A magyar csapat 16-5-re győzött Nagy-Britannia ellen, ezzel csoportmásodikként jutott a negyeddöntőbe. A szövetségi kapitány véleménye.

Kicsit talán könnyebb volt, mint amire számítottunk.
Az, hogy olyanná vált a meccs amilyenné, az egyértelműen a csapatnak köszönhető. Az első másodperctől nagyon pontosan és jól kivitelezve végezték a feladatukat a játékosok. Nagyon jól tudták, hogy ezt nem lehet elszórakozni, nem ijedtek meg az elejétől sem. Nagyon klasszul tudtuk gyakorolni az emberhátrányt is...

Főleg a végén...
Aranyos volt, igen, a grúz barátunk... A meccs mindenesetre két szempontból is elérte célját. Egyrészt nyerni kellett a csoportmásodik helyért, és ezt viszonylag könnyen hoztuk is. Másrészt végig olyan fegyelmezettséggel tudtunk játszani, és olyan iramot tudtunk diktálni, ami biztató arra nézve, hogy két nap múlva meccset kell játszanunk. Lehetett volna ma kettővel is nyerni, gyengébb teljesítménnyel, lazábban, csak akkor borzasztó nehéz lenne felpörögni a negyeddöntőre. Így se lesz könnyű, de igyekszünk.

Gangl Edina beállítása ad hoc jelleggel történt, vagy előre meg volt beszélve?
Az utóbbi. Tudta, hogy az első, második negyed határán valamikor be fogom tenni. Anélkül, hogy az ő tehetségét és képességeit kicsinyíteném, arra kellett figyelnünk, hogy egy megfelelő mérkőzésállásnál szálljon be. Visszafelé cserélgetni már nem lett volna túl szerencsés. Az első negyed végén már szóltam neki, hogy egy-két perc múlva beáll. Nagyon szépen felvette a meccs ritmusát, jókat védett, bebizonyította, hogy ha szükség van rá, akkor bármikor újra bevethető.
 
Az oroszok következnek. Mit kell róluk tudni, örülünk-e?
Az orosz csapat egy nagyon fiatal társaság. Misa barátom hosszú ideig hozzám hasonlóan utánpótláskapitány volt, ő rengeteg fiatalnak adott lehetőséget az utóbbi időszakban. Azt szoktam mondani az orosz válogatottra, hogy teljesen egyforma játékosokból áll, teljesen mindegy, kit húznak elő, pontosan ugyanazt csinálják. Nagyon megkomponált támadásbeli és védekezésbeli játékuk van, fiatal, tehetséges játékosokkal, akiket ha hagyunk fickándozni - szó szerint -, akkor nagyon komolyan megnehezíthetik a feladatunkat. Nekünk az a dolgunk, hogy kivételesen mi legyünk a görögök. Taktikusan kell játszanunk, a saját játékunkat kell ráerőltetni az ellenfélre, és akkor nem lesznek lefordulások, könnyű gólok,  akkor megfogható az orosz csapat.

Három eshetőség volt a folytatásra: spanyol, olasz, orosz. Nagyon máshogy alakult volna a program a lányoknak, ha a másik két ellenfél valamelyikét kapjuk?
Persze, teljesen más csapatokról van szó. Igazából én már megbékéltem azzal, hogy a spanyolokkal kerülünk össze, aztán mégis nyertek négy góllal, és így nem harmadikak, hanem első lettek. Így történt, mert így kellett történnie, ezt dobta a gép. Csináljuk tovább a saját dolgunkat, ma este lezárjuk a mai meccset, és készülünk az oroszokra.

Konstantinos Vamvakaris, a britek görög kapitánya:

"Ez a mai volt a legrosszabb teljesítményünk. Nagyon gyengék voltunk védekezésben, könnyű gólokat adományoztunk az ellenfélnek. Az én csapatom nincs hozzászokva ahhoz, hogy ekkora közönség előtt játsszon, az első 4-5 percben olyanok voltunk, mint akik azt sem tudják, hol vannak."