A madridi ifjúsági vb-n a harmadik helyen zárt a magyar válogatott. Óriási siker ez, hiszen a mieinknél talán esélyesebbnek vélt csapatok végeztek mögöttünk.
Hétfőn este érkeztek haza egy zürichi átszállás után a lányok. Először Gurisatti Grétát, a csapat egyik vezérét kérdeztük (aztán Szilágyi Dorottya, Leimeter Dóra és Győri Eszter másodedző véleménye).

A panelkérdéssel kezdem: a vb előtt aláírtad volna a bronzérmet?
Igen, szerintem bárki a csapatból kiegyezett volna ezzel, hiszen ez egy nagyon erős korosztály – mondta a Dunaújvárosi Főiskola játékosa, Gurisatti Gréta. - Aki az 5-8. helyeken végzett, akár lehetett volna az első négy is a végén, az ausztrálok a 11. helyen zártak. Szerintem dicséretes az eredményünk, nagyon örülünk neki.

Vereséggel nyitottatok, hiszen az első meccsen az amerikaiak ellen kikaptunk. Hogyan zártátok le azt a meccset fejben, hogy aztán a folytatásban jobban menjen, ráadásul nagy hátrányokat dolgoztatok le a végén?
Az amerikaiak elleni vereség után azt mondtam a többieknek, hogy semmi sincs véletlenül. Sajnáltuk, hogy nem sikerült nyerni, de végül úgy alakult, hogy a második hellyel elkerültük a hollandokat a folytatásban, akik erősebbek, mint mondjuk, a spanyolok voltak. Adott tehát az élet nekünk egy lehetőséget. Az, hogy feljöttünk nagy hátrányból több meccsen is, annak köszönhető, hogy egy percre sem adtuk fel, mindenki szívvel-lélekkel ment előre. A bronzmeccsen 4-0-ról kellett felállni, ráadásul lelkileg az 5 méteres párbaj is megterhelő.

A csúcs talán a spanyolok elleni győzelem volt, egyetértesz?
Spanoltuk egymást már előtte, úgy ugrottunk vízbe, hogy mindenki a saját nevét üvöltötte, és azt mondta, győzni jöttem. Én senkinek a szemében nem láttam semmiféle félelmet, szerintem ezzel nyertünk azon a negyeddöntőn. Sőt, inkább egy kis őrület volt mindenkiben, és az elején elhúztunk, amivel el is vettük az önbizalmukat. Ez a meccs aztán erőt adott a folytatásra is.

Szilágyi Dorottya:

„Nekem a spanyolok elleni meccs megnyerése volt a legnagyobb élmény ezen a világbajnokságon, és az, mennyire örültünk, amikor vége lett. Emellett az, hogy a dobogón állhattunk a csapattal, egy örök élmény marad mindannyiunk számára. Nagyon nehezen indult a vb, egy vesztes meccsel kezdtünk, de rögtön összeszedtük magunkat, felálltunk, és megcsináltuk. Két nap pihenőt kapunk, aztán készülünk tovább Rómára, az Európa-bajnokságra.”

Leimeter Dóra:

„Ha alá lehetett volna írni egy szerződést a világbajnokság előtt, hogy bronzérmesek leszünk, én biztosan aláírtam volna. A legnagyobb élmény számomra az volt, hogy két meccsen is fel tudtunk állni nagy hátrányból, és igazi csapatként tudtunk hajtani, menni előre a célért, amit kitűztünk magunk elé. Mindenkinek adhat egy löketet ez a bronz, de nem szabad belekényelmesedni. Inkább egy biztos pontot jelent, amire mindig lehet támaszkodni, amiből mindig lehet erőt meríteni. Bennünk lesz az, hogy meg lehet csinálni a nagy feladatokat, semmi sem lehetetlen.”

Győri Eszter, a csapat másodedzője:

„Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, nekem edzőként ez volt az első ilyen sikerem, és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a szuper csapatnak. Ez egy olyan nehezen indult nyár volt, sok betegséggel, sérüléssel, problémákkal, hogy még értékesebb, amit elértünk. Ez annak az eredménye, hogy soha nem adtuk fel, mindig tudtuk, miért küzdünk, ezért tudtunk együtt maradni. Juniorválogatottként átélhettem azt, amit a lányok, az Európa-bajnoki cím mellett van egy ilyen vb-bronzom is, azt gondolom, át tudtam adni nekik a tapasztalataimból annyit, hogy ez segítsen nekik. Lassan edzésbe kell álljak Szentesen, kezdődik a szezon, de Rómába az Eb végére még kimegyek.”