2014. február 14., szombat, 13.45, Hajós Alfréd Sportuszoda, 33-as fedett.

A nap, a pontos időpont és a helyszín – emlékezetes mind, mondhatni felejthetetlen számukra.

A lelátón a büszke anyuka, a büszke apuka, a csapatok szurkolói (azaz inkább a családtagok), a vízben az UVSE Vízilabda Sportegyesület Margitsziget és a KÓPÉ Úszó-, Vízilabda Sportegyesület csapatai harcolnak a női ob I középszakaszának alsóházi sorozatában. Ott, a hazai kapuban 16 évesen első ízben a nagycsapat kapujában egyes sapkában Varga Csenge.

A kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea lánya.

„Ilyenkor eltörpül minden sportsikerem, nagyon, de nagyon büszke vagyok Csengére! – fogalmaz érthetően meghatottan Athén Sydney és Athén párbajtőr bajnoka. – Rettenetesen izgultam, hogy miként viseli majd a terhet, hogy úgymond bedobták a mély vízbe - a jelek szerint jobban, mint ő maga. Remekül helyt állt, mondogattam is magamban, az én lányom, az én lányom, az én kislányom… Lehet, hogy az adottságai nem feltétlenül a legjobbak, nem tudom, de egy biztos: szorgalommal és alázattal minden pótolható, márpedig nála ezekről elfogultság nélkül is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Különben is, mondtam neki, írja le, hogy a sport igazságos!”

Valóban.

Csenge nem titkolja, annak ellenére, hogy eddig nem kapott szerepet az utánpótlás-válogatottban, nagy tervekkel indult neki ob I-es pályafutásának. Ha már nem lett belőle vívó…

„Kipróbáltam, de egyáltalán nem tetszett… – vallja be őszintén. – Úszóoviba jártam, utána is rengeteget úsztam, egy nyári edzőtáborban adta magát, hogy a vízilabdát is kipróbáljam. Azonnal beleszerettem. S hogy miért a kapuba álltam? A mellúszást szeretem a legjobban, ebben is voltam talán a legjobb, és miután ehhez erős lábtempó kell, azonnal kiderült, a kapuban tudom a legjobban kamatoztatni, mert jó az emelkedésem. Különben is, látom, mi megy kint a mezőnyben, verekedni meg nem igazán szeretek.”

Edzője a junior- és felnőtt Európa-bajnok Tóth Andrea, de foglalkozik vele Áts Bertalan és Kis József is, azaz igazán jó kezekben van, nem lehet vitás. Négy éve űzi a sportágat, az ifibajnokság után most a tűzkeresztségen is átesett, társa betegsége miatt azonnal a kezdőben számoltak vele. Tekintettel arra, hogy a 11–4-re végződött nyertes találkozón a kapujára menő 12 lövésből 8-at megfogott (67%-os teljesítmény), nyugodtan mondhatjuk, élt a bizalommal. Nem véletlen írt csak ennyit édesapja: „Parádés bemutatkozás!”

„Örülök, hogy ott voltak a szüleim a lelátón, és örülök, hogy nem okoztam az edzőmnek és nekik sem csalódást. Erősebbek és gyorsabbak voltak a lövések, de jól ment” – meséli Csenge, aki elmondhatatlanul büszke édesanyja sportkarrierjére, de nem kérkedik ezzel: „Tőlem nem tudják az uszodában, hogy anyu a kétszeres olimpiai bajnok vívó. A csapattársak persze tisztában vannak ezzel, mások talán nem nagyon, így is van ez jól. Nem szeretném, ha emiatt beszélnének rólam, sokkal inkább célom, hogy magam miatt kerüljek majd egyszer a fókuszba.”

Megnyilvánulása érthető, mindazonáltal végül abban maradtunk, hogy miután nem ugyanabban a sportágban szerepel, sem előnyt, sem hátrányt nem jelenthet számára, ha pontosan beazonosítják, avagy a megállapításra végül beadta a derekát, amely úgy szól: azért jó lenne, ha majd felnőtt pályafutás elején mind többen írnák le, no, Nagy Tímea kislánya remekel, azaz Varga Csenge válogatott sportoló.

– a.z. –