A meccs kezdetéhez egy szúnyogirtó kisrepülő szolgáltatott exkluzív alaphangot: az olasz himnusz alatt zúgott el déli irányban, a magyar alatt visszafelé – néhányan meg is jegyezték, Amerikában vadászrepülők húznak el a himnuszok alatt a sportesemények alkalmával, nemzeti színű csíkot festve az égboltra, nálunk a rovarirtók, permettel...

A Széchy-medence lelátói amúgy nagyjából megteltek a 400, előzetesen regisztráló nézővel (ennél több biztonsági okból nem lehetett), ugyanakkor többen is kihasználták a létesítmény adottságait, és a sziget felőli kerítés mögül nézték a találkozót, regisztráció nélkül is...

Azt láthatták, hogy majd’ két perc elteltével Alex Giorgetti szerzi meg a vezetést, miután kapitánya, Sandro Campagna egy „Vai, Alex!” (Gyerünk, Alex!) biztatással „hozta” lövőhelyzetbe. Lévai Márton beleért ugyan a magasan érkező labdába, de bepattant a kezéről – eközben Madaras Norbert azt ecsetelte a parton Nagy Viktornak, hogy (ex-)reccói csapattársa csak magasan lő ilyen helyzetből.

Az első négy percben egyébként legfeljebb 50 másodpercig támadhattunk, az olaszok ugyanis lőttek két szögletet, volt egy blokkról visszapattanójuk, plusz egy fórjuk a gól mellett – utóbbit azonban sikerült annyira megfojtani, hogy lövésig sem jutottak.

Mi viszont bevertük az első előnyt: Szivós Márton szemből, hátulról vágta a léc alá a labdát, avagy látszott, tényleg meggyógyult. Rögtön utána a másik „visszatérő”, Vámos Márton is mattolt 6 az 5 ellen, a közönség pedig rögvest éledezett, bár ehhez a hangulatgenerátor is kellett. Kár, hogy a játékrész hajrájában Alessandro Mora egyenlített, megint csak előnyből (2-2). Volt azonban válasz: időkérés után egy beindulásos támadásból fór, majd ötméteres következett, ezt pedig Hosnyánszky Norbert varrta be, 25 másodperccel a negyed vége előtt (3-2). A végén kaptak a taljánok is egy fórt, de 5 szekundum alatt nem tudtak vele mit kezdeni – maradt nekik 15 a második részre.

Fotó: Kovács Anikó

Ez speciel a meg nem értés ördöge zúzta szét, avagy a döntő passzt a kötelek fogták meg a medence sarkában – átellenben sokkal több volt Gór-Nagy Miklós lövésében, ám nagyot csattant a kapufán. Pietro Figlioli szabaddobása viszont ült a következő támadásnál (3-3), de Gór-Nagy Miki sem tévesztett másodjára, igaz, ezúttal egy pazarul megjátszott előny végén, a falból paskolhatott elsőrangúan.

Egy-egy védés színesítette a palettát mindkét oldalon, Erdélyi Balázs bombájára viszont nem ért oda Tempesti a negyed felénél, parádés kis löket volt az idő szorításában. Lévai viszont kezdett belejönni, az olasz hátrányban is hárítani tudott Aicardi közeli húzásánál. Erdélyi pedig bele is jött: egy időkérés utáni fórból lőtt parádés rövidsarkost – 6-3-nál jártunk, fórban pedig 5/5-nél!

Sajnos, a védelmi rendszer megingott kissé, ezt Mora használta ki (akciógól volt) – míg nálunk az eddigi kijátszott fórok után egy „egypasszosból” jött az első hiba; mondjuk, belefért, mert Szivós úgy gondolta, jobb egy hátrány, mint hogy Giorgetti lőjön öt méterről, és igaza volt, mert Lévai újabb bravúrt mutatott be. Sajnos, a következő előnyünk is ebek harmincadjára jutott, a taljánéké ugyanakkor ezúttal beakadt, Stefano Lupo helyezett szépen a hosszúba, 19 másodperccel a nagyszünet előtt. Ennyibe is belefért azonban még egy gól: Szivós Marci birkózta helyzetbe magát s lőtt kapásból a hálóba (7-5), Campagna ugyan abstócot reklamált, a hasonló szituk szakértője, Varga Dumi viszont vigyorogva jegyezte meg a parton: „Ez vízipóló.”

Az is, amit Erdélyi Balázs művelt: miután Lévai Marci újabb védést mutatott be hátrányban, az ellentámadásból a másik Marci, Tóth forgatott össze remekül egy ötöst, ezt Erdélyi a kapusba vágta (a csereként beállt Coppino védett), ahogy viszont a kipattanót feltette saját magának a vízről, majd besimította – na az tényleg parádés volt.

Sajnos, Giorgetti is meglelte a befelé vezető utat fórban (8-6), hogy aztán némi felzúdulás támadjon a medence körül, miután Bátori Bence betörésből elért gólját Vogel játékvezető két méter miatt érvénytelenítette. Ezt erősen nehezményezte Benedek Tibor is, a vonalban ülő játékosaink is – miközben Campagna a védőjét szidta, amiért lemaradt a szélsőnkről... Ez a gól akkor kezdett el hiányozni – mégpedig nagyon –, amikor előbb Giorgetti befejezett egy újabb fórt, majd egy rossz blokk mellett Francesco di Fulvio egyenlített messziről (8-8). 9-6 után tán másként alakult volna...

A támadójátékunk ekkoriban akadozott, kiállítások helyett kontrák jöttek centerpozícióból, többnyire jogosan. Az olaszoknak jutott fór is, ám időkérés után jó volt a blokk, átellenben Coppoli ért oda Gór-Nagy húzására, szintén emberelőnyben – majd a következő létszámfölénynél már a megjátszás sem stimmelt nálunk. Később újabb gól ment le a lefolyón, ezúttal Tóth Márton centerezésébe fújtak bele, mondjuk ez akár jogosnak is tűnhetett.

Fotó: Kovács Anikó

A negyedben megítélt harmadik fórunknál már időt kért Benedek Tibor, és ez már bement: a nagy formát futó Erdélyi ismét szédületes lábtempóval maradt kint, majd bombázott a rövidbe (a megjátszást segítette, hogy egy ideig hat a négy ellen mentünk a falban történt hentesmunka miatt). Postafordultával jött az egyenlítés, di Fulvio pontosan ugyanolyan gólt lőtt messziről, mint a harmadik játékrészben, megint csak a blokkhiányos állapotokat használva ki (9-9).

Két perccel a vége előtt aztán Erdélyi tört be, letaglózták egy ötösért cserébe, Vámos Márton pedig nem kegyelmezett – Aicardi viszont nem akart büntetőt, inkább elcenterezte a labdát (pedig az iménti ötös okán tán befújták volna), Lévai pedig védett. Hosnyánszky szabaddobás-csavarját blokkolták, kapusunk viszont megint a helyén volt, 40 másodperccel a duda előtt. Tóth csavart, de védte a kapus, majd Angyal Dánielt állították ki visszaúszás közben, 7 másodperccel a duda előtt, ő azonban nem vette észre, így 1.9 másodperccel a duda előtt ötöshöz jutottak az olaszok. Figlioli a lécre bikázta, onnan pedig bevágódott – így döntetlen lett a vége (10-10).

Műsoron kívül azért még esett egy gól a végén, Varga Dumi rúgta, kézből, a partról, csaknem nullafokos szögből a duda után – ne tagadjuk, egészen zseniális alakítás volt, kár, hogy az eredményjelzőn már nem hagyott nyomot.

Eredmény - felkészülési mérkőzés:

Magyarország-Olaszország 10-10 (3-2, 4-3, 1-3, 2-2)
Játékvezetők: dr. Fekete Balázs, Vogel Gábor

Magyarország: Lévai - Gór-Nagy 1, Bátori, Vámos 2, Hosnyánszky 1, Szivós 2, Hárai. Csere: Kovács, Decker, Angyal, Erdélyi 4, Bedő, Tóth M. Szövetségi kapitány: Benedek Tibor

Olaszország: Tempesti - Figlioli 2, Giorgetti 3, Gallo, Figari, Luongo 1, Aicardi. Csere: Del Lungo, Di Fulvio 2, Presciutti, Fondelli, Nora 2, Baraldi, Coppoli. Szövetségi kapitány: Alessandro Campagna