Varga Dániel: „Tizenkét kapott góllal sehol sem fogunk nyerni”

Milyen érzések kavarodnak a csapatkapitányban?
Összességében nagyon sokáig eljutottunk ebben a sorozatban, és kiemelném, hogy nem csak a cseljabinszki teljesítménynek az eredménye ez az ezüstérem, hanem annak a hat meccsnek is, amelyet november óta játszottunk a selejtezőkben. Így ez a siker nem csupán ezé a tizenhárom játékosé és a stábé, de azoké is, akik játszottak a korábbi mérkőzéseken. A mai az első olyan meccs volt a tizenkettőből, amikor nagy volt a különbség az ellenfél javára. És ezt tudtuk is, hiszen tisztában voltunk azzal, ez a ciklus úgy indul el, hogy az szerb és az olasz egy kicsit előrébb tart, ők változtak a legkevesebbet az elmúlt négy évhez képest. Ez borzasztó nagy előny, és ez megmutatkozott most is.

Azon túl, hogy tán számítottunk is erre – mégis, reális a különbség? Vagy annak volt bármilyen realitása, hogy valamilyen formában föléjük kerekedünk?
Tizenkét gólt kaptunk, és azt soknak tartom. Mindenképp a védekezésből kell kiindulni, akkor is a védekezést dicsértem elsősorban, amikor nyertünk, és most megint a védekezésről beszélek, mert ez a modern vízilabda alapja. Tizenkét kapott góllal sehol sem fogunk nyerni – azaz egyértelműen itt kell fejlődnünk.

Decker Attila: „Hat év fórjuk van, annyival korábban fiatalítottak”

Milyen érzés volt a felénél bejönni – és aztán kis tartást adni a csapatnak, bár végül nem tudtunk élni vele...
Egy vesztett szituációban érkeztem, Szerbia ellen innen felállni: nos, ennek annyi az esélye, amennyi volt most... Azaz semennyi. Azt gondolom, személy szerint nekem nagyon fontos, hogy egy ilyen szituációban is megmutathatom, milyen szinten állok a nemzetközi vízilabdában. Hála az égnek, ezt sikerült ismételten bizonyítanom. A csapatnak viszont még időre van szüksége, hogy olyan szintre jusson, amivel esély van a szerbek megverésére. Hat év fórjuk van, annyival korábban fiatalítottak.

Miként tekintesz vissza erre a hétre?
Pozitívan gondolok vissza, hiszen a személyiségem is ilyen. Tanulságos volt nagyon, ahogy kezdtünk játszani az elején, aztán most a végére megint elfáradtunk, a közepén viszont jól ment. Ebből le kell vonni a következtetéseket, mi is, a szerbek is a vébére készülünk, és ez egy nagyon jó állomása volt ennek az útnak, tényleg. Jó, hogy így együtt voltunk, és formálódott a csapat.

Bedő Krisztián: „Végig bírták a meccset, míg rajtunk látszott a fáradtság”

Milyen érzés volt „élő egyenesben” harcolni a szerbek ellen?
Nagyon erősek – bár nem is elsősorban a fizikai erejük az, amit kiemelnék, hanem a kitartásuk. Hogy nagyon pörgősen tudnak játszani, végig bírták a meccset, míg rajtunk látszott a fáradtság. Ők még a negyedik negyedben is tudtak menni, hajtani, lefordulni, gólokat lőni.

Hogy fogsz visszagondolni az első nagy viadalodra?
Örömöt érzek majd, ha alszom a döntőre néhányat – de most is valami hasonló van bennem, hiszen első világversenyemen vettem részt, ahol rögtön érmes lett a magyar csapat. Csak még közeli az élmény, hogy itt volt az első hely előttünk – persze látható, sokat kell még dolgoznunk, hogy utolérjük ezt a szerb csapatot.

Gór-Nagy Miklós: „Be kell látni, nem lehetünk ennyire mohók”

Nagyjából úgy alakult, ahogy gondoltad?
Nagyon nagyjából sem... Tudtuk, hogy jók a szerbek, viszont bíztunk magunkban is, győzni akartunk – ám be kell látni, nem lehetünk ennyire mohók. Nagyon kell értékelni ezt az ezüstérmet is. Ez a szerb csapat régóta együtt játszik, ismerik egymást, kiforrott, jó játékosok vannak benne, míg mi egy megújult válogatottal, egy hét felkészülés után érkeztünk ide. Türelmesnek kell lenni, kitartónak, és továbbra is járni az utunkat, nagy önbizalommal, hittel, és akkor szerintem sok-sok olyan mérkőzés lesz, amelyeken megverjük őket.

Mennyi időn belül jöhet el ez az idilli állapot?
Mi azon dolgozunk, hogy a világbajnokságon már sikerüljön. És ennek van realitása.

Varga Dénes: „Azon kell dolgoznunk, hogy nekünk is kisujjból jöjjön a játékunk kerete”

Azért láttam mosolyt is az arcodon.
Igen, büszkén viselem ezt az ezüstérmet, hiszen öt év után sikerült újra döntőznünk a válogatottal. És azért ez jó érzés. A döntőben nem tudtunk igazán ellenfelei lenni a szerbeknek, úgy éreztem, fölényben vannak. Talán adódtak olyan pillanatai a meccsnek, amikor ki tudtunk volna egyenlíteni, és akkor esetleg megváltozott volna a mérkőzés lélektana – ez azonban nem következett be. Most azt kell elkönyvelni, hogy bizony jobbak voltak, és nekünk kell fölfejlődni hozzájuk.

Egy ilyen mérkőzés előtt tervezed, tervezitek, hogy mivel próbálunk jobbak lenni náluk – ehhez képest mit kaptatok ma, mi az, ami megvalósult, hiszen ellenük mégiscsak más játszani, mint bárki más ellen.
Most azt el kell mondanom, hogy a válogatott nagyon megújult Tibivel, és igen sok dolog van, ami nekünk még nem úgy megy, amit viszont a szerb csapat már elsajátított, mert évek óta együtt játszanak, és ha jönnek is újak, ők is hamar integrálódnak, hiszen szerves részét képezik egy bizonyos taktikának. Ez nálunk még nem működik gördülékenyen, azon kell dolgoznunk, hogy nekünk is kisujjból jöjjön a játékunk kerete. Ha ez megvan, azon belül lehet minél jobban kibontakozni mindannyiunknak, nekem is.

Hárai Balázs: „Rengeteget fogunk melózni, hogy egy ennél sokkal jobbak lehessünk”

Azt kaptad a mai mérkőzéstől, amit vártál – tőlünk is, tőlük is?
Fejlődésben klévő csapat vagyunk, nagyon sok munkát kell még beleraknunk. Látszott rajtuk, hogy most jobb állapotban vannak, mit mi – bennünk most ennyi volt. Még nagyon sok minden fog változni a világbajnokságig, a sérültek is meggyógyulnak remélem, és persze rengeteget fogunk melózni, hogy egy ennél sokkal jobbak lehessünk. Úgy gondolom, ezt a vereséget nem úgy kell megélni, hogy jobbak voltunk, vagy azonos szinten állunk, ennek ellenére kikaptunk. Ez a szerb csapat jobb állapotban van, jobb felkészültségi szinten.

Azon túl, hogy a bíráskodás követhetetlen – milyen egy center élete?
Elég nehéz. A játékvezetői felfogás változó még meccsről meccsre is: ugyanarra a szituációra egyszer kontrát adnak, másszor kiállítást – nehéz erre készülni, és nem tudok erről több okosat mondani.