustól veti bele magét igazán a munkába, de addig is, amikor tud, segít. Megtette, rengeteg jó észrevétele volt, karizmatikus egyéniség, menedzser típusú edző, aki ezen rövid időszak alatt is sok feladatot átvett tőlem. Jó lesz vele nyáron együtt dolgozni. Attila közben a legkisebbek tehetséggondozásáért felel, ami legalább annyira fontos, mint a válogatott másodedzői pozíciója. Rákfenéje a magyar sportnak, hogy a kicsikkel nem mindig a legjobb edzők dolgoznak – nos, itt elmondhatjuk, az egyik legjobb edzi őket. Pszichológusi szinten is új alapokra helyeztük a hangsúlyt, a munka dandárjában vagyunk, más megvilágításba helyeztük a hangsúlyt. Amennyi új ingert behozhattunk, megtettük, hogy mindez mennyire hatékony, természetesen majd a jövő dönti el.
Tekintettel arra, hogy az amerikai egyetem ligában a California Golden Bears színeiben NCAA döntőre készülő Antal Dóra és Illés Anna kivételével az összes többi kiválasztottja itthon szerepel, nem tart attól, a bajnoki rájátszásban a nagy tét egyben túlzott feszültséggel, hovatovább sérelmekkel párosul?
Kétségtelen, valós a veszély. A klubok belügye a bajnoki rájátszás, nem fogok beleszólni, még akkor sem, ha látom esetleg, a kelleténél durvább a helyzet. Még a Kisteleki testvérek is egymásnak esnek, ez így is van rendjén, más kérdés, ők talán hamarabb békülnek ki, mint esetleg mások. Természetesen ott leszek a mérkőzéseken, árgus szemekkel figyelem az eseményeket, igyekszem kiszúrni, ha gond van. Egy biztos: június elsején, a nyári összetartás első napján nem lehetnek elvarratlan szálak. Bármekkora a bajnokságban a tét, a vége után ki kell beszélni az esetleges sérelmeket, le kell ülni egy kávéra, üdítőre, ha szükséges, erősítőre, mert a válogatottban egy a cél. Ezt pedig sohasem titkoljuk: nyerni szeretnénk végre.

Amler Zoltán


A világliga idei szezonjának eredményei:
Oroszország–Magyarország 9–9 – ötméteresekkel 4–2, Magyarország–Olaszország 9–11, Magyarország–Franciaország 14–5, Magyarország–Oroszország 13–12, Olaszország–Magyarország 12–9, Franciaország–Magyarország 4–14

A világliga-selejtezők során szerepet kapó játékosok (zárójelben a mérkőzésszám)

Kapusok: Bolonyai Flóra (3), Gangl Edina (2), Horváth Anna (1), Kasó Orsolya (3). (Doroszlai Vanda az oroszországi mérkőzésen kerettag volt, de nem állt be)

Mezőnyjátékosok: Bujka Barbara (2), Czigány Dóra (4), Csabai Dóra (5), Garda Krisztina (4), Gurisatti Gréta (4), Hevesi Anita (3), Horváth Brigitta (2), Keszthelyi Rita (4), Kisteleki Dóra (2), Kisteleki Hanna (4), Leimeter Dóra (2), Máté Zsuzsanna (5), Menczinger Kata (4), Miskolczi Kitti (4), Ráski Lilla (1), Sikter Diána (1), Szilágyi Dorottya (1), Szücs Gabriella (3), Takács Orsolya (6), Tóth Ildikó (4), Vályi Vanda (1)

A világliga-selejtező gólszerzői

A hat mérkőzésen: Keszhelyi 10, Csabai 8, Kisteleki H. 7, Takács 7, Czigány 5, Menczinger 5, Szücs 5, Máté 4, Tóth I. 4, Bujka 3, Gurisatti 3, Kisteleki D. 3, Szilágyi 2, Horváth B. 1, Vályi V. 1

A két olasz és két orosz mérkőzésen: Keszhelyi 10, Kisteleki H. 7, Csabai 5, Szücs 5, Takács 4, Tóth I. 4, Kisteleki D. 3, Czigány 1, Máté 1