Idén már a negyedik vízilabdás évfolyam indult el a Kolping Katolikus Gimnáziumban, a plusz vízilabdaedzéseket beiktató formula már 65 diákot érint. Az első évfolyam ebben az évben végez. 

Szerdán elballagtak Horváth Annáék, s mostantól az érettségire készülnek.

Merész András, a vízilabdás osztály megálmodójának ballagási beszéde:

Tisztelt Igazgató úr, tanárok, tanárnők, kedves szülők, nagyszülők, rokonok, ismerősök! Kedves ballagók, Drága Cili néni!

2010 szeptemberében egy egész iskola, két edző és nem utolsósorban több mint 20 gyermekember ugrott fejest egy igencsak mély vízbe. Ráadásul ismeretlen, olykor vad folyamként hömpölygő áradatba vetette magát néhány bátor (had ne mondjam merész) tanár, fiú és lány.

Hipotézisek, jóslatok, vágyak, tervek hozták össze ezt a kis társulást.

Az igazgató reménykedett. Reménykedett abban, hogy nem csak a létszámot, de a tanulmányi minőséget is emelik majd az új struktúrában megjelenő sportolók az iskolában.

Az edző, ötletgazda, azaz jómagam tervezett. Azt terveztem, hogy nemcsak a fiúk-lányok által végzett edzések ideje nő meg, de ezzel párhuzamosan sokuk pólótudásának a minősége is ugrásszerűen növekszik majd.

Fotó: Dobos Sándor

A gyerekek álmodoztak. Álmodoztak arról, hogy jó, sőt jobb vízilabdások lesznek, és nem mellesleg kevesebb tanulással is elboldogulnak a gimiben.
Cili néni pedig valljuk be rettegett. Rettegett a feladattól, hogy tanári pályafutását rögtön egy rakás enyhén szólva is vagány pólós osztályfőnökeként kell kezdenie.

Aztán Ember tervez, Isten végez – hogy hű legyek a hely szelleméhez.

Az iskola létszáma emelkedett, és talán a tanulmányi átlaga sem romlott…………annyira!

A lányok-fiúk jobb játékosok lettek ezt bizton mondhatom! Elég csak azokra fiúkra gondolni, akik már az OB I-ben is bizonyíthattak, vagy azokra a lányokra, akik már a felnőtt válogatottban is bemutatkozhattak!

De, hogy csak azért mert közben idősebbek is lettek vagy tényleg sokat számított az a heti 6 óra?....

Nektek, pedig kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy mennyi vált valóra álmaiból! Abban mondjuk, biztos vagyok, hogy nem volt könnyű ez a négy esztendő, legalább is, ami a tanulás részét illeti!

És mi lett Cili nénivel? Azt hiszem, hogy egy sport hasonlattal éljek, magasan megugrotta ezt a magasságot!

No de elég a közelmúlt emlegetéséből, hiszen maga a Ballagás sem szól másról, mint az emlékekről, a búcsúzásról és egy új út kezdetéről!

Gyerünk srácok, hajrá lányok! Ahogyan azt a katonaságnál mondta Kedves Gergely Főtörzsőrmester:


Irány az egyenes, ne tarts lépést, Innnndulj!
Na de merre? Hogyan? Kérdezhetitek joggal.
Hogy merre? Mindenki amerre lát!....
Azaz amerre újabb és újabb célokat lát maga előtt!

A mai napon kezdődik el az életetek egy izgalmas új szakasza. Ma lettetek igazán felnőttek, mától másnak is számadással tartoztok, nem csak magatoknak és a szüleiteknek. Már nem csak a jegyeitekért feleltek, mától a világnak tartoztok számadással, a jövővel, az élet nyújtotta minden lehetőséggel. Mától kezdve a dolgotok az, hogy itt legyetek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Bármire és mindenre. Hogy elkezdjétek az életet, és hogy szeressetek, hogy lássatok, hogy vállaljátok a felelősséget és éljetek a lehetőségekkel. Hogy azokká váljatok, akivé szeretnétek, és hogy büszkék legyetek erre a valakire.

Péter apostol így ír:

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet."

Ám ne gondoljátok, hogy a céljaitok elérése majd boldogabbá egyszersmind jobb emberré tesz!

Mert „Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik” - írja Wass Albert.
 
A csúcsra vezető utat ne túlélni akarjátok, hanem megélni! Éljétek meg az előttetek álló út minden pillanatát! Mert az ott szerzett tapasztalatok, fájdalmak, örömök, kínok és gyönyörök tesznek majd titeket jobb emberré, akikre méltán lesz majd büszke a családjuk, tanáraik, edzőik és ami a legfontosabb a GYERMEKEIK!

Mert valljuk be őszintén, a gyermek nagyon mérges tud lenni a szüleire, ha spenótot kell enni vacsorára, ha korán le kell feküdni, ha nem lehet playstation-özni, ha nem engednek el egy buliba, ha lezavarnak télen az edzésre, ha már megint tanulni kell és a többi.

De azt se felejtsétek el fiatal barátaim, hogy ma nem csak az iskolától búcsúztok, hanem lassan a gondtalan gyermekévektől is!

Amikor, ha nem ízlett a spenót, anya gyorsan sütött 20-30 palacsintát, ha szépen kérted még megnézhetted az esti nagyfilmet (pedig 18-as karikával ment), apát meg lehetett fűzni egy FIFA 2011 játékra, elmentek érted a koncert végére (és ott vártak a kocsiban több mint egy órát), telefonáltak annak a tevehajcsár edződnek, hogy kisebb hőemelkedés miatt aznap nem mehetsz edzésre, és bár tudták, hogy nem te vagy a fizika bajnoka, mégis olyan balhét csaptak a félévi kettesedért, hogy csak na!

Hát legyetek büszkék a szüleitekre, akik nagyon büszkék most rátok, és lassan barátkozzatok meg azzal a gondolattal is, hogy nemsokára nektek kell majd őket óvnotok, vigyáznotok!

De most, hogy trendi legyek az Anna and the Barbies egyik dalszövegét idézem:

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni / Majd az unokáknak, mikor körbeállnak / Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak / Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni.

Végezetül, Péter apostol szavaival szólva:

"Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együtt érzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak."

Jó utat mindannyitoknak!